Nem csak a 20 éveseké a világ 3. rész

Másnap 10 óra körül ébredtem. János a szomszéd (nem ez volt a neve, de ez most mellékes) már nem volt mellettem az ágyon. Kéjesen nyújtóztam egyet és az elmúlt éjjelre gondoltam, mire a farkam rögtön felállt. Magamra kaptam valamit és átmentem a szomszédba. János azzal fogadott, hogy beszélt az erdész barátjával aki szívesen lát bennünket estére, és az éjjelt is nála tölthetjük. A hírre rögtön megint megkeményedett a szerszámom, ami a szomszédot sem hagyta hidegen mert az övé is nekifeszült a nadrágjának. Ez a kis közjáték annyira felajzott bennünket, hogy vadul egymásnak estünk.
– Tartalékoljuk erőnket estére – mondta János. Nehéz szívvel, de szót fogadtam. A később történtek fényében jól tettük, hogy visszafogtuk magunkat.
Indulásig még volt időm, így lementem a sarki boltba és vettem egy karton elvégre vendégségbe nem illik üres kézzel menni. Tűkön ülve vártam az indulást, nagyon kíváncsi voltam erdész barátunkra, akit nevezzünk egyszerűen Sanyinak. Egyre csak arról érdeklődtem Jancsitól, hogy milyen ember ez a Sanyi? A válaszok kielégítettek.
Délután 4 felé leballagtunk a buszmegállóig, ahol a Gyöngyösre induló buszra szálltunk. Az út nem tartott sokáig. A buszpályaudvaron már messziről észre vettem egy erdész ruhás férfit akire rá illet a leírás. Szimpatikus a 40-es éveinek vége felé járó bajuszos szakállas mokány férfi jött felénk. Arca barna volt és látszott majd kicsattan az egészségtől. Az egész emberből áradt a vidámság. Szeme huncutul mosolygott, egyből megnyerte tetszésemet.
– Á Te vagy hát Jancsi barátom titokzatos ismerőse.
– Ugyanis nem volt hajlandó rólad elárulni semmit. – jegyezte meg. Majd bemutatkoztunk.
– Gyertek itt vár a kocsim nem messze, akár indulhatunk is – mondta.
Tényleg nem kellett sokat mennünk a zöld Lada Nivához.
– Kicsit szűken leszünk.
– De szerencsére nem kell nagyon messzire mennünk. – tette hozzá.
Én hátra ültem. Tényleg szűk volt a hely, de mit meg nem tesz az ember egy kis jó szórakozásért!
Miután elindultunk élénk beszélgetésbe kezdett a két jó barát. Én érdeklődve figyeltem a tájat mivel erre még nem jártam. Egyszer csak hátra fordult Sanyi és azt mondta, hogy teszünk egy kis kitérőt, a közelbe.
Letértünk az útról és bekanyarodtunk egy erdei útra. Árnyas fák között viszonylag sima úton jutottunk el egy jó nagy tisztásra, amelyen egy magasles volt. Odáig mentünk majd kiszálltunk a kocsiból.
– Ezt a látványt nem szabad kihagyni – mondta az erdész, és más fel is lépett a magasles lépcsőjére. Mi Jánossal követtük.
Tényleg gyönyörű látvány tárult a szemünk elé. A fák közötti nyiladékon messzire el lehetett látni. Percekig nem győztem betelni a látvánnyal. Teljesen belefeledkeztem a táj szépségébe mikor meghallottam Sanyit.
– Mindig feljövünk ide Jancsival. – mondta. Volt valami a hangjában ami arra késztetett, hogy odaforduljak feléjük. Hát amit láttam azért érdemes volt!
János nadrágja már le volt tolva a bokájáig. Az erdész nadrágja szintén. Jani neki könyökölt a les mellvédjének és a hátsóját kidüllesztette. Sándor azon ügyködött, hogy kemény és vastag dákóját minél közelebb ügyeskedje Jani fenekéhez. Gyönyörű farka nem volt nagy de formás volt. A tövénél vastag majd a ez a vastagság megmaradt a makkig, mely gyönyörűen koronázta ezt a szerszámot. Kezével simogatta Jancsi ágyékát, meg-meg paskolta fenekét. Előre nyúlva megfogta János dákóját és hátrahúzta. Majd a heréket vette kezelésbe. Gyengéden majd fokozatosan erősödve gyűrűbe fogta ujjaival Jani zacskóját. A megfeszülő bőrt simogatta.
Jani hátranyújtotta a krémet. Sanyi bőven nyomott a tenyerébe és az ujjaival finoman kezdte bedolgozni Jancsi hátsójába. Jutott a krémből a dákóra is. Látszott, hogy gyakorlott páros, mert sok idő nem kellett hozzá és már be is csúszott a szerszám az így előkészített lyukba. Pár pillanatig így maradtak. Látszott rajtuk, hogy ez az új felállás, hogy én is ott vagyok nézőként, ösztönzőleg hatott rájuk. Nekem se kellett több. Nadrág le és kemény farkammal közelebb húzódtam hozzájuk. Sanyi kezével elkezdte simogatni zacskómat, miközben megkezdte munkáját Jancsiban. Egészen valószínűtlen volt, hogy egy magaslesen két ilyen bikával éppen mit csinálok. Kezemmel megfogtam Sanyi golyóit, majd finoman simogattam fenekét. Miközben döngette hátulról Jancsit, és simogatott engem, látszott rajta nem sokára elélvez. Ez egy nagy kiáltással együtt hamar bekövetkezett.
– Ez jó volt. – mondta Sanyi. Most ti jöttök. Leguggolt elém és nyelvével finoman nyalogatni kezdte a makkomat, majd bekapta a farkamat. Határtalan jó érzés töltött el. Ki-be járt a dákóm a szájába egészen le a torkáig. Fimon kellemes érzés járt át. Régen szoptak már ilyen érzéssel. Az erdész szuperül csinálta. Közben Jani hozzám hajolt és csókolózni kezdtünk. Kezemmel a Jani meredő szerszámát simogattam, majd a mellkas szőrzete és mellbimbója következett. Sanyi Hirtelen bekapta Jani dákóját is, majd felváltva hol az enyém hol a szomszéd szerszáma csúszott le a torkáig. Nem sok kellett a teljes gyönyörig először Jancsi rántotta ki Sanyi szájából a dákóját és spriccelve lövelt az ondó a magasles padlójára. A látványtól egy kiáltás közepette én is elsültem.
Miután lemásztunk a magaslesről visszaültünk a kocsiba és most már erdészlakhoz vettük az irányt.