Ennek alkalmából ajánlanánk most három remek történetet és egy remek képregényt minden kedves diáknak, illetve természetesen minden más olvasónknak is! :)
- Filosz következik, a filozófus, aki biztosan elaltat minket száraz szövegével - szólt Kuki, és alapozásként befalt egy nagy darabot a pápai sonkából, hogy a móri ezerjóból is tudjon inni, mert azt ő nagyon savasnak tartotta.
- Nem kell az értekezésed fennkölt stílusában nyomni a szöveget, úgy mondd, hogy a műszaki faszik is megértsék - jegyezte meg Dodó, és megkóstolta a móri ezerjót.
- Örüljetek, hogy tőlem kapjátok azt a pluszt, amivel művelt emberként térhettek haza, és még pénzetekbe sem kerül - mondta Filosz, és mostantól pofa be!
- Várjatok, mindent elmondok sorjában. Azon a napon megbolydult idegekkel ténferegtem, míg belém nem kapaszkodott Kriszti, egy régi szépasszony-barátnőm. Csak néztem: nehezemre esett megérteni, hogy ő is nő lehet. A múlt végzete hozzásodort s lakásába vitt, hogy a jelen szenvedése a hétfordulós emlékekkel súlyosbodjék....
Diana jól megél, mint pincérnő. Nagy szerencséje van, hogy egy előkelő étteremben kapott munkát. Itt nem csak a fizetése, de a munkája is nagyon jó volt és elegendő szabadidővel is rendelkezett. Mivel 35 éves korára ismét egyedül élt, ezért egy kis lakást bérelt, ahol nyugodtan, békésen élt. Szabadnak érezte magát.
Az ebédlő vezetőjének is csak három szabály volt a mániája, amit viszont minden alkalmazottól megkövetelt:
- Időben kell érkezni!
- Figyelmesen kell a vendégeket kiszolgálni és semmivel nem szabad leönteni őket!
- Soha nem szabad udvariatlannak lenni a vendégekkel, még ha valami rosszat is tesznek!
Diana ezen a napon azt tervezte, hogy munka után elmegy a barátnőivel egy italra a kedvenc kocsmájukba. A nap végén így már nagyon sietett és nem figyelt oda rendesen és így elejtett egy használt tányérokkal teli tálcát. És ami még...
Másnap délután csak Heléna és Linda volt otthon, és most is megismétlődött az előző napi eset, csak most nem Kevin, hanem Heléna zuhanyozott és Linda jött be a fürdőszobába pisilni. Amikor Heléna kijött a zuhanyfülkéből, nagyot nevetett.
– Mit nevetsz, anya?
– Csak eszembe jutott, amikor tegnap én ültem ugyanígy a vécén, mint most te, s közben Kevin lépett ki a zuhanyfülkéből.
– És? Haragudott, hogy bejöttél pisilni, amikor ő zuhanyozik?
– Dehogyis. Először nem is vettem észre, hogy bent van. Csak aztán jót mulattam, mert elkezdett törülközőt keresni, hogy eltakarja az erekcióját.
Linda felnevetett.
– Ugyanez velem is megtörtént nemrég. Kevin egy törülközőt szorított a farka elé és kirohant. Látnod kellett volna. – De attól teljesen ledöbbentem, mekkora a farka, ha feláll – tette hozzá merengő hangon egy pillanatnyi szünet...
Múlt hónapban Kate és én eltöltöttünk néhány napot Miamiban, miután befejeztem egy munkát Orlandoban. Miami az egyik kedvenc városunk, ahová megpróbálunk minden évben eljutni. Talán még gyakrabban kellene oda mennünk, el is mondom miért.
Kate és én kikapcsolódni jöttünk a városba, élvezni a napfényt, a jó kajákat és a South Beach-i éjszakákat. Becsekkoltunk a Collins Avenue-n lévő szállodánkba, és éppen a lift felé vettük az irányt, amikor az egyik vendég felajánlotta, hogy segít Kate-nek a csomagokat vinni. Igazából nem is felajánlás volt, mert azt esetleg vissza lehet utasítani, hanem rögtön kikapta a bőröndöt a feleségem kezéből, rámosolygott és azt mondta: - Várjon, segítek.
Egy szép, meleg, koranyári nap volt, amelyik egyszerre változást hozott Tom életébe. Amikor a 19 éves fiú hazaérkezett a szakiskolából, először minden olyan volt, mint máskor. Ledobta a táskáját a sarokba, lerúgta a cipőjét, és a konyhába ment, ahol a mostohaanyja – ahogy minden nap – az ebéddel várta. Margit még a tűzhelynél állt és - ahogy máskor is - egy barátságos "Hello!"-val köszöntötte Tomot.
Amint Margit megfordult, hogy az ételt az asztalra tegye, Tomnak elakadt a szava. Lélegzet elállítóan nézett ki a nő. Tomnak kiszáradt a torka. Ő lenne a mostoha anyja?
Valójában mindig is így nézett ki, és valóban az anyja volt. Ám ezen a napon valahogy mégis másnak látta. Margit csodálatos nő volt. Nemrég ünnepelte a 39. születésnapját, de ez a kor egyáltalán nem látszott rajta. Magas volt, vöröses-barnára festett hajjal, csinos arccal és mindig vonzóan...
Idegesen fújtam ki a levegőt, és elfintorodtam, miközben mutatóujjammal kissé meglazítottam az ingem gallérját, hogy beengedjek egy kis friss levegőt izzadtságtól átnedvesedett ruhám alá.
Nem mintha lett volna mit beengedni. Budapest ilyenkor úgy működik, mint egy hatalmas kohó. A lebetonozott utak, a több emelet magas szürke, koszos barna, és egyéb szívderítő színű épületek úgy szívják magukba a hőt, majd ütögetik egymás között pingpong-labdaként, hogy az egész nyomorul város szinte tökéletes szaunává válik. Én pedig itt állok, az egész kellős közepén, nyakig begombolkozva, akár a fóliában sülő csirke. Ilyenkor átkozom magam szüntelenül, amiért nem vagyok képes normális lányként öltözködni. Bár erős kétségeim vannak afelől, hogy a harisnya, a combközépig érő fekete szoknya és a buggyos blúz üdítő viselet lenne így, harmincöt fok felett, de a...