80-as évek 24. rész - Esküvőn

Mivel családilag jelenésünk volt Évike és Zoltán esküvőjére, kénytelen voltam úgy csinálni mint aki jó képet vág hozzá. Juti persze örült, készült...

– Te tényleg nem szeretsz esküvőre járni?
– Temetésre inkább.
– Miért?
– Oda nem kell drága ajándékot vinni.
– Hülye!
– És kevesebbet kell táncolni is.
– Temetésen táncolni?
– Haláltáncról még nem hallottál?
– Te tényleg nem vagy komplett.
– Ráadásul ebben a felállásban még az sem izgat hogy vajon meg tudom-e dugni a menyasszonyt az esküvőn.
– Nem volt elég? Épp eleget hallgattam.
– De elég volt, és úgy mint Évát, úgy eszem ágában sincs, de a menyasszony megdugása a saját esküvőjén az egy igazi férfias kihívás.
– Jó, akkor én meg a vőlegényt.
– Juti, ebben a tekintetben nincs mit egymásnak a szemére hánynunk.
– De nekem megvolt már mind a kettő, neked meg nem! Bi-bííííí...
– Tudod mit, a vőlegénnyel való kufilcolásról én már most látatlanban lemondok! Szóval ugrattuk egy kicsit egymást, de persze egy nagy-nagy csókolózás lett a vége. Elviseltem a készülődést, pláne hogy közben ment a mi esküvőnkről is az ábrándozás, és nem árt előtte körülnézni egy ilyen eseményen élesben, mi lehet az, amire mi nem gondoltunk.
Kellemest a hasznossal, mivel Juti amúgy is az utolsó szabad nyarát töltötte, előző hétvégén importáltam a faterékhoz, hadd lássák már hogy kibe csavarodott bele az egyszem fiúk. Anyának is kitört a nyári szünet, mi jártunk be a gyárba, csajok meg egész nap a várost járták na meg a butikokat. Sőt még egy kis ÖTYE-etye-petyére is elcsábította Jutit, de este megfenyegetett hogy még egy ilyen és szó sem lehet köztünk házasságról. Mi így megyünk át négyesben, Jutka szülei meg jönnek egyenest a Dunántúlról.
Nők csinibe vágták magukat, mi is már amennyire, aztán átrobogtam a családdal. A lagzi helyszíne egy erdőszéli vendégház, eldugva... itt aztán mehet az ereszdelahajamat. Amúgy nem volt túl nagy hepaj, hiszen mindkettejüknek második házasságkötése, olyan 50 körüli létszám.
Összefutunk a férjjelölttel, bemutatkozok, meggratulálom ahogy illik hát, jól tettem hogy látatlanban lemondtam róla. Az a bizonyos idősebb, de a korához képest még elég jól kinéző, mármint ha eltekintünk a pocaktól.

– Juti, amikor ti.. akkor is ilyen volt az alkata?
– Pssz.. igen, csak meg ne hallják. Éva néni is szinte mentegetőzött hogy hát ilyen, de tudod mennyire fontos nekem.