Glory Hole 2. rész - A visszatérés

Egy hétig nem ment ki a fejemből a hely.
Próbáltam tanulni, jegyzetelni, ugyanúgy járni az órákra, mint addig, de minden unalmas pillanatban visszakúszott az emlék. A dübörgő basszus. A félhomály. A neonfény a mosdó fölött. A pillanat, amikor először megérintettem azt az idegen testet.
És leginkább az érzés.
Nem maga a történtek képe izgatott újra meg újra, hanem az, amit akkor éreztem. Az a furcsa, rég nem tapasztalt bizonyosság. Mintha hosszú idő után először nem próbáltam volna szerepet játszani.
Az első két napban inkább szégyen volt bennem, zavartság. Mit tettem. Mintha bűnös lennék. Aztán kíváncsiság. Aztán valami egészen más. Hiány.
Péntek este volt megint, mikor végül megadtam magam a gondolatnak. Sokáig ültem az ágy szélén indulás előtt. A telefonomat nyomkodtam, zenét kapcsolgattam, de valójában csak húztam az időt.
Már nem az volt a kérdés, hogy akarok-e visszamenni, hanem hogy lesz-e bátorságom hozzá.
Végül felálltam. Megittam egy rövid "bátorságitalt" de csak egyet, hogy azért elég tiszta maradjak fejben.
Az utcák nedvesen csillogtak az esti fényekben. Hűvös volt a levegő, a villamosok zaja tompán visszhangzott a házak között.
Ahogy közeledtem a helyhez, ugyanaz a feszültség kezdett szétterülni bennem, mint múltkor, csak most már ismertem az ízét.
Az ajtó előtt megálltam. Odabentről ugyanúgy kiszűrődött a basszus.
Egy pillanatra lehunytam a szemem, mély levegő, aztán benyomtam az ajtót.
A meleg, fülledt levegő rögtön körülölelt. A hely most is tele volt, de már nem tűnt annyira idegennek. Nem kapott el az a pánik, mint először.
Inkább olyan érzés volt, mintha visszatérnék valahová, ahol egyszer már elvesztettem az eszem.
Ahogy a pulthoz néztem, rögtön megláttam. A csapos srác.
Most, hogy nem a hirtelen gondolatok cikáztak bennem, hanem inkább a rutin és a tapasztalat nyugalma uralta fejem volt időm jobban megnézni őt, amíg a pulthoz sétáltam.
Épp két vendéget szolgált ki, de amikor felnézett, azonnal észrevett. A mosolya még több önbizalmat adott. Felismert.
Úgy nézett rám mintha ezeréves barátok lennénk és én épp hozzájöttem, pedig szerintem nem egy srác mosolyog rá naponta, már ha csak a hely forgalmát nézem.
Gyönyörű arca volt, köténye alatt egy fekete pólót viselt. Ugyan teste nagy részét takarta a pult, de felsőtestéről látszott, nem izomkolosszus, de nem áll tőle messze a sport.