A szobalány tanítása 4. rész

A vendégház szobája félhomályban volt. A redőny résein át puha fény vetült a falra, mint egy halk zene. Kristóf az ablaknál állt, amikor Anna és Lili beléptek. Egyikük sem szólt. Nem kellett.
Anna és Lili a szoba közepén álltak. Nem siettették egymást. Nem volt mosoly, sem zavar – csak a tekintetük. Az a pillantás, amely évek hallgatása után most nem kérdezett, hanem hívott. Nem a testet, hanem a lelket. Egy régi, befejezetlen mondat végét.
– Félsz? – kérdezte halkan Lili.
– Nem – válaszolta Anna. – De emlékszem.
– Én is. Minden mozdulatnál ott volt a szeretet... de nem tudtuk, hogy nevezni nem elég.
Anna közelebb lépett, és megérintette Lili arcát. Az érintés nem bujkált a testben – inkább úgy simult rá, mint egy meleg takaró egy rég kihűlt vállra. Lili lehunyta a szemét, és egy mély sóhajjal engedte el azt, amit évekig hordozott: a szégyent, a hallgatást, az értetlenséget.
– Akkor gyerekek voltunk. Most nők vagyunk. Most már tudjuk, hogy a szeretet nemcsak láng – hanem fény is.
Lassan közeledtek. A mozdulatok nem a vágyból fakadtak, hanem abból a mély szükségből, hogy végre visszaadják egymásnak azt, amit akkor elvettek: a bizalmat. Az érintések csendesek voltak, szinte áhítatosak – nem kívántak, hanem gyógyítottak.
A test nem volt már titok. Nem is cél. Csak eszköz. Egy olyan nyelv, amit most először beszéltek igazán: félelem nélkül. Nem két kislány talált egymásra, hanem két felnőtt nő. Gyengéden, de céltudatosan simogatták egymást. Kristóf nem tudta eldönteni, hogy élvezi a pillanatot, vagy mint egy szentélyben áhítattal nézi. A szobában ő volt az egyetlen aki fel volt öltözve, de sokkal meztelenebbnek érezte magát, mint a két egymást simogató nő lehetett valaha is.
Amikor karjuk egymásba fonódott, nem történt semmi, amit a világ bűnnek nevezne. Csak az, amit néha elfelejtünk: hogy két ember, akik valaha elcsúsztak egymásban, újra visszatalálhatnak. Nem a múlthoz, hanem ahhoz, akik ma már lenni tudnak. Az orgazmus hullámokban tört hol az egyikre, hol a másikra. Mind a ketten mosolyogtak.
Rövid idő telt el, vagy hosszú? Nem tudni. Anna kelt fel először. Rámosolygott Kristófra.