Zsófika rossz kislány 2. rész

Ahogy megláttam, hogy Szandi ott állt az istálló ajtajában, gyorsan elraktam a farkamat. Zsófi felállt és gyorsan kiment az ajtón Szandi mellett, aki úgy nézett rá, mint a véres rongyra. Miután Zsófi otthagyott bennünket, Szandi odajött hozzám és egy darabig csak nézett rám. Nem tudtam megszólalni. Totálban látta, hogy az unokahúgom szájába élvezek. Egy ideig álltunk egymással szemben, majd szó nélkül otthagyott és ment a lovakhoz. Én sem szóltam. Mit mondhattam volna? Kijöttem az istállóból és bementem a házba.
Zsófi a konyhában mosogatott.
– Megharagudott? – kérdezte. Bólintottam, hogy igen. Leültem az asztalhoz és csak néztem magam elé. Zsófi odajött hozzám és hátulról átölelt. Fura volt. Jól esett. Volt benne valami szeretetteljes.
– Majd megbékél. – mondta és nyomott egy puszit az arcomra. Kiment a konyhából. Egy darabig ültem ott, majd én is mentem dolgomra.

A következő napokban kicsit kerültem Zsófit. Ő érezte ezt és nem erőltette a közeledést. Öt nap telt el így. Az ötödik nap este éppen az ágyamban olvasta, amikor Zsófi bejött a szobába. Leült az ágy szélére és egyből elkezdte simogatni a farkamat gyengéden a boxer alsón keresztül. A finom kis ujjai cirógatták a farkamat. Egyből merev lett és ágaskodott a gatyámban.
– Szeretnék kérni valamit. – mondta. Na helyben vagyunk! Vajon mit akarhat?
– Mit szeretnél? – kérdeztem félve. Közben folyamatosan simogatta a farkamat.
– Ígérd meg, hogy megteszed nekem!
– Nem ígérek semmit! Mondjad, mit szeretnél. – mondtam kissé ingerülten, miközben ő kivette a farkamat a boxer alsóból és marokra fogva gyengéden elkezdte húzgálni. Éreztem, hogy kezd elhatalmasodni rajtam az a kanos kéjérzet, ami teljesen elveszi a józanságomat. A kis kurva nagyon tudja, hogy mit csinál!
– Csak annyit kérek, hogy... hogy is mondjam... hát, hogy basszál meg! – mondta. Ledöbbentem. Az unokahúgom azt kéri a legnagyobb természetességgel, hogy basszam meg. Közben már olyan állapotban voltam, hogy valóban, legszívesebben megbasztam volna. De nem tehettem. Így is túl messzire mentünk.
– Nem lehet Zsófi. Az unokahúgom vagy. Ez nem helyes!
– Nem helyes? De az unokahúgodat megszopatni az helyes?
– Az sem helyes. Hiba volt, nem kellett volna. – mondtam egyre kevesebb meggyőződéssel, miközben ő a farkamat húzgálta lassan.
– Nekem is vannak szükségleteim, az nem érdekel téged? Kivel basszak itt az isten háta mögött?