A+ A-

Három éjszaka 3. rész

Utolsó éjszakájukon Lucien először a szalonban, a pamlagon tette magáévá a lányt, olyan hévvel, mely mindkettejüket meglepte. Amikor feleszméltek, Aveline elcsodálkozott, miként lehetséges, hogy a finom bútordarab nem tört össze alattuk.
Később Lucien karjába vette, és felvitte a hálószobába - milyen szenzációs érzés, amikor úgy viszik az embert, mintha semmi súlya nem lenne - s ott folytatták, ahol odalenn abbahagyták.
Végül elnyúltak az ágyon, Aveline puha bőre forrón sütötte Lucien oldalát. A földszinti óra elütötte az éjfélt.
Alig néhány óra, és Aveline elmegy, ezúttal örökre.
Luciennek nagyon nem tetszett a lelkében eluralkodó gyengeség. Miért bántja annyira, hogy szerelmi légyottjainak hamarosan vége szakad? Azelőtt, régebbi kapcsolatai során nem érdekelte egyéb, csupán, hogy aktuális szeretője kielégítse az ágyban és ne okozzon felesleges bonyodalmat azon kívül. Persze Aveline nem a szeretője. Csak az egyezség köti őket össze.
Az egyezség, ami alig néhány óra múlva lejár.
A lány megmozdult ölelő karjában, selymes haja végigsimította testét, miközben szembefordult vele. Zöld szemében még ott csillogott az iménti beteljesülés gyönyöre, s miközben összekapcsolódott a tekintetük, elpirult.
Lucien úgy gondolta, minden oka meglehetne arra, hogy elégedett legyen. Egyezségük sikeres és élvezetes kalandnak bizonyult, egyikük sem bánta meg, amit tett. Aveline becsületesebbnek bizonyult, mint a legtöbb általa ismert férfi és Lucien nagyra tartotta ezért. Nem akarta, hogy elmenjen. A lány iránt érzett vonzalom egészen különös érzése komor kifejezést varázsolt arcára.
Könnyű ujjainak érintése hozta vissza merengéseiből a valóságba. Aveline rámosolygott, lágyan, incselkedően.
- Talán megbántottam valamivel, hogy ennyire elkomorult?
- Ó, egyáltalán nem. - Lucien elővette megszokott elbűvölő modorát, s visszamosolygott Aveline-re azzal az ellenállhatatlan vigyorral, mely annyi ártatlan leánykát levett már a lábáról. - Nagyon is kellemesen érzem magam az ön társaságában. Rendkívül sikeresnek értékelem a megegyezésünket.
Aveline arcán végigfutott valami, de a mosolya töretlen maradt.
- Valóban.
Valami összeszorította Lucien szívét. Nem akarta, hogy a lány szomorkodjék utolsó együtt töltött éjszakájukon. Fel akarta vidítani.
Karjába kapta és nekidörzsölte borostás állát a lány hófehér nyakának.
- Lucien! - kiáltott fel az áldozat - Ez csiklandoz!
- Tényleg? - elkapta kapálózó lábát és ezúttal a talpának dörzsölte magát.
Aveline felnevetett s nagy igyekeztében, hogy kiszabadítsa magát kezei közül, a hasára fordult.
- Így is jó. - Lucien elengedte a lábát, a lány hasára tette a kezét, nehogy visszafordulhasson, másik kezét pedig végigfuttatta Aveline gömbölyű tomporán. - És itt?
- Lucien - Aveline igyekezett megszabadulni kezei közül, de a férfi előrehajolt és végigcsókolta a gerincét. Abbahagyta a kapálózást és meglepetten sóhajtott.
- Ez is csiklandoz? - Lucien mögé térdelt és hátsója domborulatáttól nyakszirtjéig végigsimogatta ajkával.
- Nem - suttogta Aveline. Ujjai görcsösen markolták a lepedőt.
Lucien előrenyúlt és megérintette melleit.
- És ez?
- Ez sem - lihegte a lány.
Végigcsúsztatta kezét a hasán, feltérdeltette, aztán nekidörzsölte felmeredő péniszét a lány puha hátsójának.
- Jaj Lucien, ne játszadozzon velem ...- könyörgött Aveline.
- Ahogy akarja. - Lucien könnyedén becsusszant a meleg barlangba, behunyta a szemét az élvezettől, ahogy a lány forrón és nedvesen körülölelte. Lassan mozogni kezdett, és Aveline vele mozgott, belemarkolva a párnába, felsikoltva az élvezettől.
Keze közé markolta a karcsú csípőt, a ritmusosan hasának ütődő lágy tompor tovább fokozta élvezetét. Túlságosan hamar érkezett el a csúcsra. Egyre erőteljesebbeket lökött, s rekedt hörgéssel a lány méhébe engedte magját. Aveline egy perccel később követte őt, teste megreszketett, a párnába markolt és Lucien neve hagyta el ajkát a kielégülés édes sóhajával.
Túl hamar jött el a hajnal.
Aveline nehéz szívvel csúszott ki Lucien nehéz öleléséből és kimászott az ágyból, ahol eddig aludtak. Elhúzta a függönyt és kinézett a bíborszínű hajnali égre. Életében először azt kívánta bárcsak sose jönne el a reggel.
Könny öntötte el a szemét, de nem akart sírni. Tudta jól, mire adta a fejét. Semmi értelme bőgni, mint egy kislánynak. Csak mert beleszeretett egy olyan férfiba, aki képtelen viszonozni érzelmeit. Ahogy a közeledő hajnalt figyelte, szíve egyszerre megtelt ürességgel. Mi vár rá? Semmi.
Lucien lassan ébredezett. Homályosan érzékelte, hogy valami nincs rendjén. Az ágya hideg volt, üres. Amikor kinyitotta szemét, megpillantotta az ablak előtt álló lányt, akit a hajnal fényei arany és bíborszínbe öltöztettek. Édes ajka remegett. Beharapta, s elfordította szemét a hajnali tájról, mintha nem lenne képes tovább nézni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.47 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon54 2018. 01. 8. hétfő 03:26
lynny 13 napig írtamvolna a hellyedbe.
#3 papi 2013. 09. 9. hétfő 08:06
Nagyon jó.
#2 v-ir-a 2012. 09. 16. vasárnap 00:54
nagyon jó...kár h vége....10 pont
#1 Törté-Net 2007. 03. 30. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?