A+ A-

Talán 6. rész

- Dr. Cannon - szólított meg a főúr -, kérem fáradjon a kommunikációs szobába. Professzor Fimenti várja.
- Köszönöm, máris megyek - álltam fel és megfogtam a whiskymet.
- Bocsásson meg Dr. Cannon, de sajnos a belső szabályzatunk nem engedi meg, hogy italt vigyen a kommunikációs szobába.
- Ez nem ital, ez Glennfidich - méltatlankodtam.
- Igazán sajnálom, de bármennyire is igaza van, a szabályzatunk őrá is vonatkozik.
- Ok, rendben - sóhajtottam és a kezébe nyomtam a poharamat miközben rákacsintottam. - De kérem nagyon vigyázzanak rá, nehogy valami kóbor szellem belefulladjon.
A kommunikációs szoba természetesen a legmodernebb eszközökkel volt felszerelve. Amint beléptem épp Ellie beszélt.
- ... szóval valami nagy dolgot talált ki, de azt hiszem még ő sem tudja, hogy mit is valójában. De itt is van majd elmondja ő, ha képes rá. - fejezte be és rám kacsintott. Úgy nézett ki mintha semmi sem történt volna, mintha nem is lett volna teljesen kiborulva nem sokkal ezelőtt.
- Üdv Titus - szólt Fimenti, ahogy beértem a kamera látómezejébe, és helyet foglaltam Ellie mellett. - Ha igaz amit Ellie mond, akkor máris sikerült újabb felfordulást csinálnod, pedig még alig éltük át az előzőt.
- Biztosított ez a vonal? - kérdeztem komolyan, nem véve a lapot a könnyed indításra.
- Nem - váltott ő is megérezve a hangomban valamit. - De ahhoz egy pár percet várnunk kell.
Elfordult és valamit magyarázott a látómezőn túl valakinek.
- Nos, elintézik, de mondj valamit, mert szeretném tudni, hogy miről van szó.
- Megtaláltam az első lépést az áttörés felé. - mondtam tömören. Semmi kedvem nem volt bővebben elmondani, hogy miről van szó.
- Igen, és hogyan? - húzta fel a szemöldökét kíváncsian.
- Nos, Ellie letérdelt elém és ez annyira felzaklatott, hogy rögtön belém villant a megoldás.
- Mi?! - nézett egy pillanatig furcsán aztán rájött, hogy tényleg nem akarok semmit sem mondani nyilvános vonalon. - Mindjárt visszahívlak egy biztosított, vonalon, de addig is azt ajánlom, hogy mindketten térdeljetek le és imádkozzatok, hogy megérje nekem ez a herce-hurca.
- Puff neki! - szólalt meg Ellie, ahogy elsötétült a képernyő. - Sikerült felizgatnod, de most azután tényleg jónak kell, hogy találja az ötletedet, mert irtó dühös lesz.
- És akkor mit csinál? Leszedi a fejem vagy mi?
- Még ilyen távolságból is, ha akarja. - vigyorodott el.
- Miért, hol van?
- Tokióban.
- Tokióban? Mit keres ott?
- Mit tudom én? Talán a gésákat hajkurássza.
- Na miről van szó? - szólalt meg hirtelen Fimenti a képernyőről.
- Biztosított ez a vonal?
- Igen, és ráadásul nincs itt senki. És nálatok?
- Csak mi ketten vagyunk - szólalt meg Ellie.
- Titus? - nézett rám Fimenti.
- Nos, sikerült közvetlen kapcsolatot létesíteni a közös mezővel, és azt az üzenetet kaptam, hogy genetikai teszteken alapuló utódokat kell létrehoznunk ahhoz, hogy a tényleges áttörést elérhessük. - elhallgattam és vártam a reakcióját.
- Tovább - sürgetett türelmetlenül.
- Nincs tovább. Folytatnunk kell az eddigi kísérleteinket úgy, ahogy elterveztük, és mélymeditálások során kell megszereznünk azokat az információkat, hogy mely génkombinációk adják a legjobb utódokat ahhoz, hogy továbbvigye a génjeinket és a kutatásainkat, azaz ők talán már helyből képesek lesznek arra, amire mi csak áhítozunk.
- Kinek az utódait?
- Nekünk.
- Ki az a nekünk?
- Te és Fló, Ortegáék, Charlie-ék, én és Ellie és ... és Rose.
- Rose? Milyen Rose? - látszott, hogy egy pillanatig átfutatta az agyában, hogy milyen Rose nevű nőket ismer, aztán a hirtelen felismeréstől kerekre nyílt szemmel támadt nekem. - Rose! Rose Whitehead! Neked elment az eszed!
- Az lehet, de Rose kiváló koponya. - próbáltam ellent mondani.
- Ez igaz! De csak ennyi! De ha elmondod neki azt amit most nekem, akkor a lehető legrövidebb utat választod az öngyilkosság felé; képletesen és szó szerint értve egyaránt.
- Ezt bízd rám, majd beszélek vele.
- Ellie! Mit csináltatok, hogy ilyen őrültségeket mond. Még, hogy Rose Whitehead!
Hirtelen más felé nézett, majd megszólalt
- Most jelezték, hogy Charlie is be tud kapcsolódni, egy pillanat.
- A képe vibrált egy kicsit, majd egy pillanatra elsötétült és utána már osztott kép jelent meg, a bal felén Charlie-val a jobbon pedig maradt Paul.
- Hányan tudunk egyszerre beszélgetni? - kérdeztem
- Négyen - mondta Charlie.
- És mennyire biztonságos?
- Már mondtam, hogy nyugodtan beszélhetsz - szólt közbe türelmetlenül Paul - Nem lehet lehallgatni.
- És a technikusok?
- Hát igen! Elvileg ők belehallgathatnak, de tudják jól, hogy a fejükkel játszanak, ha megteszik.
- De már akkor is egy lehetőség, hogy valaki más is hallja rajtunk kívül - makacskodtam. - Könnyen félreértheti és itt a baj.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.6 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 feherfabia 2018. 02. 3. szombat 06:11
Hát ez nem volt annyira megnyerő!
#5 listike 2013. 03. 29. péntek 14:42
Nagyon befejezetlen.
#4 listike 2013. 03. 27. szerda 10:57
Csak ennyi??
#3 pisti47 2009. 04. 16. csütörtök 11:15
Legalább olyan erotikus, mint egy politikai hírdetés. Majd nem magamhoz nyúltam.
#2 sihupapa 2009. 04. 16. csütörtök 03:11
kár, hogy nincs folytatása.
#1 Törté-Net 2004. 05. 4. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?