Könyvelő lány elcsábítva 2. rész

Egy-egy csókkal váltam el tőlük, és gyorsan lefeküdtem. Végig gondoltam a történteket, és rájöttem ilyen munkahelyem az életben nem lesz. Már majdnem elaludtam, az utolsó gondolatom az volt, olyan jó, hogy elcsábították a könyvelőjüket.  
Megint olyan történt velem, ami máskor soha, vagy nem emlékeztem vissza rá. Álmodtam. Nem volt folyamatos, képek, történések villantak fel előttem. Mind-mind olyan volt, ami korábban soha nem történt velem. Élveztem minden pillanatát, ahogy nyelvem Nelly vágytól nedves, csodás puncijába fúródott, ahogy éreztem teste remegését, a burkából kikandikáló, csiklójának szopását. Váltott a kép, láttam magam felülről széttett lábakkal feküdni, pinám nyitott ajkakkal várta vissza az onnan kivett ujjakat, majd megrémített a látvány, ahogy Nelly odailleszti kezét, és csak nyomja, nyomja befelé, amíg teljesen el nem tűnik bennem. Hogy bírod ezt Ági? – kiáltottam le magamnak, választ nem kaptam, csak láttam az arcomat, a számat, ami az élvezettől széles mosolyra húzódott. Villanás. Férfitest hengeredik rám, makkja megnyitja a résemet, és tövig merül belém, kitölt teljesen. Mozogni kezd, élvezem, soha nem tapasztalt gyönyör lepi el remegő, rángatózó testemet. Visítok. Még! Még! Akarom!
Felriadtam. Kezem a lábam között, a csiklómat simogatom, puncim olyan lucskos, hogy csöpög. Tényleg remegek, az élvezet hullámai cikáznak bennem, sikkantva elélvezek. Kimerülten és kielégítetten fekszem hanyatt. Tegnap még a régi Ági feküdt le, ma egy új ébredt. Eltelt huszonegy évem anélkül, hogy megismertem volna magam, anélkül, hogy megtapasztaltam volna mi a gyönyör, mi az, ami nélkül nem is érdemes élni. És ezt, két számomra szinte teljesen ismeretlen ember hozta a tudomásomra, ők mutatták meg mire lehetek képes, mi hiányzott eddigi életemből.  
Ránéztem az órára, már elmúlt hét óra. Most tértem magamhoz, rájöttem hol is vagyok. Nekem nyolctól dolgoznom kell. Kiugrottam az ágyból, irány a fürdő, öltözés. Háromnegyed nyolckor indultam az iroda felé. Ahogy haladtam, dúdolást hallottam a konyha felől. Beléptem, Nellyt találtam ott, kávét főzve. Ráköszöntem, felém fordult mosolyogva.
– Felébredtél kicsi lány? – szólt. –  Ne sértődj meg, nem kislánynak tartalak, de bőven lehetnél a lányom is a korunknál fogva. Szólíthatlak így? Nekem valahogy sokkal kedvesebb, mintha a nevedet mondanám. Mi sem mondjuk egymásnak neveinket, hallottad egymást csak drágámnak hívjuk.