A belgyógyász 5. rész

Szavazás átlaga: 10 pont (1 szavazat)
Megjelenés: ma
Hossz: 25 680 karakter
Elolvasva: 13 alkalommal
Ez a történet Kékég és Kexi fantáziájának közös munkája. Fogadjátok szeretettel.
A kínosan végződött vacsora után kb. két héttel ügyeletben voltam, amikor kora délután csörgött a telefonom. Egy számomra ismeretlen, budapesti, vonalas telefonszámról hívtak.

– Anikó Mehta? – A hang hivatalos, precíz, majdnem unott volt.
– Igen?
– A Belügyminisztérium Engedélyezési és Nyilvántartási Főosztályától keresem. P. András magánnyomozói engedélyének felülvizsgálata kapcsán szeretnénk öntől is néhány információt kérni, mivel tudomásunk szerint néhány hete egy utcai incidensben az ön segítségére sietett, ami alapján nem kellene ellenőriznünk, nagyon magas helyről érkezett a felülvizsgálati kérelem.
– Milyen információra gondolnak? – Kérdeztem. A női megérzésem rosszat sejtett.
– A Diplomáciai Testülettől származó információk szerint P. András úr nem felel meg a megbízhatósági követelményeknek. Az utcai indicensben elszenvedett szerepe miatt önt is szeretnénk megkérdezni, mi a véleménye P. András megbízhatóságáról, erkölcsi és morális magatartásáról. A kérelmező állítása szerint kényszerből szerelt le a rendőrségtől.
Egyeztettük a helyszínt és az időpontot. Amikor letettem a telefont, a szívem a torkomban dobogott, és reszketett a kezem.
Először nem is értettem. Aztán lecsobbant. Arjun! Arjun kérte, – vagy intéztette – András engedélyének visszavonását.
Azonnal felhívtam a kollégámat, hogy rosszul érzem magam, jöjjön be helyettem. Elrohantam Andráshoz. Becsöngettem, és amikor kinyitotta az ajtót, a szemébe néztem.

– Nagy bajban vagy! – Mondtam köszönés helyett.
– Tudom – felelte. – Arjun kérelmezte az engedélyem visszavonását.
András arca meg se rezzent. Beengedett, bezárta az ajtót. Nyilvánvaló volt, hogy ez az este nem a kölcsönös örömszerzésről fog szólni. A nappaliban ültünk le egymással szemben.

– Először csak megérzés volt. Nem feltűnően, de nekem pont eléggé.  Két nap múlva már biztos voltam benne, hogy utánam néznek. Soha nem voltam paranoiás. A rendőrségnél gyorsan megtanulja az ember a különbséget aközött, hogy valaki fél, vagy tényleg figyelik. Ez figyelés volt. Diszkrét, jól fizetett, fegyelmezett. Arjun keze messzire elér. Nem kellett bizonyítani. Érezni lehetett rajta. – Mondta kérdés nélkül.
– Igaz, hogy muszáj volt leszerelned? – Kérdeztem.
Ez csak a történet kezdete, még 12 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 10 pont (1 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1