A szobalány tanítása 1. rész

A ház csöndes volt délután, a forró levegő lustán hullámzott a csipkefüggönyök mögött. Kristóf, aki alig múlt tizennyolc, a könyvtárszoba hűvösében keresett menedéket. Szeme a poros könyvgerinceken pihent, de gondolatai máshol jártak. A nyári vendégházban töltötte a vakációt, ahol minden nap ugyanaz a nő mosolygott rá: Anna.
Anna, a szobalány, harmincas évei elején járhatott. Haja dús és sötétbarna, ruhája mindig makulátlan. Kristóf eleinte csak udvariasan köszönt neki, de egyre gyakrabban kapta magát azon, hogy a nő jelenlétében elakad a lélegzete.
Egy napon, mikor az eső elmosta a délutánt, Anna a szalonban takarított. Kristóf belépett, és ahogy a szemük találkozott, valami kimondatlan, finom feszültség jelent meg köztük.
– Eláztál? – kérdezte Anna mosolyogva, miközben odalépett, hogy letörölje róla a vízcseppeket egy finom vászonkendővel.
Kristóf bólintott, de nem szólt. A nő ujjai gyengéden értek a bőréhez. A pillanat hosszúra nyúlt. A csend nem volt kellemetlen, inkább bizsergető. Anna szeme komolyan kutatta az arcát, majd halkan megszólalt:
– Tudod, néha az élet legszebb dolgait nem tanítani kell... csak megmutatni.
Anna szavai mintha a szívében visszhangoztak volna. Kristóf nem tudott mást tenni, csak állni és figyelni, ahogy a nő közelebb lépett. A kendővel lassan letörölte a fiú nyakáról a vízcseppeket, majd ujjai egy pillanatra ott maradtak a bőrén. Kristóf érezte, ahogy az érintés forróbb, mint a nyári nap.
– Fázol? – kérdezte Anna halkan, de a hangjában valami mélyebb szándék lappangott.
– Nem... csak... – Kristóf nem találta a szavakat. A nő mosolygott, mintha pontosan tudná, mit érez a fiú.
Egy lépéssel közelebb került hozzá, s a levegő köztük hirtelen feszültséggel telt meg. A kendőt félretette, és gyengéden végigsimított Kristóf karján. A fiú minden idegszála feléledt, szinte érezte, ahogy a szíve a torkában dobog. Anna közelebb hajolt, annyira, hogy Kristóf érezte a nő illatát, amely egyszerre volt tiszta és édes.
– Ha szeretnéd, megmutathatom... – suttogta a nő.
Kristóf szeme önkéntelenül az ajkára tévedt. Nem válaszolt, de a csendben benne volt minden beleegyezés. Anna lassan, óvatosan az arcához emelte a kezét, ujjai finoman érintették a bőrét. A fiú szemét lehunyva engedte, hogy a nő ajkai megérintsék az övét. Az első csók puha volt, szinte tétova, de egy pillanat múlva mélyebb lett, s Kristóf először érezte meg, milyen, amikor valaki igazán átöleli a lelkét.