Matekóra 3. rész
Megjelenés: 2024. október 29.
Hossz: 9 939 karakter
Elolvasva: 1 033 alkalommal
Előzmény:
Mikor a házuk előtt megálltam, hosszú, érzéki, vággyal teli csókkal búcsúztunk. Csodálkoztam is rajta, hogy nem fél a lebukástól?
Mikor kiszállt a kocsiból, megkérdeztem.
Hogyan tovább?De csak a hüvelykujjával és a kisujjával telefont imitálva jelezte, „majd beszélünk”.
Mikor a házuk előtt megálltam, hosszú, érzéki, vággyal teli csókkal búcsúztunk. Csodálkoztam is rajta, hogy nem fél a lebukástól?
Mikor kiszállt a kocsiból, megkérdeztem.
Hogyan tovább?De csak a hüvelykujjával és a kisujjával telefont imitálva jelezte, „majd beszélünk”.
Jó későn értem haza, már este tíz is elmúlt. Nejem a nappaliban aludt a fotelben, a TV-ben az egyik kedvenc sorozata ment. Bevettem magam a fürdőbe, sikáltam magamról a másik nő érintését, a hűtlenségem bizonyítékát. Maró lelkiismeretfurdalásom volt, hiába bizonygattam magamnak, hogy elcsábítottak, levadásztak, áldozati bárány vagyok. A hímsoviniszta énem ugyanakkor baromi büszke volt rá, hogy egy 22 éves, ropogós, szemtelenül fiatal lánynak kellek, bármi áron is. Tényleg élveztem együttlétünk minden pillanatát, rugalmas, bársonyos bőrének érintését, kavicskemény cickóinak, pompás popsijának markolászását, a buja, csókos ajkairól nem is beszélve. Ahogy felidéztem a száját a számon, és a farkamon, ez utóbbi azonnal vigyázzba vágta magát. Ingerenciám támadt alaposan kirázni, de az órára pillantva inkább a lefekvés mellett döntöttem. Megtörölköztem, pizsamába öltöztem, és kimentem felkelteni a nejemet.
– Ébredj drágám, menjünk az ágyba! – Cirógattam meg az arcát.
– Jó sokáig zuhanyoztál! – Tett szemrehányást félálomban, majd bebotorkált a hálóba, szó nélkül eldőlt, mint a zsák, és már aludt is tovább.
Én nem bírtam elaludni, nem jött álom a szememre. Az este történéseit éltem át fejben újra, meg újra, és minden egyes „mozizás” után elbocsátó, szép üzeneteket fogalmaztam. Sehogy sem bírtam jól kijönni belőle, vagy megbántom, vagy nem vagyok elég határozott, korholtam magamat. Nem tudom mikor aludhattam el hajnalban, de reggel az nagyon rosszul esett. Az egész testem izzadtságban úszott, átázott a párnám, a lepedőm, és a vékony pléd is, amivel takaróztam. Úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger.
A frissen lefőtt kávé illatát követve, álló fasszal mentem ki a konyhába. A nejem egy rosszalló pillantással felmérte a gatyám elejét messze eltartó, meredező rudat, majd szinte szemrehányásként oda vetette.
– Nagyon nyugtalanul aludtál! És elég szarul is nézel ki!
– Csodálkozol? Látod, hogy hiányom van! – Intettem a fejemmel a még mindig merev hímtagom felé.
– Hagyjál már, vén kujon! – Csattant fel, és kifordult a konyhából.
Felkaptam a kávémat, és a hűvös őszi reggel ellen egy plédbe burkolódzva, kiültem a teraszra a reggeli szertartáshoz. Két kávé, két cigi. Mire visszaértem a lakásba, ő már útra készen, az előszobában igazgatta a tükörben a frizuráját.
– Este, itthon. – Vetette oda, és elviharzott.
– Ébredj drágám, menjünk az ágyba! – Cirógattam meg az arcát.
– Jó sokáig zuhanyoztál! – Tett szemrehányást félálomban, majd bebotorkált a hálóba, szó nélkül eldőlt, mint a zsák, és már aludt is tovább.
Én nem bírtam elaludni, nem jött álom a szememre. Az este történéseit éltem át fejben újra, meg újra, és minden egyes „mozizás” után elbocsátó, szép üzeneteket fogalmaztam. Sehogy sem bírtam jól kijönni belőle, vagy megbántom, vagy nem vagyok elég határozott, korholtam magamat. Nem tudom mikor aludhattam el hajnalban, de reggel az nagyon rosszul esett. Az egész testem izzadtságban úszott, átázott a párnám, a lepedőm, és a vékony pléd is, amivel takaróztam. Úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger.
A frissen lefőtt kávé illatát követve, álló fasszal mentem ki a konyhába. A nejem egy rosszalló pillantással felmérte a gatyám elejét messze eltartó, meredező rudat, majd szinte szemrehányásként oda vetette.
– Nagyon nyugtalanul aludtál! És elég szarul is nézel ki!
– Csodálkozol? Látod, hogy hiányom van! – Intettem a fejemmel a még mindig merev hímtagom felé.
– Hagyjál már, vén kujon! – Csattant fel, és kifordult a konyhából.
Felkaptam a kávémat, és a hűvös őszi reggel ellen egy plédbe burkolódzva, kiültem a teraszra a reggeli szertartáshoz. Két kávé, két cigi. Mire visszaértem a lakásba, ő már útra készen, az előszobában igazgatta a tükörben a frizuráját.
– Este, itthon. – Vetette oda, és elviharzott.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 5 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kb, mint azon, hogy nincs vérségi kapcsolat a testvérek között. 😂
Akad még pár értelmes beszólása az oldalon kívül is némelyik politikusnak. Némelyik untat is, mert tudom, hogy vagy kényszerből teszik, vagy direkt el akarnak fedni vele valami fontosat.
Egyesek most megrónának, mert egy sztori alatt csak az arra vonatkozó dolgoknak lenne helye. Az a baj, hogy néha már magam sem tudom, hol a helyem. 😁
Na, ez szerepel a sztoriban: Pánikba estem, azonnal lekonyultam.
Én nem esek pánikba és csak lelkileg „konyulok le". Néha...
Ezt csak azért, hogy a sztorihoz is hozzászóljak. Szerintem te érteni fogod, mások meg értsék, ahogy kedvük tartja. 😉
Minek megváltoztatni a szereplők nevét egy kitalált történetben?
Ifjúsig mércéje az igazi:
lélek milyennek érzi magát?
Én nem érzem magam öregnek, pedig a 79 felé közeledem.
"Álmoska5"
1963. december 21. az idei év meg adott: 2024. Ennyi a matek. 🙂
2. A többi lehet a fantázia szüleménye és ebben nincs okom kételkedni. Viszont sehol nem láttam említést arra, hogy a „főhős" ne te lennél. Elnézést, ha túl gondoltam és téves következtetésre jutottam.
3. 💖 A sztoridra. 🙂
4. Nem engem illett a köszönet, hanem Ervint, mert az ő szép gondolatait idéztem, csupán azért, mert örökérvényűnek tartom és magam is így gondolom. Ráadásul éppen illett is ide, a hozzászólások „függvényében" – ha már matek. 😀 Bár szerintem matematikus legyen a talpán, aki a szeretet, avagy az ifjúság fogalmát akár függvényben tudná ábrázolni. Elég sokat kéne ahhoz neki integrálni, deriválni és summákolni. 😊
Örülök, ha tetszett a vers. Ez utóbbiról következtetést meg csak abból vontam le, hogy külön pontban megköszönted. Ervin – ha tudna erről egyáltalán – most biztosan azt mondaná rá: szívesen. Nem csak azért, mert a neve Aranyosi, hanem mert a verseit olvasva arra következtettem, hogy szívében ő is fiatal.
[:apróbetű: Imádom a koros, mégis fiatal embereket. :/apróbetű: ]
1. Nyomoztál talán?
2. Ez a történet teljes egészében a fantázia szüleménye. A valósággal egyezés csak a véletlen műve lehet. A szereplők nevét megváltoztattuk.
3. 😘
Egyébként meg valahol ezt olvastam:
Aranyosi Ervin: Fiatal, vagy öreg? (http://versek.aranyosiervin.com/mindennapok-elet-gyasz-remeny-hit/fiatal-vagy-oreg/)
Az ifjúság mércéje
sosem az életkor.
Szellem és a lélek,
mely benned össze forr.
Akarat, elszántság,
és képzelőerő,
érzelmek tisztasága
szívedből tör elő.
Vágysz-e újabb kalandra?
S ha kell, legyőzöd-e
a lustaság igáját,
s erővel győzöd-e?
Hogy megvívd újabb harcod,
kiállj eszméidért,
mely nem hajlott igába,
mi szebb jövőt ígért?
Ha évek múlásával
arcodra ránc kerül,
lángoló ifjúságod
lobog-e legbelül?
Vagy lelked simaságát
borítja korod ránca,
szellemed csuklójára
került bilincse-lánca?
Kétség, ha felmerül,
– mit okoznak a gondok,
reménytelen, hitetlen,
tehetetlen bolondok,
kik holtan menetelnek,
lelkük tiporva porba.
Öreggé vénült szívvel
a földi pokolba.
Nem számít mennyi éves,
az ember fiatal.
Ki felnéz a csillagokra
és repülni akar.
Ki minden egyes éjen,
kalandot álmodik,
s a szépséges világra
rácsodálkozik.
Nem fél a kockázattól,
és gondolkodni mer,
bízik a holnapjában,
hogy eljön a siker.
Naponta megcsodálja,
mit addig alkotott,
s megújuló reménnyel
vár minden új napot.
Oly friss az ifjúságod,
amint reményeid,
ahogy öreggé tesznek
rút kétségeid.
Ha hited hajtja vágyad,
szemedbe fény kerül.
Lelkednek csillogása
tekintetedben ül.
Oly ifjú most a lelked,
akár az Önbizalmad!
Korod súlyát, ha érzed,
az csak félelmet adhat.
Fiatal minden álmod,
s Öreg a csüggedésed!
Ifjú szíved és lelked,
ha a szépséget érzed.
Tiéd öröm, s merészség,
a büszkeség, s a nagyság,
az emberség, s e föld is,
a végtelen szabadság.
Amíg bent fiatal vagy,
bármi tiéd lehet,
s elvenni tőled mindezt,
sehogyan nem lehet.
Tudd, csak akkor öregszel,
ha lelked szárnyait,
földhöz bilincselik
a csalódásaid.
Ha szomorú szemekkel,
lesed a nagy világot,
s úgy teszel, mint vak árva
ki szépet sohase látott.
Ezt valahol még Antoine de Saint-Exupéry is megfogalmazta, szokásáoz hívebben kissé burkoltabban, de talán hihetünk nekik. 💖
Külön köszönet kedves olvasmányomból való idézetért, bár én a virágost jobban kedvelem abból, vagy talán az egészet (?) .
Vagy tyúk se, vagy vadász is ... (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Egyébként welldone 🙂
"52 éves vénember" ahogy írta magáról 🙃