A+ A-

Talán 1. rész

Kiléptem az automatikusan nyíló ajtón a repülőtéri csarnokból, és rögtön keresni kezdtem azt, akit ígértek, hogy bekísér a városban lévő szállóba és felvillantja az első képeket erről a még ismeretlen városról. A nagy tömegben végre észrevettem a nevem egy táblán és odaléptem ahhoz, aki tartotta. A magas, vékony, feketehajú férfi láthatóan megkönnyebbült, hogy nem kell tovább várakoznia ebben a nagy tömegben. Készségesen megragadta az egyik csomagomat és elindult kifelé a váróból. A forróság felkészületlenül csapott meg.
- Húú a mindenit! - jegyeztem meg önkéntelenül.
- A kocsi légkondicionált, és a szállóban is kellemes a hőmérséklet - mondta a kísérőm. - Erre, mindjárt odaérünk.
Néhány perc után megállt egy hatalmas, számomra ismeretlen márkájú luxusmodell mellett. Berakta a csomagjaimat és kinyitotta számomra az ajtót. Útközben elmondta, hogy Mrs. Doors elnézést kér, hogy nem tudott kijönni a reptérre, de a szállodában már személyesen fog gondoskodni az elhelyezésemről. A további programot is vele kell majd megbeszélnem. Az út több mint félóráig tartott a hotelig, de nem bántam, mert legalább megvolt az első ismerkedésem a várossal. Persze közben azon járt az eszem, hogy mi ez a nagy megtiszteltetés, hisz nem is én voltam a legismertebb a meghívottak közt.
A hotel a város tengerparti részén volt saját stranddal. A bejelentkezés simán és gyorsan lezajlott. A recepciós rögtön át is adott egy üzenetet, hogy Mrs. Doors rettenetesen sajnálja, de nem tud most rendelkezésemre állni, de amint végez, megkeres a szobámban. A boy felkísért, elhelyezte a csomagjaimat, kinyitotta az erkélyajtót és mire borravalót akartam neki adni már ki is ment. Úgy tűnt, mintha parancsba kapta volna, hogy ne zaklasson e miatt. És utólag visszagondolva a recepciós is feltűnően udvarias volt velem szemben. Persze jólesett, de nem értettem azt kiemelt gondoskodást.
Amint a boy elment, rögtön ledobtam a zakómat és a nyakkendőmet a fotelra és kimentem az erkélyre. Pazar kilátás nyílt a tengerre. Hosszan be lehetett látni a pálmafákkal szegélyezett tengerpartot a hetedikről, ahol a szobám volt. Lágy, meleg szellő lengedezett és átengedtem magam a teljes nyugalomnak.
"Két nap pihenő" gondoltam magamban, amikor hirtelen a nevemet hallottam. Megfordultam és a meglepetéstől szinte lebénultam. Az erkélyajtóban egy fantasztikus nő állt, barátságos mosollyal az ajkán. Egy fél fejjel lehetett alacsonyabb, mint én, és ahogy átfogtam az alakját pillantásommal, eddig ismeretlen vibrálással teli izgalom fogott el. Láthatóan napbarnított testét jól szabott, divatos, de mégis szolid kosztüm takarta. A nyitott felsőrész alatt, színben jól harmonizáló magasan záródó blúzt viselt. Félhosszú, enyhén hullámos haja lágyan omlott le a válláig. Ajka rúzsozva volt és a szeme is ki volt festve, de pontosan tudta, hogy mennyi festéket kell használnia ahhoz, hogy kiemelje az arcát, felhívja magára a figyelmet, de mégse legyen hivalkodó.
Jobb kezével fogta az erkélyajtót, de ezzel csak fokozta a lenyűgöző hatást, amit a megjelenésével keltett. Olyan természetesen és nyíltan nézett rám, hogy teljesen elszédültem, ahogy belenéztem mélybarna szemeibe. Teljes elragadtatással bámultam és láthatóan élvezte a hatást, amit keltett. Pontosan tudta, hogy mikor szólaljon meg, hogy ne legyen kellemetlen a szituáció.
- Ellen Doors vagyok - mutatkozott be, ahogy felém lépett a kezét nyújtva. - Bocsásson meg, hogy csak így Önre törtem és megzavartam a gyönyörködését a tengerben és a tájban Mr. Cannon, de személyesen is szerettem volna üdvözölni. A nappaliban az asztalra tettem a következő napok programját és a szokásos infókat. Ahogy már Ön is tudja egy kicsit át kellett rendeznünk az előadások sorrendjét, így Ön is délelőtt kezd holnap. De természetesen mindent részletesen megtalál a dossziéjában. Egyébként milyennek találja az elhelyezését? Van valamilyen kívánsága?
- Ööööö... Nem, köszönöm, minden tökéletes. Sokkal jobb, mint amit vártam - válaszoltam végre felocsúdva. - Igazán kedves és megtisztelő, hogy személyesen gondoskodik rólam.
Tudtam, hogy Ő az igazgatója annak a világméretű szervezetnek, amelynek felkérésére tartok majd holnap előadást, és amely a legjobbak közé tartozik az egész világon.
- Ugyan már! Egy ilyen híres és izgalmas ember, mint Ön megérdemli, hogy én gondoskodjak róla.
- Dehát egy-két szakmabelin kívül nemigen ismerik a nevemet - szabadkoztam.
- Csak ne szerénykedjen. Ön sokkal híresebb, mint gondolná, és ezt azt hiszem nagyon hamar meg is fogja tapasztalni.
- Ön túloz Mrs. Doors.
- Egyáltalán nem. Azt hiszem sokkal jobban ismerem, mint gondolná - felelte rövid érzéki kacajjal, és huncutul rám nézett. - De erről még beszélgethetünk ma este, ha tud rám időt szakítani.
De ezt már a szobából mondta, amint ment az ajtó felé. Automatikusan követtem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.82 pont (45 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 listike 2014. 08. 24. vasárnap 07:05
Tetszett.
#5 papi 2013. 04. 7. vasárnap 07:11
Ez regénybe illik
#4 tenzin 2012. 04. 24. kedd 12:09
nagyon jó, szerintem folytasd
#3 v-ir-a 2011. 07. 20. szerda 23:32
sajnos nincs folytatás....pedig érdekelt volna
#2 vogel 2004. 02. 2. hétfő 12:19
Remek story, reszeletes bevezetes, jol felvezetett szeretkezes, reszletes leiras. Izgalmas es erzeki volt, jol lefestette az elso szeretkezes hevesseget es a masodik nyugodtabb elvezetet.
#1 Törté-Net 2003. 11. 27. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?