Szélvész 3. rész

Véget vetettünk hát a kis heverészésnek, Nóri elrobogott fürödni, jómagam meg kivasaltam, összekészítettem a másnapi ruhámat. Mire végeztem, sajnos ő is kész lett, pedig épp azon agyalgattam, hogy be kéne surrannom mellé, amikor megjelent egy szál fürdőlepedőben. No majd legközelebb. Ezt most elbénáztam...

– Mehetsz! Siess!

– Ok, de meg kell borotválkoznom... szóval ha nem a fejnélküli lovassal akarsz aludni, akkor ne sürgess nagyon.

– Le ne vágd, kár lenne érte – kacagott, majd bevonult a szobába.

Gyorsan letusoltam, már a borotválkozás is a felénél tartott, mikor kopogott.

– Bent hagytam a hajgumimat bemehetek érte?

– Gyere csak – mondtam és a derekamon megcsomóztam a törcsit. – Ha én nem láthattam, akkor tartogassuk csak magunkat is későbbre...

Belibbent mögém, és a mosógép tetején lévő kistáskában kotorászott, míg végre meglelte a hajgumit. Közben folyton összeértünk a szűk helyen. Mikor megfordult, szemünk találkozott a tükörben. Karjaival átölelt és egyikkel a mellkasom, másikkal a pocakom simogatta.

– Tudom már...

– Mit?

– Hogy mit szeretnek a pasik ezen a helyzeten. Így mindened elérem... – mondta és végigsimizett a törcsi feszülős elején.

– Hééé így megvágom magam! – persze ez csak egy kis műfeszültség volt – rámosolyogtam és igyekeztem befejezni a borotválkozást, ami nem volt túl könnyű mutatvány, mert Nóri folyamatosan simogatott és puszilgatta a hátamat. Mikor végeztem, megfordultam, és megcsókoltam. Ahogy szétváltunk körbeszaglászott, mint valami kis ha új dologgal találkozik.

– Hmmm finom... és a fejed is megmaradt.

– Tényleg, pedig én úgyérzem épp most kezdik elcsavarni. – vigyorogtam – De menjünk beljebb, ott kényelmesebb.

– Oké, de közben csókolózzunk. Mindig akarom a szádat érezni. – s a leghuncutabb tekintetével nézett rám.

Valahogy elég esetlenül, de sikerült elérni a franciaágyat. Elhelyezkedtünk egymás mellett, közben lekerült a törcsim és róla is a hosszú póló. Simogatások, csókók, ölelések váltották egymást minden testtájon. A másik tudatos felfedezése, feltérképezése volt ez. Mint egy pantomin, szinte hang nélkül, amit csak néha tört meg egy egy szó – ... ott,... lejjebb,... följebb, nagyon finom...