A belgyógyász 6. rész

Nem tudom, pontosan mikor fordult át bennem a hindu hagyományos erkölcs az európai szexuális szabadosság felé. Talán azon az estén, amikor Arjun mellett feküdtem, a keze a csípőmön volt, a légzése egyenletessé vált, és a fejemben András arca villant fel. Nem a szokásos lopott vágyakozás volt. Hanem egy hideg, tiszta felismerés.
Nem bírom tovább ezt a kettősséget!
A két férfi között lavírozni – az egyiknél a kötelesség, a másiknál a gyönyör – kezdett szétfeszíteni. A testem ugyanaz volt, de a lelkem már kétfelé szakadt. És tudtam, hogy ez így nem mehet tovább.
Arjun aznap este nem élt férji jogaival, szex nélkül elaludt. Én a fürdőszobában ültem a földön, a hideg kövön, és néztem a tükörben a saját arcomat.

– Mit akarsz? – kérdeztem magamtól.
A válasz egyszerű volt és lehetetlen: mindkettőt.
Nem akartam lemondani az Andrással átélt gyönyörökről, arról, ahogy a teste az enyémhez ér, ahogy a neve kimondásakor összeszorul a puncim, ahogy vele az orgazmus nem megjátszott, hanem elkerülhetetlen.
De nem akartam lemondani Arjunról sem! A biztonságról, a megszokásról, arról, hogy a felesége vagyok, hogy a villa, a státusz, a családi háttér mind az övé. Sőt! Mióta felszínre került a kapcsolatunk Andrással, Arjun más lett. Finomabb. Figyelmesebb. Mintha a féltékenység megtanította volna arra, amire azelőtt sosem volt képes: kérdezni, és odafigyelni rám.

– Mit szeretnél, Anikó?
A kérdésre aznap este nem Arjunnak feleltem, hiszen aludt. De magamnak igen.
Mindkettőt. Máshogy, de mindkettőt.
Az elkövetkező hetekben Arjun még figyelmesebb lett, mint valaha. Virágokat küldött a munkahelyemre, a kórházba. Este, amikor hazaért, nem csak a tárgyalásairól mesélt, hanem kérdezett is. Hogy telt a napom, fáradt vagyok-e stb.? A kezemet fogta az asztal alatt vacsora közben.
És közben éreztem, hogy valami nem stimmel. Az a bizonyos női megérzés nem hagyott nyugton. És igen.
Egyik este, amikor horkolásából hallottam, hogy már alszik, felvillant a telefonja képernyője. Sajnos, csak egy pillanatra. Az üzenet hindi nyelven jelent meg, nem volt időm minden szót elolvasni, de egyet igen: „nigaah” – azaz „megfigyelés”. A gyomromba jeges görcs rándult. Arjun nemcsak féltékenykedett, hanem már akcióba is lépett. Másnap átkutattam a dolgozószobáját. A laptopjában találtam egy mappát, a nevemmel. Fényképek voltak benne. András háza, az én autóm az utcában, időpontok, dátumok.