DEC.
19.
2011
Kriszti örömmel gondolt vissza a bulira, hiszen ha nem is modell pasikkal feküdt össze, de jobb fejek voltak ezek a srácok. Kriszti sugárzott a boldogságtól és ez szemet is szúrt mindenkinek. Legjobb barátnője visítva nevetett fel, mikor megtudta, hogy az elmúlt egy hétben már hat pasi megbaszta Krisztit úgy, hogy annak barátja nem is tud az egészről. Kriszti most nem várta hogy hívják, hiszen senki nem tudta a számát, ezért felhívta Dagit, akivel lebeszélték, hogy találkoznak a közeli Plázában. Kriszti felöltözött és elindult, hogy Dagival ebédeljen. Mikor megérkezett, Dagi is pont belépett a Plázába, és együtt mentek a helyre.
- Na mi a helyzet? Kérdezte Kriszti
- Semmi különös. Jó volt a hétvége. - mosolygott Dagi
Elég sok kitalált történet kering ezeken az oldalakon, én viszont egy valós történetet osztok meg veletek.
Apám elhagyott minket, disszidált, amikor 9 éves voltam, egyedül maradtam anyámmal. A Terézvárosban laktunk, a harmadikon egy lakásban, ide rendszeresen felhallatszott az út zaja. Anyámnak nem volt tartós kapcsolata azóta sem, néha jött föl egy-egy férfi, illetve ő aludt valakinél. Ilyenkor éjjel kijöttem a nappaliba, tévét be, szexfilmcsatornára át, és gondolhatjátok, mit csináltam. Először 1991-ben maszturbáltam, 12 évesen véletlen jöttem rá, hogyan kell. Ebben az évben hallottam azt is anyámtól, hogy zsidók vagyunk. (Nem kell zsidózni!) Nem is nagyon foglalkoztam vele, legközelebb 3 év múlva került elő komolyabban. 1994 októberében járunk, amikor az eset történt, de már nyáron is mondogatta anyám, hogy be kellene feküdnöm a kórházba, körülmetélésre.
Már elég rég óta terveztem, hogy kiutazok a rokonaimhoz az Egyesült Államokba.
A nyári szünidőben úgy adódott, hogy kedvezményesen tudtam repülőjegyhez jutni, így el is indultam. A gépepre felülve komótosan elhelyezkedtem és felkészültem az utazásra. Mielőtt elindultunk megláttam őt. Szőke hosszú haja összefogva, formaruhája tökéletesen kivasalva a testére rásimulva. Tudtam, hogy addig nem nyughatok, ameddig meg nem húzom.
- Elnézést uram megkínálhatom egy kis pezsgővel?
- Hogyne, szívesen megkóstolnám.
- Parancsoljon uram és kérem ha tudok még valamiben segíteni akkor csak szóljon.
Ekkor már tudtam, hogy ő se közömbös irántam. Tudtam, hogy megkapom már csak az volt a kérdés mikor.
A szobába érve, bekapcsolták a tévét, elszívtak egy cigit, ettek, vodkáztak... A fiú terve az volt, hogy lezuhanyoznak, és megszabadulva izzadtságuktól, újabb szexuális játékokba kezdhetnek, hisz vágyott a még a lányban rejlő ki nem aknázott lehetőségekre. Amanda kortyolt a vodka tonikjából, majd eldőlt az ágyon. A fiú látta a mini alól kivillanó combfixes harisnyát, és tudta, hogy nincsen rajta bugyi. Finoman hozzáért a kába lány térdéhez, aki erre széttárta combjait. Noé még nem látott ilyen gyönyörű puncit! Megszállottja volt a női testnek, de ez felülmúlta mind azt, amit eddig már látott. Nem tudta nem megtenni! Odafeküdt és a lány combjai közé túrta fejét! Csodálatos volt az íze, az illata, nem úgy, mint pár korábbi rossz tapasztalata esetében. Úgy érezte, ennél szebbet még nem látott! Finoman...
A nyaralás utolsó estéje volt. Természetesen hatalmas bulit rendeztek, még egyszer ki akarták tombolni magukat. Mindenki táncolt, csak az a lány nem. Képtelen volt feloldódni, nyomasztó emlékképek kavarogtak a fejében, a sírás kerülgette. Nem volt elég ereje hozzá, hogy kiürítse az agyát, úgyhogy csak állt az egyik félretolt asztalnak támaszkodva, és örült, hogy a sötétben senki nem látja az arcát, és legalább a vonásai fegyelmezésével nem kell az energiáit pocsékolnia. Időnként hozzá lépett valamelyik barátja, és hívta, hogy álljon be a többiek közé, de ő ilyenkor csak fáradtan, kevéssé meggyőzően rámosolygott, és intett, hogy majd később. Nézte a gondtalanul bulizókat, és mélységes irigységet érzett. Már éppen azon gondolkodott, hogy felmegy a szobájába, amikor előtte termett a srác. Bár az elmúlt egy hétben loppal sokszor pillantgatott felé, sőt,...
Végigpöfögtem a vaskapun, végig az aszfaltozott kocsiúton, mely egyenesen a Bisbey kastély hatalmas bejárati ajtaja elé kanyarodott. Itt aztán kikászálódtam a tragacsomból és
felpillantottam arra az építészeti förmedvényre:
két komoran meredő emelet volt vörös téglából, bronz vízköpőkkel, a homlokzatot déli stílusú gót oszlopok támasztották, melyek úgy festettek, mint egy csúf ábrázatból vigyorgó rothadó fogak. A nagy válság idején igazi fényűzés volt ez... hiába, mióta felfedezték az olajat Los Angeles medencéjében, egypár szerencsés kiválasztott igencsak gazdag lett, miközben a többség munkáért kuncsorogva állt sorba a munkaközvetítő irodák előtt.
Ügyet se vetettem a díszes rézkopogtatóra, ehelyett keményen dörömböltem öklömmel az ajtón. Egy inas kísért végig a csendes és hűvös márványburkolatú előcsarnokon, majd fel a kanyargós,...
A Hotel Sabbie d'Oro a Tarvisio és Velence között fekvő kisvárosban, Portoguaróban állt, pontosan a centrumba vezető szélesebb utca és az autóút kereszteződésénél. Már kora februártól, november végéig a hotel előtt, nagy kőedényekbe ültetett leander bokrokkal szegélyezett teraszon színes napernyők és üde abroszokkal megterített asztalok hívogatták az utazókat. A forgalom jó volt, és a tulajdonosa egy fiatal és csinos özvegy, Maria Anunziata, ha nem is fényűzően, de szerényen megélt belőle. Szüksége is volt a jó jövedelemre, mert egyetlen lányát, aki nemcsak szép, hanem okos és tehetséges is volt, taníttatni akarta, mégpedig egyetemen.
Ahogy múltak az évek, az autóút helyett autópálya épült, ami elkerülte a várost. A centrumba vezető utcát kiszélesítették, és az Elöljáróság megtiltotta Maria Anunziatának, hogy a terasznak helyet vegyen el a járdából....
Hamar eljött a szezon vége. Az idő ugyan nem fordult rosszra, még szeptember végén sem kellett attól tartanunk, hogy befagy a hátsó fertályunk, de azért a hajnalok már csíptek, és a Balatonban is csak a rozmár-ember hibridek mentek bele. Szóval hajóval kifutni ilyenkor már nem dívott. Ergo elkezdték kipakolni a ladikokat a partra, hogy letakarva téli álmot aludjanak, gazdáik pedig – révén vagyonos jószágok – valami melegebb éghajlaton töltsék el a cidris időket. Áthidalásul némelyik díszpinty magával vitte csónakját ezekre a melegebb égövekre.
De csak úgy nem lehet ám partra vetni ezeket a hajókat. Nem! Az idényt tisztességesen el kell búcsúztatni, mert anélkül a következő szezon nem lesz jó. Legalábbis állítólag van egy ilyen tengerészbabona, bár a terjesztők – alias kikötőtulajok – mivolta miatt én kételkedtem a létezésében. Akárhogy is, a vezetőség...
