Raine és Sheri 3. rész - Az elidegenedett nővérek egymásra találnak
Megjelenés: 2009. május 28.
Hossz: 14 037 karakter
Elolvasva: 12 888 alkalommal
Fordítás
Eredeti író: destinie 21
Eredeti író: destinie 21
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Később ébredtem, mint szoktam a nyugtalan éjszaka miatt. Sheri már fel volt öltözve, amikor a konyhába léptem. A farmer, amit hordott, szorosan feszült a csípőin és lobogott az aljánál. A rózsaszín pulóver alatt, amit viselt, világosan látszott, hogy nem visel melltartót. Telt mellei izgatóan ringtak, ahogy tett-vett.
Szó nélkül elfordultam és egy mély lélegzetet vettem. Már megfőzte a kávét és annak a kitöltésével voltam elfoglalva. Biztos voltam benne, hogy néz engem. Amikor felé fordultam, beszélni kezdett.
– Sajnálom Raine, az esti viselkedésemet.
Nem tudtam, hogy mit kellene mondanom.
– Talán jobb lenne, ha szállodába mennék. – mondta, miközben feszült várakozással nézett rám. Bólintottam miközben tudtam, hogy igaza van. Azon töprengtem, hogyan lehetett ilyen vonzalom a feszült kapcsolatunkból,.
A fejem elkezdett fájni a benne zsongó össze-vissza gondolatoktól.
– Akarod, hogy segítsek csomagolni?
Bólintott és követtem őt a vendégszobába.
Egy óra kellett, míg az össze ruhája és cipője a bőröndökbe került. Egyikünk sem akarta a közénk telepedett csendet megtörni, és gyanítottam, hogy agya éppen olyan elfoglalt volt, mint az enyém.
Már majdnem becsomagoltunk, amikor felajánlottam, hogy hívok neki egy taxit, de elhárította azzal, hogy inkább a saját kocsiját hozatja ide, és azzal megy el.
Bólintottam. Majdnem elfelejtettem, hogy mit jelentett, hogy valaki Sheridon Lane legyen. Természetesen volt neki egy bérelt autója, ami bármikor a rendelkezésére áll. Néztük egymást és nem tudtuk, hogyan búcsúzunk el.
Hosszú istenhozzád nem volt mikor elment, csak néhány rövid szót és egy gyors, személytelen ölelést.
– Isten veled Raine.
Azt kívántam, bár napszemüvegben lennék, hogy elfedjem a kalandozó szemeimet, ahogy testét végigsimogatták.
– Azért jó volt, hogy itt lehettem nálad.
Bólintottam, de mielőtt egy szót szólhattam volna, már az ajtón kívül volt.
Néztem, ahogy a vezető elhelyezi a csomagjait, és ahogy távolodott a kocsi egy pillanatra futni akartam utána. Becsuktam az ajtót, és tudtam, hogy megkönnyebbültnek kellene éreznem magam, de csak szörnyű ürességet éreztem.
Három hónapig belevetettem magamat a munkámba, és reménytelenül próbáltam, hogy elfelejtsem a húgommal történteket. A munka mellett edzettem és állandóan kimerült voltam. Az alkalmazottakra bíztam a céget, és vártam mikor tisztul ki végre a fejem. Az a kevés meghitt barát, aki mellettem volt, észre vette a bennem bekövetkezett változást, de gyorsan megtanulták, hogy erről senkivel sem akarok beszélni.
Asha volt az egyetlen, aki gyakran feljött hozzám és sürgetett, hogy végre az üzlettel is foglalkozzak, és nem csak siránkozzak. szerettem volna elmondani valakinek mi történt, de én sem értettem.
Éreztem, hogy elvesztettem a húgomat, mert a látogatása óta nem adott magáról semmi hírt. Utáltam a hangulat – változásaimat és sokat gondoltam Sheri – re, de mindig az volt a vége, hogy könnyek szöktek a szemembe.
Az egyik délután idegesen jártam fel-alá a nappali szobába és a hifire nézve eszembe jutott, milyen régen nem hallgattam zenét. Feltettem Whitney Huston egyik cd-jét és elnyúltam a fotelomban. Egy kicsit el is szundítottam, mikor a telefon jelezésére riadtam fel. Szokásom szerint hagytam, hogy a rögzítő felvegye az üzenetet. Nem akartam beszélni senkivel. Háromszor egymás után a hívó letette a kagylót, amikor a gép kattant, a negyedik hívásra azért felvettem.
– Na végre, hogy hajlandó vagy felvenni azt az átkozott telefont. Téged az sem érdekelne, ha az anyád meghalna – kezdte anyám a szemrehányás áradatot. Sajnos igaza volt, mert többször hagyott üzenetet, de nem hívtam vissza, ezért csendben hallgattam. Mikor kicsit békésebb lett bocsánatot kértem tőle.
– Ne haragudj Anya, az üzlet nagyon lefoglal, te is tudod.
– A jövő hét végén hálaadás napjára várunk haza apáddal együtt és nem tűrök semmi kifogást. Ebben az évben még nem láttunk, és maradj nálunk egy hetet, ha tudsz.
Megígértem neki, és örültem, hogy a hétköznapi magányomból egy kicsit kiszakadok. Rögtön megrendeltem a repülőjegyet és szerencsém volt, hogy kaptam.
Hazamenni volt az utolsó dolog, amit akartam, de el kellett ismernem, hogy az anyám nem kér tőlem sokat, legalább ezt megadhatom neki. A repülés rövidnek tűnt, mert végigszenderegtem az utat. A repülőtéren béreltem egy autót és aggodalmaim ellenére kicsit boldog voltam, hogy újra gyerek lehetek egy kicsit a szülői házba. Mikor megérkeztem gondosan leparkoltam az autót a bejárati ajtó elé kanyarodó felhajtón. A ház mérete most is, mint minden alkalommal elbűvölt. A kocsim eltörpült mellette.
Mielőtt kopogtathattam volna, anyám kinyitotta az ajtót és a karjait úgy körém fonta, hogy majdnem leejtettem a táskámat, amit a kezembe tartottam.
– Hello anya – motyogtam a vállába.
Hátrahőkölt, miközben nem engedett el. A ruhám lazán lógott a testemen. Jó néhány kilót fogytam, mivel az utóbbi hónapokban nem ettem rendesen. Tudtam, hogy a karikák ott vannak a szemeim alatt a gondosan felrakott smink ellenére.
– Úgy nézel, mintha kísértetet látnál – mondtam zavartan.
– Úgy is nézel ki, mint aki hetek óta nem evett.
Sóhajtottam miközben arra gondoltam, hogy hosszú lesz ez hét. A konyhába vezetett és a visszautasításom ellenére készített nekem egy szendvicset. Evés közben kifaggatott az elmúlt hónapok történéseiről. Ugyanazokat az egyforma válaszok adtam, amiket mindig szoktam. Ő is elmondta a családi híreket. Mikor befejezte kutatóan nézett rám.
– Mi a baj Lorraine.
Ráztam a fejemet, és sírás
– Nincs semmi anya.
– Ne hazudj nekem lány. Ahogy ott ülsz, rettenetesen nézel ki. Mindjárt elsírod magad és közben kijelented, hogy semmi bajod nincs.
Nem volt időm, hogy válaszoljanak, mert Sheri besuhant a szobába, és magával hozta a parfümje illatát. Megütközve néztem őt. Nem én voltam az egyetlen, aki súlyt vesztett. Igazán boldogság volt újralátni őt. Mosolyogva üdvözöltem.
– Szia Sheri.
Egy gyengéd mosollyal viszonozta. Lesütöttem a szememet és a félig megevett szendvicset bámultam. Zavartam hallgattunk mind a ketten, és ezt anyánk is észre vette
– Na én megyek a dolgomra, de remélem nem estek egymásnak – mondta felkelve és jelentőségteljesen végignézett rajtunk.
– Anya felnőttek vagyunk. – mondtam, hogy oldjam a zavarunkat
– Mióta is? – nevetett fel és jó volt hallani nevetését. A konyhaajtó néhány pillanatban később becsukódott
– Nem gondoltam, hogy eljössz – mondta Sheri, miközben végignézte, ahogy anyánk elvonult előttünk. Benéztem a szemeibe és sóhajtottam.
– Kiborít, hogy itt találtál?
Rázta a fejét. Mosolyogtam és boldog voltam, hogy nem feldúlta fel mikor meglátott.
– Hát elég szarul nézel ki – mondta, hogy oldja a feszültséget. Én vállat vontam miközben nem vettem a fáradságot, hogy megcáfoljam azt, amit mondott.
– Ki akarok csomagolni – álltam fel.
Nem mondott semmit csak bólintott, és megfogta a félig megevett szendvicsemet, és elkezdett enni. Az régi hálószobámban, mentem, ami az utolsó szoba volt az emeleten. Ahogy beléptem emlékek tömege rohant meg és éreztem, hogy valami furcsa remegés vesz rajtam erőt. Nem tudom meddig álmodoztam a szoba közepén állva, de arra eszméltem, hogy Sheri az ajtófélfának dőlve bámult engem.
– Beszélnünk kellene.
Bólintottam. Éreztem, nekem is szükségem van erre a beszélgetésre, miközben rettegtem attól, amit mondani fog. Leültem az ágyra és magam elé meredve vártam, hogy elkezdje. Amikor megint találkozott a tekintetünk, láttam, hogy a könnyei lassan végigfolynak az arcán. A szemein lassan elhomályosultak és a hónapok óta elfojtott fájdalom lassan utat talált. Tétovázva jött keresztül a szobán és leült mellém. Az ujjai megsimogatták az arcomat, követve a könnyek útját. A kezébe nyomtam az arcomat, ahogy ott ültünk, és mindketten a ketten sírtunk.
Éreztem, ahogy lassan enged bennem a feszültség és belenéztem a szemébe. Ujjhegyeivel szó nélkül végigsimította az ajkaimat. Már nem tudtam és nem is akartam visszatartani magam. Előre hajoltam és megcsókoltam. Szétnyitotta az ajkait, és nyögve engedte mohó nyelvemet a szájába.
Amikor szétváltunk végigsimította kezét a fején, és én elnevettem magam, mert felismertem azt a mozdulatot, amit én is mindig használtam. Úgy bámult rám, mintha őrült volnék. Felállt és csípőre tette a kezét.
– Mi annyira vicces? – kérdezte és ez elég dühösnek hangzott, úgyhogy leállította a nevetésem.
– Semmi.
– Játszol velem?
Egy pillanatig értetlenül bámultam rá, aztán megráztam a fejemet.
– Nem, én nem.
– Akkor mit csinálsz?
Vállat vontam. – Akarlak téged.
Teljesen nyugodtan állt és nem vette le rólam a pillantását. Felemelkedtem az ágyból és odasétáltam hozzá. A vállaira tettem kezeimet és belenéztem a mogyoróbarna szemeibe.
– Azt mondtad, hogy az enyém leszel, ha akarom. – és beletúrtam dús
Készen álltam arra, hogy könyörögjek neki, ha el akar utasítani, de ajkai gyengéden végigsimították a számat, és rátapadva birtokba vették. Amikor kifulladva szétváltunk, hogy egy nagyon lélegezzünk egy pillanatra ellépett és bezárta az ajtót.
Amikor visszajött, kigombolta a blúzát és lecsúsztatta a vállairól, megengedve, hogy a földre essen. Az bugyija következett. Mindig nagyon tetszett, ahogy összeválogatta a fehérneműjét, de most nagyon szexinek találtam. Az ajkai megint rám találtak és a fogaival könnyedén húzta alsó ajkamat, miközben finoman szívta azt. Éreztem az izgalom döféseit, ahogy keresztül száguldottak a gyomromon.
Lassan az ágyhoz araszoltunk, közben kezeink elindultak egymás felfedezésére. Az ágyhoz érve lassan végigdöntöttem rajta és megpróbáltam nem lerohanni. A kezem a combjai közé csúszott és az apró sárga bugyiját simogatva, érezte kezem alatt vékony szövet nedvességét.
Nyöszörögte a nevemet, ahogy az ajkaim, végigcsókolták a nyakát, és finoman megharaptam őt. Az ujjaim, becsúsztak a parányi tanga alá és belemerültek a nedvességébe. A középső és gyűrűs ujjaimat feltoltam neki a hüvelykujjammal simogattam a csiklóját, amely kőkemény volt az izgalomtól. Sheri csípője rángatózott, ahogy követte az ujjaim mozgását, és már éreztem a hüvelyének izmait, amint összeszorulnak az ujjaim körül. A fogaim közé fogtam mellbimbóját, és finoman húztam, hogy fokozzam élvezetét. Ő a kezeivel beletúrt a hajamba és körmeivel a fejbőrömet szántotta. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy vajon honnan tudhatja, hogy mitől indulok be, hiszen erről soha nem beszéltem neki. Ziháló lélegzettel élvezett. Felemeltem a fejemet és gyönyörködtem orgazmusában a másik kezemmel szorosan magamhoz öleltem.
Pillanatok később benézett a szemembe, ahogy kihúztam a kezemet nedves hüvelyéből, hogy megízleljem a szenvedélye maradványait. Kéjesen nézte, ahogy az élvezettől nedves ujjam eltűnnek a számba. Láttam, hogy élvezi a jelenetet, ezért egy kicsit mozgatni kezdtem az ujjaimat a szájba baszást utánozva. Közben fel akartam térdelni, mert meg akartam ízlelni a pinájának ízét, de Sheri-nek másik tervei voltak.
Levetkőztetett engem miközben gyorsan szétdobta a ruháimat a szobában. Nevettem, mert olyan volt, mint egy gyerek, aki az ajándékról szakítja le a csomagolópapírt. Kutatóan nézett a szemeimbe.
– Raine neked fogalmad sincs, hogy milyen régóta akartalak téged.
Biztos igaza volt, de én nem vettem észre erre utaló jelet, amikor látogatóban volt nálam és sejtelmem sem volt róla, hogy mennyi időről beszélt.
– De hát mégis mióta? – kérdeztem izgatottan.
– Már évek óta. Nagyon sokat vívódtam, és azt hittem elmúlik. Sok férfival próbálkoztam, és nem mondom, hogy nem volt jó velük, de sokszor szerettem volna, ha ott vagy velem.
– El sem tudom hinni – csóváltam a fejen, közben felhúzott az ágyról, és az átázott bugyimat lehúzva elém térdelt.
Amikor a nyelve a pinám fölé csúszott, majdnem elvesztettem egyensúlyomat. Széttolta combjaimat és határozottan megragadva csípőmet, a pinámat szinte ráhúzta szájára. Keményen szívta a csiklómat a szájába és külön élvezet volt, ahogy pöckölte nyelvét az érzékeny húst. Ziháltam, mint egy szuka, miközben közelebb húztam a fejét, és a hasamban éreztem a meleget, amire egész testem hónapok óta vágyott. Mióta az ajkai megérintettek engem rájöttem, nem volt újonc a pinanyalásban. Nem hagyta abba az orgazmusom után, csak a második orgazmusom után. Attól tartottam, hogy a nagy élvezettől elájulok, de ő csak tovább akarta csinálni, úgyhogy szelíden el kellett toltam magamtól. Leültem az ágy szélére. Elém térdelt és a pinámtól nedves ajkaival csókolni kezdett. Nyelvem a szájába tolva élveztem, hogy megízlelhettem saját pinám ízét.
Lenyúltam a lábai közé és szét akartam húzni a combjait, amikor hallottuk, hogy valaki lenyomja az ajtó kilincsét. Mint két pajkos
Mielőtt kisétált a szobából könnyedén megcsókolt és becsukta az ajtót.
Arra gondoltam, hogy gyorsan letusolok, de a szeszélyes alvás hónapjai és az kielégültség túl fáradttá tett. Elnyúltam az ágyamon és elaludtam.
Szó nélkül elfordultam és egy mély lélegzetet vettem. Már megfőzte a kávét és annak a kitöltésével voltam elfoglalva. Biztos voltam benne, hogy néz engem. Amikor felé fordultam, beszélni kezdett.
– Sajnálom Raine, az esti viselkedésemet.
Nem tudtam, hogy mit kellene mondanom.
– Talán jobb lenne, ha szállodába mennék. – mondta, miközben feszült várakozással nézett rám. Bólintottam miközben tudtam, hogy igaza van. Azon töprengtem, hogyan lehetett ilyen vonzalom a feszült kapcsolatunkból,.
A fejem elkezdett fájni a benne zsongó össze-vissza gondolatoktól.
– Akarod, hogy segítsek csomagolni?
Bólintott és követtem őt a vendégszobába.
Egy óra kellett, míg az össze ruhája és cipője a bőröndökbe került. Egyikünk sem akarta a közénk telepedett csendet megtörni, és gyanítottam, hogy agya éppen olyan elfoglalt volt, mint az enyém.
Már majdnem becsomagoltunk, amikor felajánlottam, hogy hívok neki egy taxit, de elhárította azzal, hogy inkább a saját kocsiját hozatja ide, és azzal megy el.
Bólintottam. Majdnem elfelejtettem, hogy mit jelentett, hogy valaki Sheridon Lane legyen. Természetesen volt neki egy bérelt autója, ami bármikor a rendelkezésére áll. Néztük egymást és nem tudtuk, hogyan búcsúzunk el.
Hosszú istenhozzád nem volt mikor elment, csak néhány rövid szót és egy gyors, személytelen ölelést.
– Isten veled Raine.
Azt kívántam, bár napszemüvegben lennék, hogy elfedjem a kalandozó szemeimet, ahogy testét végigsimogatták.
– Azért jó volt, hogy itt lehettem nálad.
Bólintottam, de mielőtt egy szót szólhattam volna, már az ajtón kívül volt.
Néztem, ahogy a vezető elhelyezi a csomagjait, és ahogy távolodott a kocsi egy pillanatra futni akartam utána. Becsuktam az ajtót, és tudtam, hogy megkönnyebbültnek kellene éreznem magam, de csak szörnyű ürességet éreztem.
Három hónapig belevetettem magamat a munkámba, és reménytelenül próbáltam, hogy elfelejtsem a húgommal történteket. A munka mellett edzettem és állandóan kimerült voltam. Az alkalmazottakra bíztam a céget, és vártam mikor tisztul ki végre a fejem. Az a kevés meghitt barát, aki mellettem volt, észre vette a bennem bekövetkezett változást, de gyorsan megtanulták, hogy erről senkivel sem akarok beszélni.
Asha volt az egyetlen, aki gyakran feljött hozzám és sürgetett, hogy végre az üzlettel is foglalkozzak, és nem csak siránkozzak. szerettem volna elmondani valakinek mi történt, de én sem értettem.
Éreztem, hogy elvesztettem a húgomat, mert a látogatása óta nem adott magáról semmi hírt. Utáltam a hangulat – változásaimat és sokat gondoltam Sheri – re, de mindig az volt a vége, hogy könnyek szöktek a szemembe.
Az egyik délután idegesen jártam fel-alá a nappali szobába és a hifire nézve eszembe jutott, milyen régen nem hallgattam zenét. Feltettem Whitney Huston egyik cd-jét és elnyúltam a fotelomban. Egy kicsit el is szundítottam, mikor a telefon jelezésére riadtam fel. Szokásom szerint hagytam, hogy a rögzítő felvegye az üzenetet. Nem akartam beszélni senkivel. Háromszor egymás után a hívó letette a kagylót, amikor a gép kattant, a negyedik hívásra azért felvettem.
– Na végre, hogy hajlandó vagy felvenni azt az átkozott telefont. Téged az sem érdekelne, ha az anyád meghalna – kezdte anyám a szemrehányás áradatot. Sajnos igaza volt, mert többször hagyott üzenetet, de nem hívtam vissza, ezért csendben hallgattam. Mikor kicsit békésebb lett bocsánatot kértem tőle.
– Ne haragudj Anya, az üzlet nagyon lefoglal, te is tudod.
– A jövő hét végén hálaadás napjára várunk haza apáddal együtt és nem tűrök semmi kifogást. Ebben az évben még nem láttunk, és maradj nálunk egy hetet, ha tudsz.
Megígértem neki, és örültem, hogy a hétköznapi magányomból egy kicsit kiszakadok. Rögtön megrendeltem a repülőjegyet és szerencsém volt, hogy kaptam.
Hazamenni volt az utolsó dolog, amit akartam, de el kellett ismernem, hogy az anyám nem kér tőlem sokat, legalább ezt megadhatom neki. A repülés rövidnek tűnt, mert végigszenderegtem az utat. A repülőtéren béreltem egy autót és aggodalmaim ellenére kicsit boldog voltam, hogy újra gyerek lehetek egy kicsit a szülői házba. Mikor megérkeztem gondosan leparkoltam az autót a bejárati ajtó elé kanyarodó felhajtón. A ház mérete most is, mint minden alkalommal elbűvölt. A kocsim eltörpült mellette.
Mielőtt kopogtathattam volna, anyám kinyitotta az ajtót és a karjait úgy körém fonta, hogy majdnem leejtettem a táskámat, amit a kezembe tartottam.
– Hello anya – motyogtam a vállába.
Hátrahőkölt, miközben nem engedett el. A ruhám lazán lógott a testemen. Jó néhány kilót fogytam, mivel az utóbbi hónapokban nem ettem rendesen. Tudtam, hogy a karikák ott vannak a szemeim alatt a gondosan felrakott smink ellenére.
– Úgy nézel, mintha kísértetet látnál – mondtam zavartan.
– Úgy is nézel ki, mint aki hetek óta nem evett.
Sóhajtottam miközben arra gondoltam, hogy hosszú lesz ez hét. A konyhába vezetett és a visszautasításom ellenére készített nekem egy szendvicset. Evés közben kifaggatott az elmúlt hónapok történéseiről. Ugyanazokat az egyforma válaszok adtam, amiket mindig szoktam. Ő is elmondta a családi híreket. Mikor befejezte kutatóan nézett rám.
– Mi a baj Lorraine.
Ráztam a fejemet, és sírás
f
a torkomat. alf
oj alf
to alf
ga alf
tta– Nincs semmi anya.
– Ne hazudj nekem lány. Ahogy ott ülsz, rettenetesen nézel ki. Mindjárt elsírod magad és közben kijelented, hogy semmi bajod nincs.
Nem volt időm, hogy válaszoljanak, mert Sheri besuhant a szobába, és magával hozta a parfümje illatát. Megütközve néztem őt. Nem én voltam az egyetlen, aki súlyt vesztett. Igazán boldogság volt újralátni őt. Mosolyogva üdvözöltem.
– Szia Sheri.
Egy gyengéd mosollyal viszonozta. Lesütöttem a szememet és a félig megevett szendvicset bámultam. Zavartam hallgattunk mind a ketten, és ezt anyánk is észre vette
– Na én megyek a dolgomra, de remélem nem estek egymásnak – mondta felkelve és jelentőségteljesen végignézett rajtunk.
– Anya felnőttek vagyunk. – mondtam, hogy oldjam a zavarunkat
– Mióta is? – nevetett fel és jó volt hallani nevetését. A konyhaajtó néhány pillanatban később becsukódott
– Nem gondoltam, hogy eljössz – mondta Sheri, miközben végignézte, ahogy anyánk elvonult előttünk. Benéztem a szemeibe és sóhajtottam.
– Kiborít, hogy itt találtál?
Rázta a fejét. Mosolyogtam és boldog voltam, hogy nem feldúlta fel mikor meglátott.
– Hát elég szarul nézel ki – mondta, hogy oldja a feszültséget. Én vállat vontam miközben nem vettem a fáradságot, hogy megcáfoljam azt, amit mondott.
– Ki akarok csomagolni – álltam fel.
Nem mondott semmit csak bólintott, és megfogta a félig megevett szendvicsemet, és elkezdett enni. Az régi hálószobámban, mentem, ami az utolsó szoba volt az emeleten. Ahogy beléptem emlékek tömege rohant meg és éreztem, hogy valami furcsa remegés vesz rajtam erőt. Nem tudom meddig álmodoztam a szoba közepén állva, de arra eszméltem, hogy Sheri az ajtófélfának dőlve bámult engem.
– Beszélnünk kellene.
Bólintottam. Éreztem, nekem is szükségem van erre a beszélgetésre, miközben rettegtem attól, amit mondani fog. Leültem az ágyra és magam elé meredve vártam, hogy elkezdje. Amikor megint találkozott a tekintetünk, láttam, hogy a könnyei lassan végigfolynak az arcán. A szemein lassan elhomályosultak és a hónapok óta elfojtott fájdalom lassan utat talált. Tétovázva jött keresztül a szobán és leült mellém. Az ujjai megsimogatták az arcomat, követve a könnyek útját. A kezébe nyomtam az arcomat, ahogy ott ültünk, és mindketten a ketten sírtunk.
Éreztem, ahogy lassan enged bennem a feszültség és belenéztem a szemébe. Ujjhegyeivel szó nélkül végigsimította az ajkaimat. Már nem tudtam és nem is akartam visszatartani magam. Előre hajoltam és megcsókoltam. Szétnyitotta az ajkait, és nyögve engedte mohó nyelvemet a szájába.
Amikor szétváltunk végigsimította kezét a fején, és én elnevettem magam, mert felismertem azt a mozdulatot, amit én is mindig használtam. Úgy bámult rám, mintha őrült volnék. Felállt és csípőre tette a kezét.
– Mi annyira vicces? – kérdezte és ez elég dühösnek hangzott, úgyhogy leállította a nevetésem.
– Semmi.
– Játszol velem?
Egy pillanatig értetlenül bámultam rá, aztán megráztam a fejemet.
– Nem, én nem.
– Akkor mit csinálsz?
Vállat vontam. – Akarlak téged.
Teljesen nyugodtan állt és nem vette le rólam a pillantását. Felemelkedtem az ágyból és odasétáltam hozzá. A vállaira tettem kezeimet és belenéztem a mogyoróbarna szemeibe.
– Azt mondtad, hogy az enyém leszel, ha akarom. – és beletúrtam dús
s
, miközben beszéltem. – Akarom Sheri. alf
ör alf
én alf
yé alf
beKészen álltam arra, hogy könyörögjek neki, ha el akar utasítani, de ajkai gyengéden végigsimították a számat, és rátapadva birtokba vették. Amikor kifulladva szétváltunk, hogy egy nagyon lélegezzünk egy pillanatra ellépett és bezárta az ajtót.
Amikor visszajött, kigombolta a blúzát és lecsúsztatta a vállairól, megengedve, hogy a földre essen. Az bugyija következett. Mindig nagyon tetszett, ahogy összeválogatta a fehérneműjét, de most nagyon szexinek találtam. Az ajkai megint rám találtak és a fogaival könnyedén húzta alsó ajkamat, miközben finoman szívta azt. Éreztem az izgalom döféseit, ahogy keresztül száguldottak a gyomromon.
Lassan az ágyhoz araszoltunk, közben kezeink elindultak egymás felfedezésére. Az ágyhoz érve lassan végigdöntöttem rajta és megpróbáltam nem lerohanni. A kezem a combjai közé csúszott és az apró sárga bugyiját simogatva, érezte kezem alatt vékony szövet nedvességét.
Nyöszörögte a nevemet, ahogy az ajkaim, végigcsókolták a nyakát, és finoman megharaptam őt. Az ujjaim, becsúsztak a parányi tanga alá és belemerültek a nedvességébe. A középső és gyűrűs ujjaimat feltoltam neki a hüvelykujjammal simogattam a csiklóját, amely kőkemény volt az izgalomtól. Sheri csípője rángatózott, ahogy követte az ujjaim mozgását, és már éreztem a hüvelyének izmait, amint összeszorulnak az ujjaim körül. A fogaim közé fogtam mellbimbóját, és finoman húztam, hogy fokozzam élvezetét. Ő a kezeivel beletúrt a hajamba és körmeivel a fejbőrömet szántotta. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy vajon honnan tudhatja, hogy mitől indulok be, hiszen erről soha nem beszéltem neki. Ziháló lélegzettel élvezett. Felemeltem a fejemet és gyönyörködtem orgazmusában a másik kezemmel szorosan magamhoz öleltem.
Pillanatok később benézett a szemembe, ahogy kihúztam a kezemet nedves hüvelyéből, hogy megízleljem a szenvedélye maradványait. Kéjesen nézte, ahogy az élvezettől nedves ujjam eltűnnek a számba. Láttam, hogy élvezi a jelenetet, ezért egy kicsit mozgatni kezdtem az ujjaimat a szájba baszást utánozva. Közben fel akartam térdelni, mert meg akartam ízlelni a pinájának ízét, de Sheri-nek másik tervei voltak.
Levetkőztetett engem miközben gyorsan szétdobta a ruháimat a szobában. Nevettem, mert olyan volt, mint egy gyerek, aki az ajándékról szakítja le a csomagolópapírt. Kutatóan nézett a szemeimbe.
– Raine neked fogalmad sincs, hogy milyen régóta akartalak téged.
Biztos igaza volt, de én nem vettem észre erre utaló jelet, amikor látogatóban volt nálam és sejtelmem sem volt róla, hogy mennyi időről beszélt.
– De hát mégis mióta? – kérdeztem izgatottan.
– Már évek óta. Nagyon sokat vívódtam, és azt hittem elmúlik. Sok férfival próbálkoztam, és nem mondom, hogy nem volt jó velük, de sokszor szerettem volna, ha ott vagy velem.
– El sem tudom hinni – csóváltam a fejen, közben felhúzott az ágyról, és az átázott bugyimat lehúzva elém térdelt.
Amikor a nyelve a pinám fölé csúszott, majdnem elvesztettem egyensúlyomat. Széttolta combjaimat és határozottan megragadva csípőmet, a pinámat szinte ráhúzta szájára. Keményen szívta a csiklómat a szájába és külön élvezet volt, ahogy pöckölte nyelvét az érzékeny húst. Ziháltam, mint egy szuka, miközben közelebb húztam a fejét, és a hasamban éreztem a meleget, amire egész testem hónapok óta vágyott. Mióta az ajkai megérintettek engem rájöttem, nem volt újonc a pinanyalásban. Nem hagyta abba az orgazmusom után, csak a második orgazmusom után. Attól tartottam, hogy a nagy élvezettől elájulok, de ő csak tovább akarta csinálni, úgyhogy szelíden el kellett toltam magamtól. Leültem az ágy szélére. Elém térdelt és a pinámtól nedves ajkaival csókolni kezdett. Nyelvem a szájába tolva élveztem, hogy megízlelhettem saját pinám ízét.
Lenyúltam a lábai közé és szét akartam húzni a combjait, amikor hallottuk, hogy valaki lenyomja az ajtó kilincsét. Mint két pajkos
t
ugrottunk szét. Sheri nevetett és összekapkodta a ruháit. Rekordidő alatt öltözött fel és én azon töprengtem, hogy vajon ő hány olyan helyzetben volt, ahol ilyen pillantok alatt kellett öltözni és eltűnni. Hála előrelátásának anyánk nem ért tetten minket életünk első vérfertőző szeretkezésén. alf
iz alf
en alf
év alf
esMielőtt kisétált a szobából könnyedén megcsókolt és becsukta az ajtót.
Arra gondoltam, hogy gyorsan letusolok, de a szeszélyes alvás hónapjai és az kielégültség túl fáradttá tett. Elnyúltam az ágyamon és elaludtam.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Tom57
2024. május 18. 01:32
#11
A sztori jó,ezt a részt erős közepesnek tartom.
1
é
én55
2024. január 6. 21:47
#10
Nem lesz a kedvencem.
1
v
vasas62
2023. augusztus 1. 09:13
#9
Ez szerelem?
1
A
Andreas6
2019. december 28. 10:58
#8
Hogy örüljél: Teljesen egyetértek pamacival. Arról egyikünk sem tehet, hogy ennyire igénytelen vagy. Egyebekben a történet egész jó.
1
t
t.555
2017. november 27. 05:33
#7
Remek, nekem tetszik!
1
f
feherkalman1
2017. január 1. 13:48
#6
Már hiányoztak a magyartanárok.
1
a
A57L
2013. augusztus 25. 03:48
#5
Elég jó.
1
p
papi
2013. június 8. 08:31
#4
Egyre jobb
1
g
genius33
2012. október 9. 07:30
#3
Wow 🙂 nagyon jóóó!
1
pamaci
2009. május 28. 05:13
#2
Jó történet LENNE, de sajnos agyonütik a magyartalan szószerkezetek... "benéztem a szemeibe", "...boldog voltam, hogy nem feldúlta fel..." és társaik. Ha elkészülsz a folytatással, légyszives, olvasd (vagy olvastasd) át, mielőtt beküldöd!
1
T
Törté-Net
2009. május 28. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1