Könyvelő lány elcsábítva 8. rész

Korán reggel, mint mindig most is Zoli ébredt elsőnek. Érezte a hátához simuló női testet, amitől a tudata pillanatok alatt kitisztult, gondolataiban a jó és a rossz keveredett. Hiába emlékezett vissza az előző esti már-már boldog szeretkezésre, a kisördög állandóan ott bujkált benne, más is kell neki! Igaz a lány iránti érzései, ezt egyre inkább elnyomták, de nem tudta elfelejteni. Soha nem tudta eddig mit is jelent az, valakit szeretni. Most Ágit tiszta szívéből szerette, szerelmes volt belé. Ezek miatt még hangsúlyosabban érintette, amiket a nő elmondott neki. Érezte azt is, a lány szereti őt, így még inkább becsülte azért, hogy még az elején elmondta, a korábbi életét nem akarja teljes egészében feladni, időnként másokkal is akar szexelni. Ezt azért sem tudta felfogni, mert Ági előtt alig volt mással, gyakorlatilag szexuális élete nem is volt, csak a munkájának élt. Az villant be az agyába, szeressék egymást, és bízzanak abban, hogy az élet mindent megold.

Felkelt, lezuhanyozott, közben végig gondolta az előttük álló napot. Durván kilencszáz kilométert kell megtenniük, ráadásul tempósan, mert még ki is kell rakodni Milánóban, ami csak este hat óráig lehetséges. A fürdőből kijövet csókokkal ébresztette Ágit.

– Kellj fel édes! Korán kell indulnunk, mert csak hatig lehet kirakodni – mosolyogva nézte az ébredező lányt – menj fürödni, addig én megcsinálom a reggelit és főzök kávét.

Ági felült, kinyújtotta a karját, magához húzta Zoli fejét, és lágyan megcsókolta.

– Jó reggelt szerelmem! – suttogta a fiúnak, majd indult a fürdőbe.

Mire kijött, isteni kávéillat lebegett a levegőben, az asztalon megterítve ott volt a reggelijük. Csendben fogyasztották el, néha-néha egymásra pillantva. Gyorsan elkészültek, majd a kulcs leadása után a rollerekre pattantak, irány a kamionparkoló. Nagyjából fél óra után, már rakta el a fiú a rollereket, beszálltak. Mivel a parkoló igen közel volt a sztrádához, nyolc perc múlva már az autópályán haladtak a megengedett legnagyobb sebességgel. Ágiban – miközben nézte a tájat – végig száguldott az elmúlt két nap minden eseménye. Az őszinte vallomására kapott hirtelen kemény reakció, a mennyekből a földre zuhanás, a kilátástalanság, majd egy gyönyörű város Barcelona, azt követően a felcsillanó remény, mit remény, az már inkább tűnt valóságnak, a hatalmas szeretkezésük, az a pillanat, amikor egymásba fonódva, egymás testét érezve együtt, egyszerre érték el a végét.