Anna kalandjai a világ körül 3. rész - Bolíviai történet

Anna kilépett a repülőgép ajtaján és rögtön nagyot kellett neki ugrani, hogy teljesen földet érjen. A lépcsők és a talaj között legalább egy méteres távolság volt.   Az első pillanatban azt érezte, mintha valami ránehezült volna a mellkasára, alig kapott levegőt, aztán pár perc alatt megszokta. A levegő páradús volt így a lány a kánikuláról eddig alkotott képét teljesen át kellett alakítania. Az itteni meleg teljesen más volt, mint amit Afrikában megszokott és teljesen más volt, mint amit Jemenben tapasztalt.
Nedvesnek érezte a bőrét folyamatosan és a ruhája a testére tapadt. Egyedül jött, mert Bent berendelték a központba, de megígérték, hogy őt várni fogja egy összekötő, aki majd az állomáshelyükre viszi kocsival.  
A lány már a földön állt, és körülnézett, de nem látott senkit, aki rá várt volna. A gépről a segédpilóta szállt le és ládákat rakott le a leszállópályára. Anna a kifutópálya végén álló kis faépület felé indult. Úgy gondolta ott talán majd talál valakit, aki segít neki. A táskái a földre kerültek és a rakodó már csukta is be maga után a gép ajtaját, majd melegítették a motorokat és a gép megfordult, majd elkezdett gurulni, aztán föl is szállt. Anna nagyon egyedül érezte magát.
A kis házikóhoz érve sem talált nagy nyüzsgést. Egy idős férfi ült a szobában és rádión beszélt valakivel, majd odafordult hozzá.

– Maga az orvos? – kérdezte tőle angolul.  
– Nem, az asszisztense vagyok, ő később jön – válaszolt a lány és örült, hogy végre életet talált.
– Hozza be a csomagjait mert pár perc múlva újabb gép fog jönni és nem akarom, hogy elsodorja – a lány meglepődött, mert azt hitte, hogy majd lesz segítsége, de aztán szó nélkül kiment a csomagokat összeszedni és behordta őket az épület mellé. A férfi nem foglalkozott vele, mert a repülőgépet irányította a földre. A lány megvárta a gép leszállását és csak utána kérdezte meg a férfitól, hogy hol van az ő kisérője.

– Nekem azt mondták, hogy ha megjön az orvos, szóljak be a faluba és akkor majd jön érte valaki, de asszisztensről nem volt szó – a lány bosszúsan állt föl.
– Azonnal szóljon oda, hogy küldjenek értem valakit – a férfi végigmérte, majd föltette a fülhallgatót és beütötte a számokat. Spanyolul beszélt valakivel.
– Mindjárt indulnak, ott kinn megvárhatja őket – mutatott az épület előtt a falnál álló padra.
– Mennyi idő, amíg ideérnek?