Angéla irodája 4. rész

Szavazás átlaga: 9.06 pont (249 szavazat)
Megjelenés: 2023. július 29.
Hossz: 29 476 karakter
Elolvasva: 2 038 alkalommal
Lizi nyughatatlan volt egész hétvégén, fejében a héten szerzett élmények kavarodtak és zúgolódtak. Elvesztette a talajt a lába alatt. Egyrészt a szexualitása miatt. Valóban vonzódott a nőkhöz, vagy csak alkalom szülte fellángolásról volt szó? Másrészt: tényleg szerette azt, amit és ahogy csinált vele Angéla? Élvezte, ha irányították, vagy csupán nem volt ereje ellenkezni?
Azon már nem is gondolkozott, hogy érdemes-e megtartani ezt a munkahelyet. Választása (egyelőre) nem volt. Persze emiatt bizonyos szempontból az első két kérdésfeltevés is okafogyottá vált. Egyszerűen csak hagyhatta, hogy sodorja az ár. Ez a gondolat megnyugtatta, eszébe jutottak az elmúlt napok erotikus történései, felhevült és segített magán. Pihent egy kicsit, majd újra agyalt. Megpróbálta az egyes helyzetekre adott reakcióját elemezni, amiből kifolyólag a pikáns részletek ismét felvillantak emlékezetében. Emiatt újra felizgult, majd újra magához nyúlt.
Így telt a péntek este és az egész szombati nap. Vasárnap volt először, hogy nagyjából tiszta fejjel tudott létezni. Elment futni, főzött valami finomat, és összefutott egy régi barátnőjével, akit már évek óta nem látott. Szüksége volt a kapcsolódásra. Mivel nemrég mindenkivel összeveszett, múltbeli ismerősök közül kellett böngésznie.
A találka borzasztó volt. Az addig rendben, hogy megittak egy kávét és kellemesen beszélgettek. Csakhogy Lizi azon vette észre magát, hogy nézi a barátnőjét. Úgy mint nőt. A testét, a... Inkább nem is mert belegondolni, hogy pontosan mit. Hazasietett, és megivott egy fél üveg
v
alf
ör
alf
ös
alf
bo
alf
rt
, ami úgy kiütötte, hogy már este hétkor elaludt.
Hétfőn hajnali négykor ébredt. Száraz volt a szája és... Lucskos a puncija. Egész éjjel hánykolódott – egyik leszbikus álomból a másikba. Fel volt pörögve. De ezúttal nem aggályoskodott, hanem vágyakozott. Tettre kész volt, várta a munkakezdést. Lezuhanyzott. Hajat mosott. Különös odafigyeléssel szőrtelenítette magát mindenhol. Kisminkelte magát és dresszkódnak megfelelőn öltözött. Spagetti pántos fehér top (merészen átlátszó), térdig érő fodros szoknya (könnyen fellibbenthető). Mivel hűvös volt, egy vékony dzseki is került rá.
Az irodában még viszonylagos csend honolt, álmos arcok járkáltak fel-alá, kávés bögrék koppantak halkan az asztalokon. Egyszer csak megjelent mellette Emese. Lizi elpirult. Ugyanis a péntek délutáni „Orgasm Friday” miatti kötelező elélvezése főszponzora Emese volt. Bár azon az ég világon semmi kötelező nem érződött. Emese lelkesen esett neki, és nem az volt a célja, hogy minél gyorsabban a csúcsra juttassa. Egy jó fél órát elidőzött ott lent, s Lizi minden másodpercben a mennyben érezte magát, a végén pedig egy hatalmasat élvezett.
Ezúttal azonban gyorsan lerázta. Szabad akart lenni, ha beérkezik Angéla. Rendelkezésre akart állni, bár maga sem tudta pontosan, hogy mire, és ha jobban belegondolt, akkor igazából össze is szorult a gyomra. Ez a félelemmel vegyített várakozás ott bizsergett a bőre alatt mindenhol. Lizi pedig várt és vágyakozott – és kicsit rettegett is.
Azonban amennyire intenzív volt az első hét, annyira üres volt a második – mármint erotikus-szexuális értelemben. Hétfőn nem történt semmi, Angéla még csak tiszteletét sem tette az irodában. Alíz, a helyettes, sem törődött vele „úgy”. Volt egy kis megbeszélés, ahol dicsérte és kiosztotta a heti feladatokat. Ennyi.
Bár kedd délután végre felbukkant Angéla az irodában, rá sem hederített. Szerdán végül egész nap ott járt-kelt, beszélgetett is vele egy kicsit, de csak a munkáról volt szó. Mintha valóban egy átlagos irodai munkahely lett volna. Lizi komolyan kételkedni kezdett, hogy az előző héten valóban megtörtént mindaz.
Körbenézett, mert most már tudta mire kell figyelni. Ott ágaskodtak a mellbimbók, domborodtak a cicik mindenhol, mintha a melltartót még fel sem találták volna. Mindenfelé kizárólag csak szoknya. Az egyik sarokban egyértelműen látta, ahogy flörtöl két nő, majd visszahúzódnak egy kis tárgyalóterembe. Szűk fél óra múlva csapzottan bújtak elő.
Nem képzelgett. Ez pontosan az volt! Akkor hát miért nem történt most vele semmi? Miért nem hívták be valahova? Miért ignorálták? Talán neki kellett volna kezdeményeznie? De mégis hogyan? Soha életében nem volt még szüksége erre. Megszokta, hogy a pasik jöttek oda, s neki csak választania kellett. Bunkók, rámenősek, esetlenek voltak sokszor, de az első lépés nehézségét és kockázatát akkor is ők viselték.
Hogyan közelítsen meg egy másik nőt? Hogyan férkőzzön hozzá Angélához? Még azt sem tudta, hogyan tudna Emesével kikezdeni, pedig vele már volt dolga és az sem kerülte el figyelmét, hogy Emese egy kicsit szerelmes volt belé. Vagy valami hasonló. Igazából most tudatosult csak benne, hogy nők is egymásba szerethetnek.
Ott ült magába roskadva, saját érzelmei miatt maximálisan összezavarodva, miközben a puncija bizsergett a sóvárgástól. Ekkor suhant el az orra előtt egy alak, egyenesen Angéla irodájába. Ez az alak kislányos volt, kis túlzással úgy volt sminkelve mint egy bohóc, és nem szoknya volt rajta, hanem egy szűk leggings. Erna.
Egyszerűen berontott a főnökasszonyhoz. Bár Lizi ott ült közvetlenül az iroda mellett, nem mert frontálisan bebámulni az ablakon. Ehelyett a szeme sarkából próbálta követni az eseményeket. Angéla felpattant és leszidta Ernát. Nem értette, mit mondott pontosan, csak fenyegető hangsúlyát hallotta. Azután a lamellák összezártak. Csattanások és vinnyogások következtek, egyre hangosabbak. Végül csend, majd nyögések. Pár perc múlva kilépett Erna. Haja tépett volt, sminkje a sírástól elkenődött, de olyan mosoly volt arcán, mintha túlvilági örömökben lett volna része. Aztán találkozott tekintetük, és Erna mosolya gúnyos vigyorrá változott. Pöffeszkedve lépkedett végig a szinten.
Lizi ámult-bámult. Ő is szeretett volna csak úgy berontani és... Néhány pillanatig csodálta Erna bátorságát, ami aztán rögtön elszállt. Ugyanis eszébe jutott, hogy azóta is folyton szekálta. Mindent, de mindent kritizált. Repkedtek az emailek a hibás ügyszámokkal, a visszadobott megbízásokkal. Röhejes apróságok voltak, Alíz sem vette komolyan, mégsem parancsolt neki megálljt. Valószínűleg azért, mert Angéla kedvence volt. Az a kis mocskos szuka!
Csütörtök reggel lelkesen helyezte fel magának a fenékdugót. Reménykedett, hogy Angéla majd ellenőrzi. De ő nem bukkant fel. Ehelyett tíz óra körül Alíz lépett oda hozzá:
– Ha jól tudom, neked a csütörtök a dugónapod, ugye? – kérdezte szárazon.
Mint mindig, most is enyhe irónia volt a hangjában. Lizi nem tudta eldönteni, hogy mindig ilyen, vagy konkrétan őt gúnyolja ki. Emiatt csak egy félénk bólintásra futotta.
– Jó, akkor dőlj az asztalra, ellenőrzöm!
És ott, amikor a legnagyobb volt a nyüzsgés az irodában, amikor a legtöbb meeting kezdődött, a legtöbben tartottak szünetet és járkáltak fel-alá, akkor kellett ráhasalnia az íróasztalára. Alíz látványosan felhajtotta a szoknyáját és erőltetett alapossággal megvizsgálta, hogy tényleg a helyén volt-e a dugó. Persze mindez még véletlenül sem a fal felé irányítva történt, hanem úgy, hogy valóban bárki lássa, aki csak odapillantott. Sőt, ha valaki épp belépett volna a bejáraton, akkor is rögtön Lizi csupasz fenekének látványával találkozott volna. Alíz megmozgatta a dugót, majd elismerően hümmögött.
Lizi felkelhetett. Miközben szoknyáját igazgatta, rápillantott Alíz mobiljára. Egy email volt nyitva, csak annyit látott, hogy a feladó Erna, és a tárgy „dugó” volt. Összeállt a kép! Ezt a szart is az a kis picsa kavarta! Elborította agyát a düh. Körbenézett. Kereste. Könnyű volt kiszúrni, az egyetlen, aki nem szoknyát viselt. Ott, épp most ment be a konyhába. Utána eredt sietős léptekkel. Legszívesebben rohant volna, de nem akart feltűnést. Persze Alíz így is látta, hogy mi készül.
Ahogy belépett az ajtón, nekiesett.
– Te kis büdös kurva! Szállj már le rólam! – rikácsolta Lizi.
Elkezdte tépni a haját, karmolni a karját, vállát, nyakát, ahol csak érte. Persze Erna is viszonozta mindezt. Földnek estek és mint két macska, vergődve, nyivákolva birkóztak. Repkedtek a szitkok és fenyegetések, szakadtak a ruhák. Így ment ez egy teljes percig. Egyszer csak magas sarkú cipő kopácsolása hallatszott, és Angéla állt előttük, csípőre tett kézzel nézett le rájuk, mint két rossz gyerekre (úgy is viselkedtek). Intett egyet a többieknek, mire kimentek a konyhából és becsukták az ajtót.
Lizi is, Erna is feltápászkodott, Angéla pedig leült egy székre.
– Röviden és tömören szeretném hallani, hogy mi a gond! – mondta lassan és halkan, de szigorúan.
Félelmetes volt ez a felszólítás! Ki merészelt volna bármit is mondani? Egyértelmű volt, hogy már így is túlléptek egy határt, ha még elkezdtek volna röhejes apróságok miatt panaszkodni, akkor a következmények beláthatatlanok lettek volna. Tudta ezt jól Erna, ezért is hangzott el a szájából ez egyetlen lehetséges válasz:
– Semmi.
Ezzel közvetve beismert mindent, és a továbbit Angélára bízta.
– Ez a semmi azért eléggé kiakasztott titeket.
A helyzet teljesen nyilvánvaló volt. Nem először fordult elő Angéla irodájában, hogy két beosztottja rivalizált. Valószínűleg ő is hozzájárult ahhoz, hogy fokozódjon ez a konfliktus, mivel esetenként szeretett játszani az alkalmazottjai érzelmeivel.
– Kifelé! Veled majd később beszélek – biccentett Angéla Erna felé, aki azon nyomban kisompolygott.
Az ajtó becsukódott, Lizi egyedül maradt a főnökasszonyával. Félt. Rettegett. És nedvesedett. Meg úgy egyébként is furcsa látványt nyújtott. Felsője egy tenyérnyi felületen felszakadt, így a bal melle fedetlen maradt. Miniszoknyája is összevissza állt, de valószínűleg épségben megúszta. Sminkje elkenődve, nyaka és válla karmolásnyomokkal ékesítve.
– Reméltem, hogy gyorsan beilleszkedsz, na de így? – kezdte Angéla. – Gyorsan a dolgok közepébe csaptál. Erna nehéz eset, ezt tudjuk jól mindannyian. Mégis ki kell vele jönni, mert ő is a munkahelyi családunk tagja, ami pedig az én döntésem. Remélem nem akarod ezt megkérdőjelezni.
– Nem, semmiképp – felelte Lizi szemlesütve.
– Ennek örülök. Márpedig családon belül dűlőre kell jutni egymással valahogy. Az, hogy már a második héten javítani kelljen egy újonc viselkedésén, az rekord. Gratulálok. De most akkor jár is érte a jutalom. Vetkőzz le!
Lizi egy pillanatra ledermedt. Várta ezt a pillanatot, kereste, de most, mikor eljött, megijedt. Ugyanakkor nem volt más választása. Vagyis volt, kimehetett bármikor, otthagyhatta az egészet. Csak éppen Angéla jelenlétében egyszerűen engedelmeskedni akart. Valami ott legbelül, a lelke bugyrában azt diktálta, hogy adja meg és adja át magát. Így hát remegő kezekkel vette le a felsőjét, majd a szoknyáját. Félve, vágyódva, könyörögve nézett Angélára.
– Ott voltál, amikor Bernit elfenekeltem. Láttad, hogy mi jár egy kihágásért, ugye?
Lizi bólintott, és most már a térde is reszketett.
– Úgy tűnik, a fenekelés látványa nem elég elrettentő, át is kell élned. Nos, most az egyszer még enyhébb bánásmódban részesülsz. De legközelebb már nem leszek ennyire könyörületes. Gyere ide! – mutatott Angéla az ölébe.
Lizi szófogadóan odament és Angéla térdére feküdt. Szíve kalapált, feje zsibogott, mindene lüktetett. Félt, de ugyanakkor vágyott erre. Persze fogalma sem volt, hogy miért. Érezte, ahogy Angéla bal keze a hátára kerül, jobb keze pedig elkezdi simogatni a fenekét. Cirógatta, markolászta a farpofáit, igazított a combjain, hogy egy kicsit szétnyíljanak, és felfedjék Lizi immáron lucskos vulváját. Aztán lendült a keze...
Az ütések először gyengédek voltak, majd egyre erősödtek. Felváltva érkeztek, nagyjából tízesével, közte kisebb szünetekkel. Lizi feneke vörösödött és forrósodott. Egy idő után már nem bírta hangos nyögés és zokogás nélkül. Végül úgy öt perc után vége lett és felállhatott. Alig tudott felocsúdni.
Márpedig Lizit ott és akkor életében először elfenekelték. Szülei soha nem emeltek kezet rá, még csak pofont sem kapott soha. Talán ez hiányzott neki? Elképzelhető, ugyanis meglepően jól érezte magát. Persze a feneke még égett, dörzsölgette is, de valahogy teljesnek vélte helyzetét, lelki állapotát. Mintha egy hiányzó darab végre a helyére csúszott volna.
Angélát ismerve ez egy nagyon enyhe büntetés volt, nyilván nem akarta rögtön az elején elijeszteni. Odament hozzá, megölelte és nyugtatgatta. Közben észrevett valamit a padlón.
– Nocsak, a nagy cicaharc közepette még a dugód is kiesett?
Felvette, alaposan megmosta, majd megtörölte.
– Te szeretnéd visszarakni, vagy inkább én?
– Inkább te, Angéla – rebegte Lizi áhítatosan.
– Akkor gyere vissza az ölembe!
Szinte örömmel feküdt vissza oda, ahol (maga sem tudja miért) biztonságban tudta magát. Érezte, ahogy valami először a hüvelyét járja meg, majd miután elég síkos lett, a hátsó lyukának feszült. Azt hitte, a fenékdugó az, de mégis másmilyen érzés volt... Az az ujja volt! Villámként hasított végig Lizi testén ez a felismerés, belefeszült, egyszerre akart felkelni és fekve maradni. Megint csak érezte Angéla tenyerét a hátán.
– Nyugi, Lizikém! Az csak a hüvelykujjam, ami a csinos kis popsilukadban bujkál.
Fura érzés volt. Nem fájt, de feszített kicsit. Testileg nem volt izgató, de lelkileg igen. A tudat, hogy megujjazza, valahogy felpezsdítette. Még akkor is, ha ez a fenekében történt, ami kissé
m
alf
eg
alf
al
alf
áz
alf
ó
volt. De pont ez izgatta. Belé hatolt. Végre!
Ki-be nyomult az az ujj, mindig egy kicsit mélyebbre, míg nem tövig hatolt. Lizi egész teste megfeszült, egészen addig, amíg Angéla középső ujja hozzá nem ért a csiklójához. S ha már ott volt, alapos körözésbe kezdett. Azzal kezdődött igazán a hullámvasút. Olyan intenzív volt ez az egész művelet, hogy Lizi csak hangos nyögdécseléssel tudta befogadni. Saját reakcióján is meglepődött, de nem tudta visszafogni. Sóhajtott, nyöszörgött és vonaglott. Míg el nem élvezett.
Kapott egy percnyi pihenőt, majd az ujj távozott a fenekéből, ő pedig felállhatott. Angéla mosolyogva mosott kezet. Utána pedig valóban a helyére került a popsidugó, végül Lizi felöltözhetett.
– Bár kifejezetten jól áll neked, ha szabadon van az egyik melled, de így buszon, villamoson aligha utazhatsz. Hazavigyelek?
Mint egy meghívás randira. Mindenképpen el akarta fogadni, ezért nem is említette, hogy van neki bizony dzsekije (amit aztán gyorsan begyűrt az asztala legalsó fiókjába, nehogy bárki észrevegye).
Hat óra körül Angéla odalépett az asztalához:
– Mehetünk?
– Persze! – ugrott fel Lizi, csapot-papot otthagyva.
Beszálltak Angéla piros Audi kabriójába. A tető ezúttal maradt. Odapillantgatott Lizi, látni akarta vezetés közben. Rendkívül szexi volt. Útközben beszélgettek egy kicsit, de csupán semleges dolgokról. Autóban vajon tilos a pikáns téma?
Megérkeztek. Angéla odafordult felé és megsimogatta az arcán. Lizi olvadozott. Mutatóujjával végigrajzolta ajkai ívét. Lizi el is olvadt, úgy ahogy van, nem is értette, hogy nem folyt az ülés alá. Csak nézett és bámult azokba a világító zöld szemekbe. Egy vak is látta volna, hogy teljesen elbűvölt állapotban volt, abszolút kiszolgáltatott helyzetben. Bármire rá lehetett volna venni. Angéla kedvéért bármire. Ha azt mondta volna neki, hogy táncoljon ott az utcán meztelenül. Megtette volna. Ha arra kérte volna, hogy azonnal költözzön hozzá, megtette volna. Bármit!
Ehelyett teljesen mást kért tőle. Kért? Nem. Csupán kijelentette, hogy mi fog történni.
– Meghívlak vacsorára. Hozd magad rendbe, itt várok rád.
Lizi arcára széles mosoly került. Bólintott, és már indult is. Ahogy rohant fel a lépcsőn, kavarogtak a gondolatai.
– Zuhanyozni. Igen, nem? Kell, büdös vagyok. De nagyon gyorsan. Pici smink, nem sok, nincs idő. Mit vegyek fel? Uramisten!
Annyira bestresszelt, hogy nem volt ideje hibázni. Haja kontyba, villámzuhi. Közben fogmosás.
– Alul hogy néz ki? Hú, okés, hisz ma reggel volt. Ki onnan, gyorsan szárazra mindenhol, törölköző repül a sarokba. Majd elpakolom. Melyik ruci? Szekrény kinyit, a piros az első. Jó lesz, jó kell legyen. Tükör! Szempilla, ajkak, kontúr, ne sok. Cipő! Az? Nem. Az sem. Inkább ez. Na jó, mégiscsak az előző. Táska, pénztárca, kulcs. Rohanás!
Lefelé vágtatva rápillantott az órájára. Még így is húsz perc kellett. Vajon megvárta?
Persze. Ott parkolt a ház bejárata előtt, tilosban. Épp telefonált. Munkaügy. Lizi beült. Egy perc múlva le is rakta.
– Csinos! Különösen a frizura!
Csak akkor vette észre, hogy haja még mindig ugyanabban az összecsapott kontyban díszelgett. Gyorsan megigazította, amennyire tudta azzal az egy hajgumival.
Egy drága francia étterembe vitte. Az étlapból Lizi egy kukkot sem értett, Angéla rendelt helyette. Amíg vártak az ételre, kapott egy
p
alf
ez
alf
sg
alf
őt
, Angéla egy ásványvizet. Szinte végig a szemébe nézett, tekintete lehengerlő volt, sokkal jobban mint az irodában. Az a szőke haj, olyan tökéletes volt az esése, mintha az imént lépett volna ki egy fodrászatból. Levetkőztető, lebilincselő. Szinte látta lelki szemei előtt, ahogy percről percre csupaszodik le.
Aztán végre megszólalt:
– A dresszkód most is érvényes.
Lizi elvörösödött. Melltartó nélkül volt, mert a ruha anyaga nem volt áttetsző. De honnan tudta, hogy van rajta bugyi?
– Menj kis a mosdóba és utána add ide nekem.
Szófogadóan ellibbent és két perc után vissza is tért, helyet foglalt. Angéla tartotta a tenyerét, Lizi pedig belehelyezte a kis fehér, csipkés tangáját. Mindezt pontosan akkor, amikor a pincér az asztalukhoz érkezett.
Elvörösödött, torkát köszörülte. Aztán nekikezdett a tányérjának. Nem tudta mit eszik. Volt benne gomba, zöldség, talán articsóka is. Teljesen új ízek. Szokatlan, de finom. Mint egy punci... Lizi összerezzent: micsoda gondolat. Teljesen kész volt.
Miután végeztek és kiléptek az étteremből, nem is volt kérdés, hogy merre menjenek. Szó szerint nem volt kérdés. Angéla egyszerűen magához vitte.
Sejtette ezt Lizi. Kíváncsian nézett ki az ablakon, vajon merre lakhat. Persze, a budai hegyekben. Már sötétedett. Egyszer csak bekanyarodott egy feljáróba, nyílt egy garázsajtó, behajtott. Egy ajtó, még egy, és már a nappaliban voltak. Hatalmas volt, és úgy volt berendezve mint egy bútorkatalógus. De nem valami Ikea, inkább BoConcept, nem hivalkodó, de nagyon elegáns. És nyugtató, ellazító.
Angéla már nyitotta is a borosüveget. Rozé. Könnyed, gyümölcsös. Lizi kezdett becsípni. Angéla nyomkodott valamit a telefonján, mire a világítás tompább lett és lassú zene szólt valamelyik sarokból. Tánc, ölelkezés, csók, olvadozás. Különösen, mert már megint megtalálta a csiklóját. De ezúttal nem fejezte be, valahol félúton megállt. Lizi megrekedt, lebegett egyfajta részleges eksztázisban.
Angéla pedig leült a kanapéra, kortyolt a borból. Nézte Lizit mint egy tárgyat. Az ő tulajdon tárgyát, ehhez kétség sem férhetett. Pusztán a tekintetével birtokolta.
– Vetkőzz le! – jött a lágy parancs, amihez Lizi lassan kezdett hozzászokni.
Az az egy ruha gyorsan lekerült.
– Mutasd magad! Minden szögből!
Próbálta. Tekergett, pucsított.
– Úgy van. Virítson az a puncika! Tárd ki a feneked!
Angéla hagyta még táncikálni egy kicsit, aztán odament hozzá. Megölelte, megragadta a haját, és adott neki egy nyelves csókot. Amolyan agresszív módon, mélyen a szájába nyalva, finoman az ajkába harapva.
– A kis újonc. Még két hete sincs a kezdés, de már elviteti magát. Sőt, verekszik is, mint egy picsa.
Vigyorogva hallgatta ezt Lizi, bóknak vette.
– Az vagy, Lizikém, egy kis picsa?
Tovább vigyorgott és bólintott.
– Akkor halljam! Mondjad!
Lucskosodott. Ez a verbális
m
alf
eg
alf
al
alf
áz
alf
ás
berobbantotta a punciját. Zizegett minden idegsejtje.
– Egy kispicsa vagyok ¬ – felelte büszkén.
– Felizgult kispicsa?
– Nagyon felizgult, tocsogó kispicsa!
Több sem kellett Angélának. A kanapéra penderítette, hogy csak úgy nyekkent a hátán. Mellé ült és már kezelésbe is vette az újoncot. Újra felhevítette, majd újra megállt.
– El akarsz menni, kispicsa?
– Igen, igen! Légyszi!
– Tenned is kell érte valamit.
Azzal feljebb húzta a szoknyáját, félre húzta a bugyiját és az arca fölé helyezkedett. Nem várta el tőle, hogy rendesen kiszolgálja a nyelvével, inkább fel-le hintázott az ajkain és az orra hegyének dörgölte a csiklóját. Mindeközben Lizi újra meg újra kidugta a nyelvét, akart volna aktívan részt venni ebben. Azonban Angéla keze megint beindult a punciján, és egy perc után már sem lelki, sem fizikai ereje nem maradt az önálló mozgásra. Hagyta, hogy arcán lovagoljon a főnöke, miközben a nemi szervét dörzsölte vad tempóban.
Elélvezett. Nem érzékelte a csúcs elejét, egyszer csak ott volt. Talán el is ájult közben néhány másodpercre. Teljesen más dimenzióban érezte magát. Angéla már leszállt róla. Ott ült mellette, mosolygott és a hasát, melleit simogatta. Vajon feltűnt Lizinek, hogy Angéla még mindig szinte teljesen fel volt öltözve?
Lizi megpróbált mondani valamit, de akkor vette észre, hogy nedves-ragacsos a szája, meg igazából az egész arca. Az Angéla nedve volt. Végignyalta az ajkát. Majd még egyszer. Finom volt. Valamiért büszkeséget érzett. Felült, megkísérelte magát összeszedni.
Angéla is felállt és az ajtó felé vette az irányt. Lizi életjelet akart adni, próbált nem totálisan passzív lenni, valami szituációhoz illőt mondani.
– Mész zuhanyozni?
Angéla felnevetett.
– Nem. Miért mennék? Azt hiszed, végeztünk?
Lizi ledöbbent.
– Kis butus, hozzá kell szoknod a nőkhöz. Ritkán van vége az első után. Mindjárt visszajövök, csak hozok valamit.
Lizi iszonyúan ostobának érezte magát. Aztán mérgesnek, mert az eddigi hetero élményei mindig egy menetből álltak, függetlenül attól, hogy ő elélvezett-e vagy sem. Ez a leszbikus szex, ez valami álomvilág.
Angéla már vissza is jött, kezében valami fekete szíj meg egy műpénisz.
– Ez egy felcsatolható. Sok nőnek nincs rá szüksége, de vannak, akik, bár átálltak, továbbra is szeretik, ha meg vannak tömve. Úgy mint te.
Lizi nyelt egy nagyot.
– Nem vagyok én olyan kegyetlen, hogy megvonjam tőled ezt az örömöt.
– Nem muszáj – mentegetőzött Lizi. – Szerintem anélkül is...
– Pszt! – csitította Angéla. – Pedig neked nagyon is kell. Ellenkezésnek helye nincs! Értetted, kispicsa?
– Értettem – adta meg magát Lizi, és figyelte hogyan csatolja fel magának a fekete műfütyit, ami olyan átlagos méretű lehetett.
Ehhez először megszabadult a szoknyájától, így Lizi először látta alsóneműben. Fehér csipkés francia bugyi. Nagyon jól állt neki. Következett a szíj, aztán bele a műfarok. Kissé nevetségesen nézett ki. De csak egy másodperc erejéig, mert utána Angéla visszafektette Lizit a hátára, elé térdelt és ismét kezelésbe vette a punciját. Ami persze érzékenyebb volt az iménti orgazmustól, de az a minimális kellemetlenség, vagy talán fájdalom pont serkentőleg hatott. Néhány perc után Lizi készen állt – bármire.
– Na, mit szeretne az én kispicsám?
– Dugj meg – válaszolta, miközben alig kapott már levegőt.
Hirtelen egy csípést érzett a mellén. Odanézett, Angéla keze volt ott.
– Tessék udvariasan válaszolni, akkor is ha fel vagy izgulva!
– Igen... Igen... Légy szíves dugj meg... Jól!
Már érezte is a hideg valamit a hüvelyénél. Lassan becsúszott, majd ütemes dugattyúzásba kezdett. Közben Angéla keze ide-oda járkált. Hol a csiklóját izgatta, hol a mellét masszírozta, bimbóját pödörte, hasát simogatta. Ez mind hozzájárult ahhoz, hogy Lizi valamiféle kellemes alfa-állapotba kerüljön. Az orgazmus előudvarába, ahol felőle akár órákig elidőzött volna. Szemeit becsukta, és hagyta, hogy megtörténjen vele mindez.
De ha azt hitte, hogy a főnökasszonynál lenyugodhat, akkor tévedett. Hirtelen vad körözésbe kezdett az a kéz, és egy perc alatt átdobta a menny kapuján. Elélvezett. Utána zihált, nyelt, és csak pislogott. Ez szinte túl hirtelen volt!
Angéla felsegítette és a szájához tartotta a borospoharat. Miközben nagyokat nyelt belőle, azon gondolkozott, hogy mikor lesz ennek vége.
– Most következik a másik lyuk!
Lizi lelke mélyén tiltakozott, de nem volt ereje kinyitni a száját, nem is merte volna. Csak végignézte, ahogy Angéla síkosítót csöpögtet a műpéniszre, bekeni, magasba emeli a lábait, és a hátsó bejáratához helyezi. Óvatos volt, és lassú. Lizi alig érzett fájdalmat, mintha a popsija mindig is készen állt volna. Az is lehet, hogy az alteste már teljesen elzsibbadt. Persze amikor már majdnem tövig bent volt, akkor volt ott valami mélyen. Mielőtt beazonosíthatta volna, hogy mi is az a kellemetlen érzés, lágy ütemben elindult a menet a fenekében.
– Most te felelsz az orgazmusodért! Simogasd magad! És siess, minél tovább tart, annál inkább készítem ki a popsidat.
Több nem kellett Lizinek, sietős mozgásba kezdett a keze, nyösztette a csiklóját, ami nem is tudja, mikor volt kitéve ekkora igénybevételnek. Önkielégítései során sosem volt ennyire intenzív. De most úgy táncolt a keze, mintha az élete múlott volna rajta. Fájdalmas volt, egyben eksztatikus is. Talán pont a fájdalom miatt?
Elment, és ha az első csúcspontja mégsem ütötte volna ki, akkor a második biztosan. Persze nem vesztette el konkrétan az
e
alf
sz
alf
alf
le
alf
tét
, de egy negyedóra erejéig valami szürreális burokba, álomszerű bénultságba zuhant. Csak feküdt és bámult, talán még bárgyú módon vigyorgott is. Észre sem vette, hogy a műfarok elhagyja a fenekét. Angéla hozott neki egy takarót, bebugyolálta és lehelt egy csókot a homlokára. El is aludt nyomban.
Másnap, egy péntek volt, nyolc óra után ébredt. Lezuhanyzott, Angéla elvitte reggelizni, majd tíz óra körül beestek az irodába. Együtt. Így mindenki sejtette, mi történt az éjszaka.
Lizi leült a helyére, de nem bírt nyugton maradni, el kellett mesélnie valakinek, ezért odament Emeséhez.
– Képzeld, elhívott vacsizni, aztán meg... Elmentünk hozzá – számolt be büszkén az előző estéről.
– Biztos jó volt – kacsintott rá Emese.
– Csak nem szerelmes valaki? – tolakodott közbe Alíz.
Lizi csak szégyenlősen mosolygott, és nem vette észre az enyhe gúnyt.
– Csak, hogy tudd: Szinte mindenkit elvitt már magához. Ez nem valami komoly kapcsolat kezdete, ez mondhatni standard eljárás – magyarázta Alíz.
Lizi teljesen lelombozódott.
– Komolyan azt hiszed, hogy leáll egy ilyen kis kezdővel mint veled? – tette fel a költői kérdést Alíz, aki most már kifejezetten élvezte, hogy ily módon
k
alf
ín
alf
oz
alf
ha
alf
tja
az új csajt. – Persze az a tény, hogy felvett, már jelent valamit. De a háremében így is csak egy vagy a sok közül.
Lizi csak most gondolt bele igazán:
– Az egész osztály, az összes csaj... Izé... Szóval?
– Naná – nevetett Alíz. – Persze nem mindenkivel állandóan. Van olyan, akivel csak havonta egyszer, van akivel csak évente párszor. Nem sajátít ki ő senkit. Csak amikor bemész hozzá, akkor legyél teljes egészében az övé. Azon kívül azt csinálsz, amit akarsz.
Dolgoztak a kis fogaskerekek Lizi agyában.
– Itt nem mindenki leszbi – folytatta Alíz. – Van, aki még csak nem is igazán biszex, mert Angin kívül nem nyúl nőhöz. Vagy van olyan, aki csak itt, ebben a kis védett burokban csajozik, amúgy nem. Vannak, akik tartós kapcsolatban élnek pasival, vannak családanyák. Berni például. Ők néha-néha ellátogatnak Angihoz, és megkapják, ami hiányzik nekik a mindennapokban.
Alíz sütkérezett Lizi csalódottságában.
– Csak egy vagy a sok közül – vágta még egyszer oda, aztán visszament a helyére.
Emese közelebb ment Lizihez, és finoman átölelte.
– Nem egészen úgy van az. Vannak azért jelek, amiből kiderül, hogy hányadán állsz. Az, hogy ilyen rövid idő után elvitt magához, az például egy egész jó jel. Az is, hogy vacsorázni vitt. A hálószobájába beengedett?
– Nem, azt hiszem végig a nappaliban voltunk, én ott is aludtam.
– Hány menet volt? Már ha egyáltalán számoltad – kérdezte Emese kuncogva.
– Kettő, vagy három? Nem tudom, pontosan mi számít annak.
– Mindegy, ha több mint egy, az megint csak jó jel. Kinyalt téged?
Lizi szomorúan rázta a fejét.
– És te nyaltad, vagyis nyalhattad?
– Valami olyasmi, igen.
– Hozta a felcsatolhatót? Megdugott?
– Igen.
– Láttad teljesen meztelenül?
– Nem.
Lizi a saját válaszaiból sejtette, hogy messze van ő még attól, mármint Angélától. Emese rövid gondolkodás után elmosolyodott és megsimogatta Lizi arcát.
– Tudod, kicsit fáj ezt hallani, mert legszívesebben én csinálnám veled ezeket a dolgokat – mondta lemondóan. – De mivel nagyon kedvellek, elmondok pár dolgot, ami talán segít, ha jobban be akarsz vágódni nála.
Lizi hálás volt, ugyanakkor furdalta a lelkiismerete. Sejtette ő Emese vonzalmát, és igazából tetszett is neki, csak éppen Angéla még jobban tetszett neki. Na jó, sokkal, de sokkal jobban.
– Először is: mutasd, hogy szexuálisan aktív és belevaló vagy, mármint másokkal. Az tetszik neki. Nem akar ő téged kizárólagosan magának, szóval, élj és szórakozz. Vannak itt elegen. Nem kell az orra előtt csinálni, tudomást fog szerezni arról, hogy mit pajzánkodsz itt össze. Egy kis gyakorlás meg nem is árt. Aztán, menj bele a kis szadista,
m
alf
eg
alf
al
alf
áz
alf
ós
játékaiba. Bár, ez neked nem esik nehezedre, cuki kis szubmisszív csaj vagy.
Lizi ledöbbent. Ennyire nyilvánvaló?
– Mindezek után próbálkozhatsz a finom nyomulással, amivel viszont a kockázat is nő.
– Milyen kockázat?
– Hogy nyomulásnak veszi, amit nem díjaz, s amit aztán a popsid bánja, vagy ki tudja mely testrészed. De akkor megkapod a szadista játékát, ami megint csak egy esély.
Lizi olyan fejet vágott, mintha még lenne tovább.
– Ennyi! Nagy fába vágtad fejszédet, Lizi. Én megértelek, hihetetlen egy nő, nagyon szeretem. De ő az, aki meghódít téged, nem fordítva. Ha akar téged, megkapod. Ha nem, akkor...
– Értem én – mondta Lizi szomorú hangon. – De te honnan tudod mindezt? Neked ez mind...
Ekkor hirtelen Angéla kiszólt az irodaajtaján:
– Lizikém, gyere légy oly szíves! A mai orgazmusodat az én felügyeletem alatt kapod illetve adsz is egyet.
Lizi összenézett Emesével.
– Hajrá!
Lizi viruló fejjel sietett a főnökasszonyához, hogy aztán irodájába belépve ott találja Ernát.
– Ez egy remek alkalom, hogy javítsatok a kapcsolatotokon – közölte velük Angéla mosolygósan.
(folyt. Köv. )
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 9.06 pont (249 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
t
tibee72
2023. augusztus 2. 15:07
#5
Mind a négy rész jó lett.
1
didide
2023. július 29. 13:55
#4
Talán egy férfit is bevehetnének
2
sportyman (alttpg)
2023. július 29. 10:52
#3
Változatlanul kellemes leszbi történet, némi erőszakossággal fűszerezve.
1
Andreas6
2023. július 29. 08:43
#2
Nem a kedvencem a leszbi, de ez az írás tetszett.
0
T
Törté-Net
2023. július 29. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1