A+ A-

Szélvész 4. rész

Az a pár nap hétvégéig gyorsan eltelt. Mindig sietem haza a munkából, Nóri pedig valami finomsággal várt. Milyen jó dolga van egy házasembernek - eféle gondolatok jártak a fejemben. Akkor ez nagyon új volt számomra és rettenetesen tetszett. Tényleg úgy voltunk, mint az ifjú házasok, csak mi nem tervezgettük a jövőt. Sosem beszéltünk többről, mint hogy mi lesz holnap, csak a mára koncentráltunk. Adni akartunk egymásnak. Csak szépet, jót, örömöt. Begubóztunk a mi kis boldogságunkba. Esténként szeretkeztünk, nappal dolgozgattunk. Végre eljött a péntek este. Kicsíptük magunkat ahogy kellett és elsétáltunk egy közeli kisvendéglőbe, ahol élőzene volt.
Megvacsoráztunk amúgy “urassan". Akadt néhány ismerős is, így összetoltunk pár asztalt és együtt szórakoztunk. Megforgattuk kicsit a lányokat a parketten. Mindegyik fiú táncolt az összes lánnyal a társaságból, de a lassú számoknál azért a párok rendre egymást keresték. Szerettem amikor ilyenkor hozzám simul. Nóri egész este ragyogott. Remekül beilleszkedett a kis csapatba. Olyan jó hangulat volt, hogy még egy órát ráhúztak a rendes nyitvatartási időre a kedvünkért. Aztán kézenfogva hazaballagtunk.
Otthon egy gyors tusolás után meztelenül összesimulva ágyba bújtunk és csak öleltük egymást csendben, közben néha csókolóztunk.
- Annyira szép volt ez az este - mondtam.
- Igen, azt hiszem ez eddigi életem egyik legszebb estéje - suttogta a számba és hanyatt fordítva fölém kerekedett. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodva, a másikkal még közelebb húzva csókolt. Szerettem ha felül van, mert így a kezeim szabadon “garázdálkodhattak" minden kedves kis simogatni való tájékon.
- Tudom még szebbé tenni?
- Próbálkozz... mondta és folytattuk ahogy eddig is minden este. Vigyázva, a másik örömét keresve. Nem a földön jártunk, lebegtünk valahol a felhők között. A beteljesülés is valami egész finom, légies gyönyör formájában ért bennünket. Úgy aludtunk el, hogy még benne voltam.
Az egész hétvégét átszeretkeztük. Majd ismét kezdődtek a dolgos hétköznapok. Szerda este, mikor hazaértem, éreztem, hogy valami gond van. Nóri feszült volt és visszahúzódó. Vacsora után aztán végre kibökte, hogy mi a baj.
Ma felhívta az ismerősét, akinek az érkezésére várt...
- Pénteken délelőtt érkezik, dél körül indulunk tovább... - mondta
- Nem lehetne hogy...
- Nem...
- De miért, mennél el, és hová?
- Azt nem mondhatom meg...
- Ki ez aki jön érted?
- Egy barátom... azaz barátnőm...
- De nem akarok erről beszélni.
Elszoruló szívvel térdeltem elé, sokáig kérleltem, maradjon velem... Hajthatatlan volt...
- Értsd meg, nem mondhatok erről most semmit. Nagyon nem szívesen megyek el. Nem számítottam erre ami kettőnk közt kialakult, ha úgy hozza az élet, akkor lehet még folytatása.
- Mikor?
- Azt nem tudom...
- Azt tudod hogy szeretlek?
- Én is szeretlek...
Itt tört el a mécses... az ölébe hajtottam a fejem és sírtam. Soha még ilyen veszteség nem ért. Úgy éreztem egy darabot tépnek ki belőlem éppen. Ő közben a fejem simogatta és csitítgatott. Majd már nem szólt csak a keze reszketett és éreztem, hogy egy csepp a tarkómra hull...
Lassan lenyugodtunk. Én nem voltam egészen magamnál. A lányok lehet jobban bírják ezt, én nem szégyellem eléggé ki voltam ütve.
- Figyelj - szólt - ne csináljuk ezt... Ne szomorkodjunk, hisz addig még rengeteg idő van.
- Oké, megpróbálom összeszedni magam... nem volt túl férfias itt pityeregni, de nem érdekel. Ez is én vagyok... holnap bemegyek és kérek szabadságot.
Aznap este vadul, egymást tépve, marcangolva szeretkeztünk. Ha létezik a gyönyörnek alsó foka, akkor azt hiszem csak odáig jutottunk. Reggel elintéztem a szabadságot. Délelőtt főzőcskéztünk, csak teltek a percek. Szinte alig értünk egymáshoz. A közeli elszakadás fájdalma falat vont közénk. Délután összepakoltuk a hátizsákot, csak a legszükségesebbeket hagyta kint.
Aztán eljött az este és csak összebújtunk mint a verebek az esőben. A fájdalom ringatott álomba aznap, mint oly sokszor az ezt követő estéken.
Másnap fejfájósan ébredtem. Nóri is nyúzott volt. Lassan kelletlenül készülődött. Már este megbeszéltük, hogy nem kísérem el.
Fél tíz körül indult. A búcsúölelésre nem emlékszem tisztán, egy hosszú fájdalmas csók rémlik csak. Aztán elindult, s én még néztem egy darabig az ablakból.
Sokáig ültem az ágy szélén magam elé bámulva, majd kiballagtam a konyhába és elővettem a konyakos üveget.
- Le kell innom magam, mert nem tudom elviselni ezt az egész helyzetet...
Mivel masszív ivászatra készültem, egy stampedlit vettem elő. Leültem az asztalhoz, töltöttem, majd egy hajtásra ledöntöttem a torkomon... Csattant a pohár az asztallapon, majd újra csurig töltöttem...
A hetedik-nyolcadik után - nem számoltam - kopogtak...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.81 pont (73 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#15 feherfabia 2016. 05. 3. kedd 06:41
Nagyon jó!
#14 vakon53 2016. 02. 18. csütörtök 18:00
Folytasd, érdekesnek találjuk a történetet, kíváncsiak vagyunk, a feleségemmel mi kerekedik ki belőle.
#13 A57L 2014. 01. 14. kedd 05:04
Nagyon jó.
#12 papi 2013. 05. 8. szerda 06:40
Ez így még nem kerek , folytatni kellene
#11 listike 2013. 04. 22. hétfő 19:20
Szép sztori. 10pont. Kérlek folytatsd.
#10 genius33 2012. 11. 27. kedd 07:09
Tetszetőőőőős nyes
#9 Rinaldo 2012. 07. 12. csütörtök 09:01
Bucsozoul két lányt dugott meg.
#8 Zoli bácsi 2009. 10. 17. szombat 09:25
Kedves Freditor!
Csatlakozom Caligulához! Fogadd elismerésem
10 csillag
#7 Caligula 2009. 10. 17. szombat 01:31
Kedves Freditor!Végig-olvastam az írásodat.Azt nem tudom,hogy ez a novella ígényel-e folytatást,mert talán így jó,ahogy van.Ez tényleg jó!!!(Részemről négyszer 10!)
Azt viszont mondom,hogy az egyéb írások helyett inkább ezt folytathattad volna - persze,csak akkor,ha ezen a színvonalon tudod - mert a többi meg sem közelíti ezt.(bár lehet,ha nem ezt olvastam volna először,akkor azok is jobban tetszettek volna,ti.az átlagnál azok is színvonalasabbak)
Méltatlanul le van pontozva - de ne is lepődjünk meg,a jó írások csak ritka kivételként szoktak az élmezőnyben lenni - az is igaz,hogy talán éppen egy ilyen "kegyelmi állapotnak" lehetünk tanúi.No ennek is ott kellene lennie a legjobb húsz között!
#6 sihupapa 2009. 03. 24. kedd 02:54
Már március vége és sehol a folytatás.
#5 Freditor 2008. 12. 5. péntek 12:28
Köszi mindenkinek aki véleményezte.

Ünnepek után átírom a következőt. Most szerencsére nem érek rá... dolog van karácsonyig...
Karácsonykor meg teríts meríts... aztán hatalmas szunyák... de előbb utóbb magamhoz fogok térni:)
Van egy másik történetem, addig azt elküldöm majd...
Amolyan próbálkozásféle, de azért olvasható...

Most pedig szaladok csizmát takarítani :))))
Olyan jó voltam egész évben... remélem hoz valamit nekem is az idén a jó öreg Mikulás bácsi:))))
Asszem a fiam csizmáját teszem ki, neki 47-es lába van...

Kellemes ünnepeket mindannyiótoknak!
#4 sihupapa 2008. 12. 5. péntek 03:59
az ilyen szép történetekből a sok is kevés. köszike!
#3 Northop 2008. 12. 4. csütörtök 18:24
Folytasd, érdekesnek találom a történetet, kíváncsi vagyok, mi kerekedik ki belőle.
#2 Lemon Orange 2008. 12. 4. csütörtök 02:13
Legyen!(Ha csak ezen múlik .. :) )
#1 Törté-Net 2008. 12. 4. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?