Titti hozzászólásai

Semmi baj, mert volt benne igazság és megmosolyogtattál. 🙂 Nekem ugyanis ez eszembe sem jutott volna erről. Ezért is a köszi!

Köszönöm az értékeléseket!

Háát... Így is fel lehet fogni. 🙂
Nekem jobban tetszene egy olyan, hogy figyeljünk jobban társunk igényeire is. Nyilván ez is oda-vissza dolog.

Kedves Törté-Net!
Sajnálatos módon csak most vettem észre, hogy a nyers verziót küldtem be, emiatt írtam egy email-t cserét kérve az ott küldöttre. Reménykedek, hogy abban nem lesz ennyi hiba, mint ami most olvasható. Köszönöm ha odafigyeltek és bocsika.

Hálásan köszönöm ezt az értékelést. Nem a dicséret végett, bár az mindig jól esik. 🙂
Hanem azért, mert kedves Álmoskának átment, miről akartam írni. NEM az erőszak és a szex lett volna ennek a lényege, hanem annak érzékeltetése, hogy hiába az írott szabályok, ha nincs kellő bátorság és empátia, na meg némi  szerencse, bármilyen erőszak ellen nem lehet másképp fellépni csak összefogással! Nyilván a védelmet a legtöbb nő a férfiaktól várná el, de előfordul olyan helyzet, amikor ez „lehetetlen".
Ami miatt mégis arra gondoltam, hogy itt (is) jelenjen meg az pusztán figyelem felkeltés célból történt és a szex leírása miatt fért erre az oldalra.
Az igazi mondanivaló: figyeljünk jobban embertársainkra, mert mi is kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor szükségünk lehet segítségre.

Butaság, de egy olyan mondat miatt íródott meg ez a sztori, amikor valakitől segítséget kértem egy történet megírásához, mire ő azt válaszolta: „Neked nem kell  segítség!" Talán ennek cáfolataként, talán kissé a dühöm levezetéseként írtam ezt. És ez nem mentegetőzés, csupán egy érzés...

Ha azt írom, ma ötezer évesnek érzem magam, akkor te mennyinek?
Ha nem érted: kérdezd Lolamacko-t; ő tudni fogja.
Ha érted, akkor válaszolnod sem kell, csak fiatalodj meg! 😉

Igen, éreztem és jót nevettem is rajta. 😉
Kb, mint azon, hogy nincs vérségi kapcsolat a testvérek között. 😂
Akad még pár értelmes beszólása az oldalon kívül is némelyik politikusnak.  Némelyik untat is, mert tudom, hogy vagy kényszerből teszik, vagy direkt el akarnak fedni vele valami fontosat.
Egyesek most megrónának, mert egy sztori alatt csak az arra vonatkozó dolgoknak lenne helye. Az a baj, hogy néha már magam sem tudom, hol a helyem. 😁
Na, ez szerepel a sztoriban: Pánikba estem, azonnal lekonyultam.
Én nem esek pánikba és csak lelkileg „konyulok le". Néha...
Ezt csak azért, hogy a sztorihoz is hozzászóljak. Szerintem te érteni fogod, mások meg értsék, ahogy kedvük tartja. 😉

Érdekes a stílusa, de maga a történet is érdekes.
Én várom a folytatását. Kíváncsi lennék Magdi lányára is. Mármint a szerelme alakulására, de arra mindenképpen, hogy mikor és mitől szelídül meg egy ilyen asszony.  Biztos vagyok abban, hogy van valami a háttérben, amiről még nem tudhatunk.
Azon gondolkodom, hogy találkoztam-e valaha egy ennyire... Ilyen nővel, pedig már azt hittem, hogy mindenkit ismerek a nemtudomhánymilliárdból. 🙂

Dehogy! Én még csak nem is ugatom a krimit, nemhogy nyomozónak jó lennék. Habár fantáziámban voltam már testőr és rendőrőrnagy is. 🙂 De az csak fantázia. 😛 A matekhoz az nem kell. E/1-ben íródott a sztori, ebből következtettem – talán tévesen, – hogy magadról írtál. Az adatlapodon találtam ezt az adatot: Születési dátum:
1963. december 21. az idei év meg adott: 2024. Ennyi a matek. 🙂
2. A többi lehet a fantázia szüleménye és ebben nincs okom kételkedni. Viszont sehol nem láttam említést arra, hogy a „főhős" ne te lennél. Elnézést, ha túl gondoltam és téves következtetésre jutottam.
3. 💖 A sztoridra. 🙂
4. Nem engem illett a köszönet, hanem Ervint, mert az ő szép gondolatait idéztem, csupán azért, mert örökérvényűnek tartom és magam is így gondolom. Ráadásul éppen illett is ide, a hozzászólások „függvényében" – ha már matek. 😀 Bár szerintem matematikus legyen a talpán, aki a szeretet, avagy az ifjúság fogalmát akár függvényben tudná ábrázolni. Elég sokat kéne ahhoz neki integrálni, deriválni és summákolni. 😊
Örülök, ha tetszett a vers. Ez utóbbiról következtetést meg csak abból vontam le, hogy külön pontban megköszönted. Ervin – ha tudna erről egyáltalán – most biztosan azt mondaná rá: szívesen. Nem csak azért, mert a neve Aranyosi, hanem mert a verseit olvasva arra következtettem, hogy szívében ő is fiatal.
[:apróbetű: Imádom a koros, mégis fiatal embereket. :/apróbetű: ]

Látod? Néha az enyém is önállósítja magát és ilyen butaságokra ragadtatja el az ujjaimat, mint amit itt alant összehordtam. 🙂
A lényeg átjött, amit hálásan köszönök! 💖

Ja, és ha már matekóra... 2024-1963==61 (a megközelítőleg jel csupán azért, mert december 21-én válik valóra. 🙂 )
Egyébként meg valahol ezt olvastam:
Aranyosi Ervin: Fiatal, vagy öreg? (http://versek.aranyosiervin.com/mindennapok-elet-gyasz-remeny-hit/fiatal-vagy-oreg/)

Az ifjúság mércéje
sosem az életkor.
Szellem és a lélek,
mely benned össze forr.
Akarat, elszántság,
és képzelőerő,
érzelmek tisztasága
szívedből tör elő.

Vágysz-e újabb kalandra?
S ha kell, legyőzöd-e
a lustaság igáját,
s erővel győzöd-e?
Hogy megvívd újabb harcod,
kiállj eszméidért,
mely nem hajlott igába,
mi szebb jövőt ígért?

Ha évek múlásával
arcodra ránc kerül,
lángoló ifjúságod
lobog-e legbelül?
Vagy lelked simaságát
borítja korod ránca,
szellemed csuklójára
került bilincse-lánca?

Kétség, ha felmerül,
– mit okoznak a gondok,
reménytelen, hitetlen,
tehetetlen bolondok,
kik holtan menetelnek,
lelkük tiporva porba.
Öreggé vénült szívvel
a földi pokolba.

Nem számít mennyi éves,
az ember fiatal.
Ki felnéz a csillagokra
és repülni akar.
Ki minden egyes éjen,
kalandot álmodik,
s a szépséges világra
rácsodálkozik.

Nem fél a kockázattól,
és gondolkodni mer,
bízik a holnapjában,
hogy eljön a siker.
Naponta megcsodálja,
mit addig alkotott,
s megújuló reménnyel
vár minden új napot.

Oly friss az ifjúságod,
amint reményeid,
ahogy öreggé tesznek
rút kétségeid.
Ha hited hajtja vágyad,
szemedbe fény kerül.
Lelkednek csillogása
tekintetedben ül.

Oly ifjú most a lelked,
akár az Önbizalmad!
Korod súlyát, ha érzed,
az csak félelmet adhat.
Fiatal minden álmod,
s Öreg a csüggedésed!
Ifjú szíved és lelked,
ha a szépséget érzed.

Tiéd öröm, s merészség,
a büszkeség, s a nagyság,
az emberség, s e föld is,
a végtelen szabadság.
Amíg bent fiatal vagy,
bármi tiéd lehet,
s elvenni tőled mindezt,
sehogyan nem lehet.

Tudd, csak akkor öregszel,
ha lelked szárnyait,
földhöz bilincselik
a csalódásaid.
Ha szomorú szemekkel,
lesed a nagy világot,
s úgy teszel, mint vak árva
ki szépet sohase látott.

Ezt valahol még Antoine de Saint-Exupéry is megfogalmazta, szokásáoz hívebben kissé burkoltabban, de talán hihetünk nekik. 💖

Félreértettél kedves! a google szerint a weldone valami nagyon jót jelent (jól sikerült, hogy pontosan idézzem 🙂 ). Ezért tettem csak előző hozzászólásom végére, mintegy véleményként. A megcsalás címkét viszont javasoltam is rá a fórumon (is). Ezt bátorkodtam csak kifejezni.
Külön köszönet kedves olvasmányomból való idézetért, bár én a virágost jobban kedvelem abból, vagy talán az egészet (?) .

Csak most jutott időm válaszolni, de igen, megtalált a levélke, amit köszönök neked.

Egyszer valaki azt mondta: neked nem kell segítség. Én most mégis kérnék, ha akad aki hajlandó lenne elárulni, amit én nem tudok. Írtam egy sztorit, ami ránézésre elfogadható, én mégis érzek benne oda nem illő hibát. Bárkinek a segítségét szívesen venném és megköszönném, bár köszöneten kívül mást adni nem tudok.
Ha bárkinek felkeltettem az érdeklődését, akkor kérem írjon emailt és elküldöm neki. Kérlek vedd figyelembe, hogy nincs befejezve és így csak olyan 25 oldalnyi kb 60 ezer karakter.
A cím: nillakvcs@gmx.com
Köszönöm, ha megtisztelsz az érdeklődéseddel.

Ez a sztori úgy kezdődik, hogy a főhős megcsókolt egy nőt, aki nem a felesége volt. Később élvezetes módon leírva benne is volt ugyanebben a lányban. Ez ugye nem megcsalás? Csak mert az a címke nem lelhető fel a hetero, diák, tanár mellett, úgyhogy biztosan nem számít annak. Én mégis javasolnám kiegésízteni ezzel, ha egyetért a szerkesztőség. 🙂

Bocsánat.
Bár még korán van – nekem 🙂 De neked jó éjt kívánok!

Nekem az nem ugrik be, bocsi. De tudom, hogy van különbség a szeretném és az akarom között. Az első vágyat fejez ki, hogy de jó is lenne! A második pedig azt, hogy az bizony kell és annak úgy kell lennie! 🙂 Az első udvarias a második bizonyos esetekben akár szankcionálást is vonhat maga után.
Nos? Sikerült olyat elkövetnem itt alant, ami nem tetszik? 😂

Úgy kezdődik, hogy megcsókolt egy nőt, aki nem a felesége volt. Később élvezetes módon leírva benne is volt. Ez ugye nem megcsalás? Csak mert az a címke nem lelhető fel a hetero, diák, tanár mellett, úgyhogy biztosan nem számít annak.
Egyébként welldone 🙂

Szeretnél egy ilyet? Nem erotika! Csak a címe 🙂 Kérek mindenkit, hogy senki se vegye komolyan, hisz a mai tudományunkban semmi sincsen ebből. Sokan meg se fogják érteni. Butaságnak tartják majd... Hiszen ma az is. ÉS! Még nem is írtam az idő és energia kapcsolatáról. 🙂
Na, ez biztosan nem fog tetszeni! 😂

Szeretet

Megmondom a titkát édesem a dalnak:
önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

/Babits Mihály :A második ének/
A MÁSODIK ÉNEK (oszk.hu) (https://mek.oszk.hu/11500/11535/11535.htm)

Egy szerelmes nő vallomása és könyörgése:
Ha egyszer megcsalsz szégyelld magad.
Ha még egyszer megcsalsz én szégyellem magam, hogy bíztam benned.
Ha harmadszor is megcsalsz, abba belehalok, mert megérteted velem, hogy a szerelmem értelmetlen.

/Ez egy nem pontos idézet Larissa Ione könyvéből, a Demonica 2. részéből. /

* * *

Amikor azért vagyok együtt valakivel, hogy mindkettőnknek jó legyen.
Amikor csak a saját igényeim kielégítése a cél, akkor a másik háttérbe szorul. Elhanyagoltnak, elhagyatottnak fogja érezni magát.
Ha meg csak azért, hogy neki legyen jó, mintegy jutalomként adva magam neki, akkor a másik úgy érzi kihasználják.
Nehéz megadni azt az érzést, ami jelezné a partnernek, hogy azt szeretném, hogy mindkettőnknek kellemes legyen? Hogy azt érezze, hogy szeretem, mert ő is  jót tesz velem és nekem is kell ő.
Amikor azt mondom, szeretlek, azzal a magam felé érzett szeretet is kifejezem. Ugyanis azért szeretem, mert valamiért jót tesz nekem. Következhet ebből az, hogy az ember annyira önző, hogy csak önmagát szeresse és mindenki másnak hazudja csak ezt?
Van aki szerint nem. Ha azt mondom, hogy jó amikor velem, bennem vagy, - amikor konkretizálom szeretetem egyik okát -  akkor természetesen magamat szeretem. De téged is, hiszen csak te lehetsz ilyen, más nem. Na, most hazudtam egy nagyot, hiszen akár több millió más ember lehet olyan, aki megfelelne a kémiámnak és más igényeimnek is, mégis téged szeretlek.
Sok oka lehet ennek, jobb ha nem is próbálunk jobban belegondolni. 😀 Elfogadjuk ezt és így jó mindkettőnknek. Nem, ne is ellenkezz, kérlek!

Az emberek zöme általában nem ellenkezik egy akció során. Általános kivétel lehet a két alaptörvénybe ütköző dolog, tehát az ön és fajfenntartás veszélye. Ezekben az esetekben is a legtöbb ember addig hezitál (keres más megoldásokat) ameddig késő nem lesz.
Ez a bűnözők alapelve is. És ezek miatt nyernek. Ez a hit káros mellékhatása. Hiszem, hogy megússzuk az elkerülhetetlent, amikor rájövök, hogy mégsem, akkor meg már esélyem sincs nyerni.

* * *

Képzeljünk el egy élő sejtet, amiben molekulák úsznak. Látszólag céltalanul, de komoly törvények irányítják a mozgásukat. Ezek a molekulák egymással is kölcsönhatásba léphetnek, de a legtöbb eljut a sejtfalig. Nem törhetik át azt, tehát visszapattannak. Amikor visszapattannak az irány ismét a sejt közepe lesz számukra. Amikor minden molekula visszajut a közepére, kétféle megoldás létezik számukra.
Az egyik az, hogy egyesülnek és ezáltal nem termelnek több energiát a sejtnek. A sejt elpusztul. Ez az öregedés folyamata.
A másik, hogy nem tudnak egyesülni, így a molekulák találkozásakor robbanás történik, ami szétszórja a sejtet több apró, fejlődőképes sejtté. Ezeknek a sejteknek a viselkedése hasonló az előző nagy sejthez.
A változás folyamatos.

Ennek analógiájára elképzelhetjük a bolygókat, molekuláknak tekintve. Látszólag meghatározhatatlan össze-vissza mozgásokat végeznek, de valójában szigorú törvények szabják meg útjukat. Ezen törvények egy kis részét az ember a fizika tudományában gyűjtötte össze. Amint a bolygók elérik a számukra áthatolhatatlan határt, visszakényszerülnek a középpontba és ugyanaz történik, mint a sejtben.
Meg tudja valaki ma mondani, hogy a mi bolygónk e határtól milyen messze tartózkodik? Hiszen ma a világűrt végtelennek tartjuk, miközben tudjuk, hogy minden véges. Számunkra nem mérhető távolság, ezért inkább annak tartjuk.
Meg tudja valaki mondani ma, hogy a sejtekben mikor történik öregedés és mikor születnek belőlük újabb sejtek? Ha így lenne, megoldotta volna a biológia tudománya a halhatatlanság kérdését.
Éppen úgy nem tudhatjuk azt sem, hogy a bolygónk eléri-e valaha azt a bizonyos határt, vagy önmaga belső folyamatainak összessége miatt robban-e darabokra egyszer, esetleg útja során összeütközik-e egy másik, hasonlóan nagy égitesttel és emiatt semmisül meg a mai formája.
Ezekhez tudnánk segítségül hívni az energiafolyamatok és az idő ismeretét. Az időt ma viszonyítási alapként fogjuk fel és mindig egyirányúnak tartjuk. Ha mennyiségként gondolnánk rá, ugyanilyen következtetésre juthatnánk, mint a sejtek esetében. El tudunk ma képzelni egy időrobbanást? Hiszen még a biológiai létezésünk során meghatározó sejtek szintjén levő energetikai folyamatokkal se vagyunk tisztában.
Több olyan ráhatás befolyásolja az apró sejt működését belülről is, amiről ma fogalmunk sincs. De attól, hogy valamit nem látunk, csak azt jelenti, hogy nem tudunk számolni vele, de nem jelenti azt, hogy nem létezik és azt sem, hogy nincs ráhatása a sorsunkra.

Fenti sejttani példát nagyon leegyszerűsítettem az érthetőség kedvéért. Ha figyelembe akarnám venni mindazt, az ezeken kívüli, belső és külső folyamatokat, ami a sejtet a jelenlegi állapotában tartja - illetve befolyásolja annak hosszabb-rövidebb idejét - Akkor nemcsak a biológiai, hanem az összes természettudományi ismeretünket kéne leírnom. Ahhoz, ha lenne is elegendő időm, kedvem rá, nagyon sok megabájt kellene és a végén mégse azt érhetném el vele, hogy megértse bárki a fenti tanmese tartalmát.
Na meg nem is értek én annyira a tudományokhoz. Az egyetlen a mai tudományos elvek közül, amit elfogadok az a kétkedés. Csak ennyi… Miközben tudom, hogy a sorsunk jobbá, kényelmesebbé tételéhez kell egyfajta elfogadás és ami bizonyítottnak tűnik ma, az a tudományunkba kerülő tézis. Ez utóbbi se állandó, hiszen az ókorban laposnak gondolták a földet, mára azonban ez megdőlt. Költőink néha mégis fogalmaznak úgy, hogy a "világ peremén" és ezt mindenki megérti.
* * *
Amivel eddig nem számoltál: a törődés, vagy együvé tartozás vagy mi.
Csordaösztön? Ez visszavezethető - vagy csak kapcsolatban áll - a fajfenntartással, ami ebben a vonatkozásban az önfenntartást, önvédelmet is jelenti.
Az a harmadik a génekben?! Az ön és a fajfenntartás után. Minden más csak ezután. Hm?
Így helyreállnak a dolgok?
És hogy hat ez ki az időre? Abból is kell lennie bennünk, hisz tudjuk szabályozni ösztönösen. Az ösztön pedig a progi, a gén. Szóval?
Az első kettő hiánya betegséget okoz. Mindenkinél. Törést. Akkor a harmadiknak is olyannak kell lennie.
Mégsem, mert az ember el van egyedül is. /ez rossz válasz! Ne keverd az egyedüllétet (szocializáció) a fizikával./
Az áramló energia hiánya!?
De lehet, hogy téves és kereshetek tovább. Ez ugyanis besorolható a másodikba.
Következhetne abból vagy nem? De igen, sajnos.

Osztályozhatnánk az embereket vérmérséklet szerint.
Az ingerlékenység és a szexuális étvágy mindenkiben más, de vannak fokozatok. Az erre a kategóriákra bontott hatása az első és második "parancsnak" teszi az embereket egyénivé. Az biztos, hogy nincs két egyforma gén-szerkezettel rendelkező ember. Még ikrek esetében sem egyezik. Nekem is egyedi és tuti, hogy nem azonos egyik ősömével sem. Sem ősapa, ősanya génjei nem az enyémek, bár biztosan örököltem valamit tőlük. Persze nem mindegyiküktől. Talán ez is a célja - kimondatlanul - az életünknek, hogy utódainknak átadjunk valamit magunkból. Nem biztos, hogy azt sikerül, amit szeretnénk, de valamit a gyerekem örököl tőlem - nem csak anyagi szinten. A cél megvalósítása tehát az lenne, hogy élj úgy, hogy amit szeretnél átadni, az benne legyen a tiédben. Ha a tevékenység rögzül valahogyan a génjeidben, esélyed lesz átörökíteni azt. Ez is csak esély, de jobb a semminél.
Tehát élj tartalmas életet és éld meg amit szeretnél. Azért az első számú "törvényt" se kéne elfelejteni: ne tégy olyat senkivel, amit nem szeretnél, hogy ő tegyen meg veled. Pl ne vágd el senki nyakát. Ne túl mélyre. 😇😂
Mondjuk egy provokáció pedig épp ilyen. Szeretnék egy durva szexet?! Valahogy tudatnom kéne ezt a partneremmel, de ha szimplán kimondom: "légy ma velem vad és durva", azt csak ezért fogja megtenni, nem azért mert neki is ehhez lesz kedve. Művi dolog marad és élvezhetetlen. Nekem nem ez kell. Felbosszantom tehát, miközben éreztetem vele, hogy kívánom őt. Egy bizonyos határig szabad csak elmennem, mert ha addig a határig nem teszi meg, akkor már nem azt fogom kapni amit akarok, tehát ha odáig sikertelen az akcióm, akkor hagynom kell. Ha viszont sikerül, akkor az elején lesz annyira durva velem, amennyire az nekem kell és ha látja rajtam, hogy élvezem, akkor ő is fogja és később is megadja, talán kérés nélkül is, ezt az élményt nekem.
Némelyik férfi csak így tud szeretkezni. Vagyis nem tud szeretkezni csak dugni. Na, ő bassza csak meg a lovamat! Aki nem képes a romantikára, az szeretni se tud. Engem se szeret, csak használ. Utóbbihoz már nagyfokú bizalom kell. Amelyik nőnek nem és már első alkalommal is vadul szereti és "utálja" a romantikát, az egy baszógép csak. Neki az a jó, ha folyamatosan dugva tartják. Akármeddig bírja és élvezi ezt, meg a pofonokat is amit kap közben. Ezt érthetjük szó szerint is, vagy bármilyen más fájdalom okozásként is. A legtöbb ilyen nő nem is akar gyereket. Ilyen módon gondolják átélni a szülési fájdalmakat talán. Az étvágyuk - egy bizonyos életkorig - kimeríthetetlen. Na és ha ilyennél mégis betalál egy sperma és szülni kell, akkor élvezi azt is, mert nekik a fájdalom=gyönyör. A - szerintem - normális nőnél a gyerek az cél és a szülés közben érzett fájdalom nem kéj, bár a "végeredmény" kárpótol az elszenvedett kínokért. A másik típus a szülés okozta kéjből felocsúdva: "Pfuj, mi ez a szörnyűség? Ez nem lehetett bennem!" Némelyik képes odáig elmenni - különösen, ha egyébként sem tudnák/akarnák eltartani a gyereket, hogy akár meg is szabadul tőle. Nem feltétlenül öli meg, bár az sincs kizárva.
A legtöbb férfi olyan, aki szintén szeretne gyereket. Mindegy kitől, csak legyen. Emiatt aztán a legyet is röptében… Ha alkalom adódik - és az mindig adódik. Nagyon szerencsétlen kell legyen a pasi, ha nem. A tudat viszont visszatartja őket attól, hogy bárkinek nemzzenek csemetét. Hiszen ha szétszórja magjait és 10-20 helyen is megjelenik a szerelmének gyümölcse, akkor neki több síkon kell - anyagilag is - helyt állnia és emiatt se ideje, se ereje nem lesz annyi dugáshoz mint addig. Ez elég nagy visszatartó erő ahhoz, hogy foglalkozzanak a nem kívánt terhesség elleni védekezéssel ők is. Mindaddig, ameddig nem biztosak abban, hogy "igen, én ettől a nőtől szeretnék gyereket. Ő az aki szülni fog nekem egyet - vagy többet."
Láttam egyszer egy filmet. Abban egy férfinak két vagy három igazi családja volt, igazi feleséggel és hozzátartozó gyerekekkel. Ezeknek megfelelő személyiséggel. Mert mindegyik feleségét szerette valamiért. A végén kiakadt, azaz lemerültek a telepek nála, hibázott valamit és kiderült a kiléte, a tette mindenki számára. Érdemes azért elgondolkodni azon, hogy egy teljes család el és fenntartása mennyi energiát és időt igényel és összevetni ezt az ő tettével. Anyagilag se semmi megadni egy családnak azt ami kell nekik, még minimálisan sem. Főleg, hogy a film régivágású kapcsikról szólt, múlt századi, ahol a nők alig kerestek valamit, ha dolgoztak egyáltalán. A filmben - úgy emlékszem - a feleségek háztartásbeliek voltak. A sztori alapjául egy igaz történet szolgált. Arra már nem emlékszem, hogy mi történt utána. Megmaradt–e bármelyik családja, feljelentették–e és ha igen, mi lett a büntetése… A végéből szimplán annyi maradt meg bennem, hogy a két feleség találkozik és megtudják egymásról, hogy ugyanaz a férfi mindkettőjük férje. A többi homályba veszett bennem.
Aki pedig eljut idáig az olvasásban és emlékszik rá, kérem írja meg nekem.
Köszönöm.

Tudod... Ezt egy búcsúsztorinak szántam volna, hiszen már mindent kiírtam magamból, vagyis megmutattam mindazt, ami egy-egy szexuális aktus során eszembe juthatott. Erotikus krimi és igazi szado-mazo, nem az a light bdsm, amit itt egyesek annak tartanak. Romantika és játékos erőszak... Büntetés és jutalmazás...  Tulajdonképpen ilyen poliamor kapcsolatról is írtam abban az Intim borotválkozásban, de ez egyike a régebbieknek és nem hittem, hogy azt túlszárnyalhatná. De már feltöltöttem két olyat, amin lehet megbotránkoznak majd sokan, pedig csak a nemi erőszak kialakulásáról és annak egy lehetséges megoldásáról fog szólni. Hamarosan tehát lehet szörnyülködni. Erről írtam, amikor azt mondtam, hogy mindenkinek van egy fényesebb és sötétebb oldala is. A sötétet általában titkolják, de a kettő együtt él bennünk. Mindenkiben. Az egyensúly az ami nem mindegy, de ezt bárki beláthatja.
Két ehhez hasonlót viszont most is feltudok tenni. Ha érdekel. Más a környezet és a kialakulása is. Egyiküket a freuse felé szándékoztam elvinni. Félig már megvan. Akarod látni valahol? 🙂 Itt, blogon, vagy másutt?

Pedig ha tudnád, hogy ezt még évekkel ezelőtt írtam. Amikor még muszáj volt sikítanom ha egy idegen pasi hozzám ért és ilyenekkel vigasztaltam magam. Akad is benne hiba jócskán. A folytatását sem azért nem tettem közzé, mert hosszú lett volna, csupán nem hinném, hogy egy poliamorf kapcsolat itt tetszene másoknak.

Férfilogika 😃 Én inkáb olyanokat szoktam értékelni, ahol látok reményt, hogy lehetne jobbá tenni, szerintem. Nyiván az se pontos de mindig őszinte, -- erre utaltam, hogy meg lehet azt adni a kölcsönös tisztelet megadásával is.  Senkit se célom megbántani, a magam buta módján. Úgyis azt fogad meg midendenki  a követketőkben amit Ő tart jónak.
Én benned is bízom, hogy meg tudod ezt tenni magad is, és mindenki jó lelkű ember is.

küszi, hogy így gomdolod. 💖

Szerintem meg aranyos 🙂

Azt hiszem lemondok ezentúl a képregényekről itt. Nagyon zavaró, hogy 3-4x kell megmondni az oldalnak, hogy én vagyok Én. Valahányszor váltok mindig csodálkozik, mert regisztrált fiók kell, aztán meg: "tényleg te vagy az? Nem viccelsz?" Ha már fúzió, lehetne egyetlen adatbázis legalább a belépésekre, nem?

Nem kritikát kér a szerkesztőség, hanem véleményt. Abba belefér mindaz az értékelés, amiről lentebb írtam. Nem kötelező teljeskörűen sem ezt tenni, mert az félreérthető lehet bizonyos esetekben. Kiemelem ami a leginkább tetszett és azt is, amit leginkább érdemes lenne javítani, amitől szerintem jobb lehetne. Úgyis az alkotó dönti el, mit tart ebből alkalmazhatónak a jövőbeni írásai kapcsán és mi a felejtős.
Biztos butaság, de amikor erre az oldalra jövök szórakozni, akkor többniyre igyekszem elfelejtem ki vagyok, mert ettől szórakozás és nem munka.
Sóval ne kritizálni akarj, de ne féld kimondani a véleméyed. Biztosan tudsz súlyozni.  Nem csupán a konditeremben. 🙂

Aranyos vagy. De megfosztod magad egy élménytől. Ha két Lola lenne, kétszer annyi élményben részesíthetne. Mindenkinek van egy romantikus és egy picit sötétebb énje. A kettő együtt adja a személyiségét mindenkinek. Én kíváncsi lennék Lola sötétebb világára. A mélyebbre, mert egy felületesre már befizettem és átéltem. Téged nem érdekelne?

Köszönöm szépen. A címkét már akkor megtaláltam, amikor írtam az első hozzászólásomat, másképp nem javasoltam volna.
Viszont valószínűleg átsiklottatok a hozzászólás első kérdésén, ami ez lett volna:
„Nemrég találtam egy újabb gyöngyszemet. Angéla irodája 4. rész (leszbi, iroda, vibrátor, munkatárs, romantikus szextörténet)
Ott leírtam az értékelésnél és ettől semmi sem tántoríthat el, hogy az profi munka. Nagyon élvezet volt olvasni, bár azért találtam rá, mert rajta van a romantikus címke. Tetszett, de sokadjára elolvasva sem tudtam rájönni, miért került rá az említett címke."
A sztori alatti hozzászólásban kérdeztem de senki nem világosított fel:
„Próbáltam rájönni, hogy miért a romantikus címke, de nem sikerült. Elárulná valaki? Megköszönném."
Továbbra is járna a köszönet, ha bárki megindokolja.

Szerintem ezen is elférne a spanking címke is: Angéla irodája 5. rész (leszbi, iroda, munkatárs szextörténet) Angéla és Lizi kapcsolata miatt a sztori végén. A többit nem olvastam el igazából, mert annyira nem kedvencem a leszbi elbeszélve. Talán inkább csak attól félek, hogy ennek a stílusa megszeretteti velem a leszboszi kalandozást, de ezt nem tehetem a családdal. 😊
Viszont vicc nélkül érdemes lenne átnézni ezeken a címkéket, mert talán másutt is szerepel ami illene erre.

Kedves Törté-Net!

Nemrég találtam egy újabb gyöngyszemet. Angéla irodája 4. rész (leszbi, iroda, vibrátor, munkatárs, romantikus szextörténet)
Ott leírtam az értékelésnél és ettől semmi sem tántoríthat el, hogy az profi munka. Nagyon élvezet volt olvasni, bár azért találtam rá, mert rajta van a romantikus címke. Tetszett, de sokadjára elolvasva sem tudtam rájönni, miért került rá az említett címke. Nyilván engem már nem zavar, mert a leszbi sztorik is tetszetősek számomra, ha így írják meg azokat.
Tudok viszont olyanról, aki egy romantikus sztorit akart olvasni és a címke alapján elolvasott egy hasonlót, de mivel nem azt kapta, amire számított, ezért lepontozta. Nem venném a lelkemre, ha ezzel is hasonló történne.
Amennyiben ti is úgy találjátok, hogy nem tudjátok felfedezni benne a romantikát, talán javítani kéne. Ha mégis, akkor kérlek világosítsatok fel minket, mert Lola jobban ért hozzá nálam, de – a sztori alatt írtak szerint – ő se tudott erre rájönni.
Viszont nagyon tetszett benne – többek között – a spanking/fenekelés is.
Idézem:

Lizi szófogadóan odament és Angéla térdére feküdt. Szíve kalapált, feje zsibogott, mindene lüktetett. Félt, de ugyanakkor vágyott erre. Persze fogalma sem volt, hogy miért. Érezte, ahogy Angéla bal keze a hátára kerül, jobb keze pedig elkezdi simogatni a fenekét. Cirógatta, markolászta a farpofáit, igazított a combjain, hogy egy kicsit szétnyíljanak, és felfedjék Lizi immáron lucskos vulváját. Aztán lendült a keze...
Az ütések először gyengédek voltak, majd egyre erősödtek. Felváltva érkeztek, nagyjából tízesével, közte kisebb szünetekkel. Lizi feneke vörösödött és forrósodott. Egy idő után már nem bírta hangos nyögés és zokogás nélkül. Végül úgy öt perc után vége lett és felállhatott. Alig tudott felocsúdni.
Márpedig Lizit ott és akkor életében először elfenekelték. Szülei soha nem emeltek kezet rá, még csak pofont sem kapott soha. Talán ez hiányzott neki? Elképzelhető, ugyanis meglepően jól érezte magát. Persze a feneke még égett, dörzsölgette is, de valahogy teljesnek vélte helyzetét, lelki állapotát. Mintha egy hiányzó darab végre a helyére csúszott volna.

Megnéztem és ilyen címke viszont lenne, csak erről hiányzik. Az idézet miatt javasolnám ezt mindenképpen feltenni, mert nekem ez a rész (is) nagyon bejött.
Köszi, ha utánanéztek.

Maga az írás nagyon színvonalas. Annyira, hogy talán nem is az amatőrök közé tartozna. De azért örülök annak, hogy itt vagy!
Próbáltam rájönni, hogy miért a romantikus címke, de nem sikerült. Elárulná valaki? Megköszönném.

Tetszik, hogy ilyen könnyen, gyorsan meg tudták beszélni.   🙂
A kommunikáció nagyon fontos dolog! Írók-olvasók között is.
Egy ilyen helyzetben – az előzményeket is figyelembe véve – kellett ez, bár nem mindig megy ennyire könnyen. Mondom ezt úgy, hogy olvastam ezt már régebben és akkor is ez volt a véleményem.
Egy mondatot emelnék ki ebből:
Talán az a legpontosabb, hogy baszott jól. 
Szoktam én is így érezni némelyik sztori olvasásakor is. Mint most. 😉

Imádom a humorod! Még akkor is, ha ez a hasonlat picit sántít. 😂😂😂
😇🕊🤗

Bocsi, hogy az előzőt nem választottam ketté. Pedig a második rész külön Neked szólt volna, mint írónak, anélkül, hogy nevelgetni akarnálak. Egy szimpla vélemény, amivel lehet egyetérteni, avagy sem. Ha a tisztelet részedről ugyanúgy megvan felém, mint bennem irántad, akkor nem zaklatásnak, lehúzásnak, hanem segítő szándékú jelzésnek veszed. Még az mellett is, hogy ha vetsz egy pillantást a történeteimre és megállapítod, hogy azok sem jobbak mint ez. Amatőr firkászként nem célom az irodalmi Nobel-díj, csupán a szórakoztatás. 🙂

Az oldal azért maradt fent, mert író és olvasó is akad bőven. Bármelyik hiánya érdektelenné tenne mindent. A kölcsönös tisztelet pedig az embertől függ, akinek lehetnek rossz napjai is.
Egy írás értékelésének én azt tartom, ha leírjuk ami tetszik belőle, és talán abból is valamit ami nem. Ezeket meg lehet tenni úgy is, hogy érezze a másik fél a tiszteletet. Ezt persze csak akkor kaphatja meg, ha ő is ugyanazt adja.
Ebből amit hiányoltam talán, hogy színesebbé tehetné a párbeszéddel, ami az aktus leírásában benne van, de másutt nem igazán. Például ehelyett a mondat helyett írhattad volna párbeszéddel: Mondtam hogy teljesen meztelenül kell lenni mert úgy lesz tökéletes az élmény.
Talán picit megdobta volna a karakterszámot a párbeszédes forma, de azzal sose foglalkozz, ha picit hosszabb. Néha nem is baj, ha nem annyira rövid. 😉
Ami tetszett az aktus leírásából, az ez a mondat: ...éreztem valami nagyon forrót, elmentem a punciban egy másik farok mellett ami szinte ugyanabban a pillanatban élvezte szintén tele azt! 
Ragyogóan érzékelteti két férfi intimitását homofóbia nélkül, bár bevallom nekem nem kedvencem a dupla vaginális behatolás. Nőként nem élvezném, de az utána következő szendvics már jó. Csakhogy annak szépségét, az átélt élményt  férfi szemszögből ennél jobban nehéz érzékeltetni. Egy időben azt a butaságot tűztem ki magam elé célnak, hogy leírjam, átéljem hogyan érez egy férfi hasonló aktus közben. Oké, tudom, hogy soha nem élhetem én azt át, de a leírásaimhoz kellett volna egy picit színesebb formája. Itt azt megtaláltam. Köszi.

Nincs rajta romantikus címke. Regény címke van egyáltalán itt? Ez az oldal nekem nem elsősorban a szexjelenetek leírása miatt tetszik, hanem az erotika miatt, amibe sok minden belefér. Még az ilyen visszaemlékezés szerű történetek is. Egy pár simogatás lehet ugyan romantikus, ha az érzelmek kölcsönösen szárnyalnak, de két, vagy több ismeretlen között inkább "csak" erotikus.  Én azért szeretem olvasni ezt a sorozatot, mert bele tudom magam képzelni az ilyen helyzetekbe a leírás alapján. Még akkor is, ha nem mindegyik rész tart folyamatosan izgalomban és itt nem szexuális izgalomra gondolok.
A tieidből nekem tetszik a megcsalás leírása, de hiányolom belőlük a szükséges mérvű párbeszédet, ami itt viszont megvan.  Ettől függetlenül mindkettőtökére 10 pontot adtam.  Erre, és a Masszázs extrákkal című sztorira is.  Mindkettő jó, de másért. Egy vibrit sem érdemes összehasonlítani egy dupla dildó okozta élménnyel. Ettől még mindkettő lehet a kedvencem. 🙂

A cukival egyetértek, de más a perverz fogalom értelmezése közöttünk. Ebben a sztoriban egy fiú hazavisz egy neki tetsző lányt és figyelmesen szeretkezik vele. Beleegyezik a lány is, sőt! A hab a tortán, hogy kissé meseszerű környezetbe tette. De ettől még nem értem mit keres rajta a bizarr címke. Talán minden mese bizarr? Szegény gyermekeink...
Az ugye nem perverzió, hogy após csinál a menyének egy szakajtó gyereket és ezt a férjnek csak akkor vallja be az asszonyka, amikor éppen rajtakapja a "szerelmes" párost? Mi is a perverz? Ami eltér az általánostól? Ez utóbbi biztosan általános jelenség, de a mese már bizarr.  Akkor én nagyon perverz és bizarr vagyok, mert nem apósomtól származnak a gyermekeim és mesélni is szoktam a kicsinyeimnek. Nézőpont kérdése.
A történet nekem tetszett, mindenféle szempontből.

Na és ilyen esetekben lenne jó, ha szerkeszthetném a saját hozzászólásomat, mert telefonról elküldve, beillesztve nekem ott úgy mutatta, hogy kattintható lesz a hivatkozás,, de sajnos nem az.
Talán így sikerülhet: Nice Body 2. rész - Ajjaj (https://nilla30.blog.hu/2024/10/17/nice_body_2_resz)
Még nem tudom érdemes-e azt ide beküldeni. A tördelést emiatt nem is igazán javítottam, mert alapból egy dokumentumban szerkesztett irományt az is furcsán jelenít meg – nem úgy, mint amikor átalakítom pdf-re.
Ha sikerül megmutatni, akkor így nézhet ki: https://drive.google.com/file/d/1TZ2f_B1fYTUsfUZCy1jDhyn4sGeGg8mj/view?usp=sharing
Na, ezt meg itt nem tudom formázni. 😀

Elnézést. Nem tudok mindennap jelen lenni. Pótolom a mulasztásom. Katt az alábi sorra légy szíves.
https://nilla30.blog.hu/2024/10/17/nice_body_2_resz
Így nem fogom elrontani a címzést. 😃

Ha a lent megadott cím helyes volt, akkor lehet, hogy a spam-ben landolt. Tőlem biztosan elment és a visszaigazoló fejrész szerint létezik az a cím.

Küldtem egy lehetséges befejezést. Neked is ki kell majd gubancolnod. 😉🤗

Elkészült. Nagyjából. 🙂
Nem mondhatod, hogy nem voltam elég gyors. 😛
Már nálad van, csak ki kell "gubancolnod" 😇

Válaszoltam. Remélem nem spambe ment 😀

Örülnék neki. Ha még nem felejtetted el a régiek egyikét. 🙂

Úgy gondoltam, a karakterlapok hosszabb művek esetében hasznos. Ezek szerint ez is olyan lesz. Nem gondoltatok arra, hogy kiadassátok? A történelmi romantika mindig is kelendő volt. Örökzöld a műfaj.

Az elejét jól látod. Igényes a stílus és szex történet. Ez összesen 4 fejezet lenne és cca 50k karakter. Ez volt az első fejezete, de a többi másféle lenne.  Valami olyasmi, mint amit az ismertetőben is olvashattál. A teljes sorozatba belekukkantottam, de arra nem vállalkoznék, idő hiányában sem, meg amúgy sem, mert akkor már a Hotwife sorozatot is be kéne vonnom, ami több millió karakter és vagy 100 novella, regény lenne. Ezek kis része BDSM és/vagy szimpla erőszakról szól, amit nem szívesen fordítanék egyébként sem.
De ha érdekelne téged szívesen elküldeném. 🙂

Érdemes lefordítani valamit, ha ilyen az eleje, de a FreeUse a „műfaja" ?

* * *
Sharing Mia with His Sports Team (Hotwife For Freeuse) eBook : Ryder, Klara J.: Amazon.co.uk: Kindle Store

Mia sóvárgása már régóta a tiltott élvezet csúcsai felé tereli gondolatait. Merész kecsességgel lehel életet egy titkos fantáziájába, és felfedi magát, mint Ryan gyanútlan sportcsapatának végső ajándékát. Kezdeményezése a vágy viharává változik, ahol ő a jutalom és a hódító, akit több férfi használ, imád és kényeztet, mindezt a férje figyelő tekintete alatt. 
Belépsz a zabolátlan vágyaim világába, ahol beleegyező felnőttek játsszák el a legforróbb fantáziáikat. A merész dögös feleség meséktől a több férfival való együttlétig minden itt van és rád vár. Gondolj erre úgy, mint a mi kis titkunkra; Nem mondom el, ha nem tudod megtartani. Ne feledd, ez az utazás a merészeknek, de diszkréteknek szól. Készen állsz a felfedezésre?
* * *

Két hét. Egy örökkévalóság telt el azóta, hogy Ryan elment a kosárlabdatornára, és minden másodperc nélküle a vágyakozás és a várakozás keveréke.Megpróbáltam elterelni a figyelmemet ágyunk ürességéről, otthonunk csendjéről, az ő nevetése és melegsége nélkül. Vásárolni a barátaimmal, rendet tenni a ház minden zugában, meglepetéseket tervezni – mindent megtettem. De semmi sem csillapítja az éhséget, a heves sóvárgást a férjem érintése után.Ryan nem csak hiányzik; egyenesen fájok érte. Szenvedélyünk az a fajta, amely erőteljes, amitől eláll a lélegzeted, és mindig többre vágysz. És két hét nélkülözés után ez a vágy kétségbeesett szükségletté változott.Ahogy a nappalinkban állok, a levegőben telt a várakozás. A gyertyák lágy fénye meleg, érzéki fényben fürdeti a szobát, visszatükrözi saját belső tüzemet. Gondosan választottam ki az öltözékemet, egy olyan ruhát, amely inkább a csábítás fegyvere, mint a puszta ruházat. Mély, élénkvörös, átöleli a testem minden ívét. Elég rövid ahhoz, hogy ígéretes legyen, és olyan kivágású, amely inkább sugallja, mintsem felfedi a lényeget. Ez egy olyan ruha, amely Miát kiált – aki merész, nem bocsánatkérően szexi, és teljesen magabiztos a saját bőrében.Az órára pillantok, izgatott vagyok. Ryan bármelyik percben besléphet azon az ajtón, és végre szabadjára engedhetem a bennem motoszkáló szenvedélyt. Mindene hiányzott – széles, erős vállai, ahogy szemei elsötétülnek a vágytól, durva kezei, amelyek pontosan tudják, hogyan tudnak engem rabul ejteni.Szerelmünk tüzes, intenzitása szinte kézzelfogható. Mi nem csak szeretkezünk; már-már függőséget okozó hévvel gyújtjuk, égetjük, fogyasztjuk egymást. És ma este azt tervezem, hogy emlékeztessem őt erre, hogy megmutassam neki, mennyire hiányzott, milyen módon hiányozhat egy nőnek a férje.A bejárati ajtó hangja áttöri álmodozásomat, és a várakozás izgalmát küldi végig a gerincemen. A szívem hevesen kalapál, az idegek és az izgalom mámorító keverékeként.Végre itt van! – vége a gyötrelmes várakozásnak. Utoljára lesimítom a ruhámat, minden mozdulat csábító energiát áraszt, és az ajtó felé fordulok, készen arra, hogy ismét belefulladjak szenvedélyünk mélyébe.– Hé, gyönyörűm! – mondja; hangja ismerős dallam, amibe beleborzong a gerincem. – Úgy nézel ki, mint aki készen áll egy menetre!A fenébe, ez az ember tudja, hogyan kell megnyomni a gombjaimat; nem bírok magammal. Néhány gyors lépéssel lezárom a köztünk lévő távolságot, kezemmel felé nyúlok, testemet kielégíthetetlen vágy vezérli. Ajkunk csókban forr össze, ami egyszerre üdvözlés és ígéret; az eljövendő szenvedély ígérete. Ő a megtestesítője mindannak, amire vágyom – erős, magabiztos és az enyém.Enyhén elhúzódok, gyorsan zihál a lélegzetem, ahogy összekapcsolódik a tekintetünk.
– Már vártalak – suttogom, a hangomban a vágy és a szeretet fülledt keverékével. – Valami különlegeset tervezek ma estére. És holnapra… de erről később beszélünk.Ryan tekintete végigkalandozik rajtam, és meglátja a ruhát, amely inkább meghívó szeretkezésre, semmint öltözék.
– Hihetetlenül nézel ki – mormolja, és kezei a derekamra siklanak, majd közelebb húz magához. – Alig várom, hogy beléd kerüljek!
Kezei tapintásával elektromos szikrákat és egész nap parázsló tüzet gyújt testemben. Neki nyomom magam, érzem testének szilárd erejét, ami éles kontrasztban áll az enyém lágyságával. Ujjaim felfelé haladnak a mellkasán, az általam oly jól ismert izmokon, hogy a nyaka köré fonódjon a kezem, és lehúzzam  egy újabb mély, bódító csókra.
– Az egész éjszakát együtt töltjük – mondom az ajkai előtt. – És azt tervezem, hogy minden másodperc különleges lesz.
Miközben végigvezetem a házban, a feszültség felforrósodik közöttünk, a levegő sűrű, nyers vággyal töltődik fel. Belépünk a hálószobába, és megfordulok, hogy újra a szemébe nézhessek; kezeimmel szándékosan a mellkasának feszülök. Érzem az ujjbegyeim alatt szívverésének lüktetését, ami a saját felgyorsult pulzusomat visszhangozza.
– Ma este, hadd vigyázzak én rád – suttogom fülledt hangon, és közelebb hajolok. – Túlerőltetted magad, bajnokom. Itt az ideje a jól megérdemelt kényeztetésnek.
Ryan szemében az éhség szikrája tükröződik. Világosan tükrözi azt a kölcsönös igényünket, hogy feloldjuk a hetekig tartó külön-alvást egy féktelen szenvedélyes éjszakában. Lassan, izgatóan vetkőztetem le, ujjaimmal jól tónusú testének körvonalait követem, érzem bőre melegét elhúzódó érintésem alatt.Mire lehullik az összes ruhája, összetéveszthetetlen az izgalom, a farka büszkén áll, rángatózik a várakozástól. Körbeölelem a kezemmel, finoman simogatom, élvezem, ahogy még jobban megkeményedik, lelkesen reagál az érintésemre.– Istenem, Mia, mennyire hiányoztál – nyögi, és hangja tele van nyers vággyal.Pajkos vigyor játszik az ajkamon, ahogy felnézek rá. – Meg tudom mondani mennyire. És hidd el, emlékeztetni foglak arra, mennyire hiányoztál te is nekem.Ahogy térdre rogyok előtte, érzem, ahogy a saját vágyam felépül; lüktető szükséglet, édes fájdalom, amely kielégülést követel. Még néhányszor végighúzom a kezem, mielőtt a számba veszem, és ízlelgetem őt. Nyögése zene a füleimnek, az élvezet és a megkönnyebbülés édes szimfóniája.Imádom őt! Nyalok és szopok, minden általam ismert technikát használok, hogy megvadítsam. Keze sürgetőn a hajamba gabalyodik. Érzem, ahogy kezdi elveszíteni az irányítást, a csípője a számhoz csapódik, a szorítása a hajamban megfeszül.– Baszd meg, Mia – nyögi vágytól rekedt hangon.
– Ez kurvára jó érzés.Szavai ösztönöznek, és megkettőzöm az erőfeszítéseimet, elhatároztam, hogy élete legjobb szopását fogom neki adni. Érzem, ahogy a farka megduzzad a számban, és tudom, hogy közel van. Még néhány lökés a nyelvemen, és jön, az orgazmusa intenzív és erőteljes.Minden cseppet lenyelek, szeretem az ízét, ez a kis elégedettség érzése enyhíti égető vágyamat. De ahogy felhúz és mélyen megcsókol, tudom, hogy ez csak a kezdet. Az egész éjszaka előttünk áll, és azt tervezem, hogy a legtöbbet hozom ki belőle.
– Hihetetlen vagy – leheli az ajkaim közé, ujjaival incselkedően a mellbimbóimat markolva a ruhám vékony anyagán keresztül.
– Ez a meglepetés… felülmúlja azt, amit elképzeltem.
– Á, ez? Nem, ez csak előjáték volt. Ez az igazi meglepetés – mondom, és előveszek egy pár bilincset az éjjeliszekrény fiókjából, és kínzóan az ujjam körül  lóbálom.Ördögi vigyor játszik Ryan jóképű arcán, ahogy készségesen elnyúlik az ágyon, izmos alakja vászonként szolgál vágyaimhoz. Szívem a mellkasomban erősen dobog. Minden dobbanás azt visszhangozza, hogy egyre nagyobb szükségem van rá.
– Készülj fel egy kis játékra! – dorombolom csábító hangon.Lassan, kötekedően levetem a ruhámat, hagyom, hogy a padlóra hulljon egy szövet suttogásával. Hamarosan követi a melltartóm és a bugyim, csupasz és szabadon hagyva, gyönyörködve a szemében, a nyers éhségében, mielőtt eltakarom a szemkötővel, amit rácsúsztatok.Hangja a várakozás rekedt morgása.
– Szeretem, ahová ez tart.
– Lefogadom, hogy imádni fogod – válaszolom, a hangomban némi játékos dominancia csillogott.
– Most kezdődik az igazi móka.Céltudatosan terpeszkedve mellette, miközben megmozdulok, hogy a csuklóját a fejtámlához erősítsem, biztosítom, hogy a melleim kínzóan közel lebegjenek az arcához. Minden alkalommal, amikor előrehajolok, hogy rögzítsem a mandzsettát, kemény mellbimbóim enyhén az ajkaihoz simulnak.Minden kötekedő érintkezésnél megpróbál jobban felém nyúlni, nekifeszülve a korlátoknak. Csalódott próbálkozásai, hogy megragadják az éppen elérhetetlen élvezetet, felerősítik a várakozást, mozdulatainkat a vágy rendkívül kínzó táncává változtatva.Miután a csuklóját biztonságosan megbilincseltem, hátradőlök, hogy megcsodáljam: megkötözve, bekötött szemmel, teljesen kiszolgáltatva nekem. Látványnak is szép! Kezeim a mellkasán, lefelé vándorolnak a hasán, követve testének kemény, faragott vonalait, miközben lassan csúszkálok a testén, felépítve azt a ritmust, amitől mindketten zihálunk a szükségtől.Odahajolok, ajkaim csábítóan közel állnak az övéhez, lélegzetünk a vágyakozás felhevült táncában fonódik össze.
– El sem tudod képzelni, mennyire vágytam erre – mormolom. Hangom selymes, csábító ígéret. – Hadd mutassam meg, milyen mély ez a vágy.
Megindítom a teste lassú, szándékos feltérképezését. A nyakától kezdve csókolom és harapom a szelídség és az éhség keverékével. Kezeim a testén vándorolnak, feltérképezve bőrének minden centiméterét, halk, elismerő nyögéseket váltva ki ezzel belőle. Ahogy lejjebb haladok, a testéből kiáramló hő tüzet gyújt bennem, és a vágy borzongását küldi végig a testemen.A farka fölött lebegve kíméletlenül incselkedek vele, ajkaimmal pehelykönnyű puszikat és nyalásokat adva, szándékosan kerülve a közvetlen érintkezést. Csalódott nyögései megtöltik a szobát, bizonyítva vágya édes kínját.
– Kérlek – könyörög mély hangon, a féktelen szükségtől telve.
– Mindjárt odaérek – suttogom vissza, leheletem forró simogatásával. Folytatom a kínzását, maximumra fokozva ezzel a vágyát.Amikor végre beborítom a számmal a farkát, reakciója azonnali és heves. Csípője hozzám nyomódik, egy kétségbeesett emberként, aki megkönnyebbülést keres. Úgy helyezkedek el, hogy összeérjen altestünk, és érzem, hogy a farka hegye a sima, fájó puncimhoz csúszik. Kombinált nyögéseink betöltik a szobát.
– Ó, kicsim, olyan kibaszott nedves vagy – nyögi alattam.
– Kínzó két hét volt ez – lihegek, és lesüllyedek rá, és érzem, hogy teljesen kitölt. – Most nagy szükségem van rád. Egészen akarlak!
A szavaim élvezete szélére sodorják. Lökései hevesebbek, kétségbeesettebbek. Amikor eléri a csúcspontját, egy mély, torokhangú nyögéssel, visszhangzik bennem, kiváltva a saját robbanásszerű felszabadulásomat. Gyönyörünk hulláma mindent felemészt, elakad a lélegzetünk.
– Hihetetlen volt – zihálja kicsit később, hangja nyers az elégedettségtől.
– Az volt – értek egyet, bár a testem még mindig zúgott az utórengésektől. – És még messze vagyunk a végétől.Pajkos vigyorral leveszem a szemkötőt és a bilincset, alig várom, hogy jobban felfedezzem a testét. Ő is telhetetlen, akárcsak én, és az az érzésem, hogy nagyon fogjuk élvezni az éjszaka hátralévő részét.

Valami nagyon összekeveredett! 😂
De nem bánom. ;)

Sejtem 🙂 és köszönöm, hogy így gondolod.  De biztosan tudod, hogy a szerelmet sem árt olykor megerősíteni. Hiába bizonyítja tettekkel kedvesem sokszor, mégis jól esik mindkettőnknek, ha néha kimondjuk: Szeretlek!
A vén jelzővel nem értek egyet. Aki a szívében fiatal, az sose vénül meg, akárhány éves is legyen.
A virágod tetszik nagyon. Komolyan! Csak most figyeltem fel rá, bár a történeteid elég régóta olvasom. A kor így is relatív, hisz csak később olvashattam, amit régebben írtál. Ezért külön öröm, hogy így reagáltál. 💖

Egy efféle primitív történethez primitív szöveg jár. Nekem ezzel nem volt bajom, viszont az furcsa, hogy a tabletta szedése a katolikusoknál bűn, viszont a paráznaság meg nem. Módosították mostanában a tízparancsolatot? Vasárnap elmegyek templomba teológiát tanulni.  Az is lehet, hogy valamit félreértettem. Hm.

Jééé... Te még emlékszel rám?!   🙂
Örülök, ha tetszett bármi abból, bár a nagy része egyáltalán nem erotikus, sokkal inkább krimi.
Itt (is) lehet a népszerűségre törekedni, de tudjuk, hogy nincs egyetlen olyan történet sem, aki mindenkinek megfelelne. Ha azt írom, hogy nekem egy barát véleménye többet ér 100 másiknál akkor az hibás egyenlet lenne?  Persze ezt (is) gondolhatja más másképpen.
Nem akarlak – nem is tudlak 😂 – kényszeríteni semmire. A te munkád, a te döntésed, a te eredményed...  Nem ragozom, csak köszönöm, hogy ezt (is) megmutattad. 🙂