Idősen mégis ifjanti hévvel 1. rész

63 éves vagyok. Tíz éve vezetem az önkormányzat adóosztályát, pártoktól függetlenül, a szakmai tudásom miatt tartanak meg. A városházán megbecsülnek, a kollégák tisztelnek, az alárendeltjeim talán kicsit félnek is.
Rendszerető, precíz, kiszámítható ember hírében állok.
Agglegénynek tartanak. Pedig nem vagyok az. Voltam férj, de már nem vagyok. Ezt persze senki sem tudja. A magánéletem tabu volt mindig is, a legjobb barátaim előtt is érinthetetlen. Nem kérdeztek, nem mondtam.
Pedig volt egy feleségem. Szilvia.
1984-et írtunk, amikor huszonkét évesen, friss diplomásként megismertem.
Ő fodrász volt, három évvel fiatalabb nálam. Egy évig udvaroltam neki.
Szőke haj, kék szem, mindig mosolygott, de volt valami a tekintetében, amit nem tudtam megfejteni. Titokzatos volt. Ez vonzott.
Az esküvőnk csendes volt, családi körben. Szilvia kért valamit: szűzen akar az oltár elé állni. Tiszteletben tartottam. Akkoriban még én is úgy gondoltam, a nászéjszaka majd mindent megold. Addig beértük csókokkal, sötét szobában egymás simogatásával. Különös kettős élet volt: a vágyakozás és a visszafogottság napjai.
A nászéjszaka mindent megváltoztatott. Vagy semmit.
Sötét szoba, behúzott függöny. Meztelenül feküdtem rajta, óvatosan közeledtem. Nem volt ellenállás, de aktivitás sem. Semmi. Aztán jött a kérés, olyan semleges hangon, mintha a bevásárlólistát diktálná.
– Ne élvezz belém. A markomba engedd. Utálom a szagát.
Megdermedtem.
Alkalma sem volt szagolni. Kérdeztem. Először kitérő válaszok, majd kiderült az igazság. Négy évvel előttem egy sörösüveggel vette el a saját szüzességét. Előtte volt valaki, akinél érezte a geci szagát. Ennyit a szende szűzről. A nyolcvanas években jártunk, nem volt tabu a szexualitás, de ő mégis így élt.
Hét évig gyötrődtem mellette. Hét évig nem láttam meztelenül, csak egyszer, véletlenül, amikor félrevonulva maszturbált. Csak úgy, magának.
Én nem számítottam.
Aztán jött a fordulat. Anyám tolókocsiba került. Feleségem nem volt hajlandó ápolni.
– Nem az én anyám. – mondta. A válás elkerülhetetlen volt. Anyám szerencsére nagyrészt önellátó volt haláláig, csak melltartóban és bugyiban kellett néha segítenem. Női testet így láttam utoljára.