A+ A-

Talán 2. rész

Másnap, azaz délelőtt megtartottam azt az előadást amire felkértek. Így kell mondanom, mert amikor elküldtem az általam jónak tartott előadás vázlatot - ami természetesen azon az ominózus cikken alapult -, udvariasan, de nagyon határozottan felkértek az egyetem dékánján keresztül, hogy inkább az oda vezető útról tartsak előadást, mint magáról a felismerésről. Akkor dühöngtem és visszaüzentem, hogy köszönöm a megtiszteltetést, de inkább el sem megyek, ha nem én választhatom meg a mondandómat. Másnap kaptam egy telefont a szervezőkön keresztül Dr. Bismarck-tól, az egyik szaktekintélytől. (Tényleg ez a neve és mindig sejteti, de sosem árulja el, hogy rokonságban van-e azzal a történelmi Bismarck-al)
- Mr. Cannon - mondta, miután túlestünk a kötelező udvariasságokon -, teljesen megértem az Ön álláspontját, és az Ön helyében magam is így viselkednék, de kérem hallgasson meg és utána döntse el, hogy elfogadja-e a meghívásunkat vagy sem. Azt gondolom nagyon jól tudja, hogy a mi szervezetünk fogja össze a világ tudósainak legjobbjait, nemcsak erről a szakterületről, hanem a kapcsolódó tudományterületekről is. Talán az én nevem sem ismeretlen Ön előtt.
- De Dr. Bismarck, a doktorandus képzésem egyik alapját az Ön munkássága adta. És mint ifjú titán az első bátortalan cikkeimet épp Önnek küldtem el lektorálásra. - udvariaskodtam.
- Igen, igen, de hagy folytassam. Szóval az Ön által felvetett téma annyira új és szokatlan megközelítésű, továbbá eddig szinte magtámadhatatlan alapelveket dob sutba, hogy az Ön érdekében is célszerűbbnek látnánk inkább az odavezető utat felvázolni, és csak utalni az ebből fakadó következményekre. Csak gondoljon arra, hogy a cikke is milyen vihart kavart bizonyos körökben. Nos az a véleményünk, hogy ha ezt személyesen is előadja, akkor Önt, még ha igaza is van, a későbbiekben nevetségessé teszik a tudományos világ előtt. Arra kérem, hogy alkalmazzuk a fokozatosság elvét. Az előzmények részletesebb ismertetése mások előtt is jobban megvilágítja, hogy hogyan is jutott el idáig. Emészthetőbbé teszi az egészet, és nem fekszi meg senkinek sem a gyomrát.
- Igaza van Dr. Bismarck, de ezzel egy dögunalmas, száraz valami lesz az egészből.
- Pont erre van szükség! - csapott le rögtön. - Gondoljon csak bele, hogy az ott lévők zöme, hozzám hasonlóan, vén, betokosodott öregurakból áll, akik olyan unalmasak, hogy az már szörnyű! Ők csak akkor értenek meg valamit, ha pont olyan unalmasan szólnak hozzájuk, mint ők maguk. Emiatt nem kell aggódnia, igazából ezzel ér el eredményt.
Szóval megtartottam az előadásomat, és a végén a kérdésekből és a hozzászólásokból lehetett érezni, hogy nem vallottam kudarcot. Azaz ezzel is felbolygattam egy kissé a kedélyeket. A tegnapi asztaltársaságból senki sem volt jelen, még Ellie sem. Bár, mint azt már említette rengeteg dolga volt, mint az egyik fő szervezőnek.
Az előadásom végeztével, már a helyemen hálát adtam Dr. Bismarcknak, hogy gondoskodott a sikeremről. Bár igazából egyáltalán nem engem akart megvédeni, vagy sikerre vinni, inkább önmagát és a szervezetét védte egy esetleges botránytól. Így ezt elkerülték, és valljuk meg őszintén én is, de ennek ellenére sikerült izgalmassá tenni ezt a konferenciát, bebizonyítva ezzel, hogy érdemesek a további támogatásra. És igazából ez volt a céljuk.
Délelőtt én voltam az utolsó előadó, úgyhogy rögtön hódolhattam az evés gyönyöreinek. Már amennyire egy svédasztalos tolongásban ez lehetséges volt. Ebéd után felmentem a szobámba, hogy a délutáni program kezdetéig elüssem az időt.
Arra ébredtem, hogy csörög a telefon és az istennek sem akarja abbahagyni.
- Igen ... - szóltam bele álmosan.
- Na végre! Már azt hittem elraboltak, vagy meghaltál - hallottam Ellie türelmetlen hangját. Kicsit neheztelt, de azért vidám volt. - Mindenki Téged keres.
- Mi az hogy engem keres? Miért, mennyi az idő?
- Jézusom! Mit csináltál idáig? Negyed hat.
- Mennyi?! - kiáltottam fel. - Hát, azt hiszem elaludtam egy kicsit.
- Kicsit?? A hangodból ítélve még mindig alszol. - felelte egy kis évődéssel a hangjában.
- Mindjárt lemegyek. Hol vagy?
- Ne! Inkább én megyek fel hozzád, Ugyanis történt egy s más délután, és jobb ha előtte tájékoztatlak.
- Te jó Isten! Mi történt? Földrengés vagy árvíz?
- Nem egészen bár a hatása lehet, hogy az lesz. Várj, mindjárt ott vagyok. - felelte, azzal szinte lecsapta a kagylót.
Mibe tenyereltem már megint? De inkább ez még az előző nap folytatása lehet. Most már teljesen felébredtem és már érzékeltem is a környezetemet. Az idő tényleg jól eltelt. Csak ledőltem egy kicsit és tessék! Úgy látszik öregszem, hogy már nem bírok egy mozgalmas éjszaka után ébren maradni.
Amíg vártam Ellie-re próbáltam valami rendet csinálni a szobában és persze cikáztak bennem a gondolatok. Mi az, hogy engem keres mindenki? És mi a fene az a nagy dolog, hogy Ellie ilyen izgatott?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.72 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 listike 2014. 08. 24. vasárnap 16:35
Nagyon jó.
#2 banurr 2004. 01. 5. hétfő 17:46
Még mielőtt valaki köpködne (bár nem úgy néz ki) ez szerintem lazán egy kisregény - hisz 51. oldalnál járunk és még folytatódik - szóval gyia-hopp, jöhet a következő rész
#1 Törté-Net 2004. 01. 3. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?