Elvtársnő farokvégen 3. rész

Alig vártam, hogy este legyen. Kezdett  sötétedni, fél kilenc volt. Kocsival indultam, és a kikötő irányába haladtam. Amikor láttam, hogy két kerékpáros megy előttem az úton. Lassan haladtam, végig követtem őket, hátulról láttam, hogy két lány, sejtettem, hogy Dia az egyik. Odaértünk a kikötőhöz, letették a biciklit, én megálltam a kocsival. Indultam feléjük, ekkor már egy padon ültek. Odagyalogoltam,   láttam, hogy Dia és egy barátnője ülnek a padon.
– Hello csajok köszöntem rájuk.
– Szia, köszöntek mindketten.
– Talán félsz tőlem, hogy nem egyedül jöttél, kérdeztem Diától.
– Nem voltam benne biztos, hogy jössz, nem akartam egyedül lenni, ezért jött velem Ildi is, mondta.
– Érted bármit megtennék, tudod jól, miért ne jöttem volna, kérdeztem, Dia nem válaszolt.
– Azt mondtad otthon, hogy nem tudnálak megerőszakolni, mert hagynád magad, azt hittem ezért hívtál ide, mondtam.
– A puncimért meg kell küzdeni, mondta mosolyogva, és elfordult.
– Megint átvertél, mondtam, és mérgesen távoztam. Egész héten kerültem Diát, mérges voltam rá a dunaparti történtek miatt. Pénteken keresztapám közölte, hogy az én kocsimat fogják feldíszíteni menyasszonyi kocsinak, az ifjú párt és Diát nekem kell szállítani. Szombat délelőtt feldiszitették a kocsit, ebéd után kellett menni a szomszédos faluban lévő házasságkötőterembe. A kultúrban volt az ebéd, mindenki már a lagzis ruhába felöltözve. AZ ajtóban megálltam a kocsival, Dia azonnal beült mellém. Csodaszépen nézett ki a koszorúslányi ruhájában, haja feltűzve, enyhe smink. Közelebb hajolt hozzám, és megfogta a farkam.
– Hiába menekültél előlem egész héten, ma mellettem kell lenned, kezdheted a küzdést, mondta mosolyogva.
Tudtam mire gondol, de féltem, hogy megint hoppon maradok, ezért eltoltam magamtól a kezét.
– Hagyd magad, hamarabb szabadulsz, mondta, felém fordult, kigombolta a nadrágom, benyúlt, és megfogta a farkam.
– Ez ma az enyém lesz, magamban fogom érezni, ha akarod, ha nem mondta, és megcsókolt. Szóhoz sem jutottam, de meglepett, hogy Dia mennyire megváltozott jó irányba. Szerencsémre nyílt a hátsó ajtó, kivettem a kezét a nadrágomból, és felhúztam a cipzárt.   Kellemesen telt a délután, megvolt a polgári és az egyházi szertartás is, szólt a zene, többször táncoltam Diával, mindig dörgölődzött, simult hozzám, legnagyobb élvezetre. Vacsora előtt megszólalt.