MÁJ.
29.
2025
Dennis bocsánatot kérni megy...
családi, hetero, anya, fia, MILF, szomszéd, tini, masszázs, humor, fordítás, illusztrált, rajzfilm
A francba, megint nyikorog ez a vacak szék! Olyan, mintha minden mozdulatomra szét akarna esni. Már csak az kéne nekem, mi lenne az otthoni munkámmal? Na, mindegy, 22: 07 a java már lement a műszaknak. Áron visszajött a kiskonyhából, kezében két műanyag pohárral. Már messziről éreztem, hogy nem rendes kávé az.
– Hoztam neked is – mondta, és odanyújtotta. – Tudom, nem igazi főzött, de legalább meleg.
Elvettem. Egy pillanatig szaglásztam, de csak bólogattam.
– Utálom az ízét! Csak ne aludjak be. Ennyi az igényem mostanság.
Lehuppant mellém, ő is a kávéját szürcsölte.
– Az a csoda, hogy ebben az akváriumban bárki is ébren marad – morfondírozott. – Ha nem...
A művész. Vagy inkább a vászon?
Ott álltam a rohadt városi zuhanyrózsa lüktető vízsugara alatt, de a vízsugár nem volt hasznosabb, mint egy nyakamra célzott kerti slag, és homályosan egy gyerekkori történelemkönyvem jutott az eszembe. A római fürdőkről volt benne szó, és emlékeztem, hogy elképedtem az ötleten, hogy férfiak és nők együtt fürödtek. Abban a befolyásolható korban olvastam a könyvet, amikor az ilyesmi még inkább undorítónak, mint perverznek számított.
Volt benne egy illusztráció egy férfiról, aki a gőzfürdőben vagy egy forró medencében, vagy valami ilyesmiben olajjal kenegeti magát, majd valami bronz izével, mint egy tompa késsel, kaparja le magáról a szennyeződést....
Másnap reggel elaludtam, így nem voltam egyedül Carmennel, mivel Tony is folyton jelen volt. Amikor Tony és én készen álltunk az iskolába indulni, csak odamentem Carmen mögé és azt suttogtam a fülébe: "Találkozzunk nálam suli után. "
Nem vártam meg a reakcióját, miközben kimentem a házból.
Szokás szerint az iskola nem volt túl izgalmas, de az idő eltelt és miután letettem Tonyt az autószerelőnél, hogy megkapja az autóját, hazamentem a saját házamba.
Néztem a videót, amin a Carmennel való baszásom volt felvéve az osztálytermében. A hang jó volt, de a képek gyakran kissé elcsúsztak a telefonom helyzete miatt. De látva és hallva, ahogy Carmen nyögött és nyöszörög, miközben...
A szerkesztőségben ahol dolgozom magas a nők aránya. A legtöbb televíziós szerkesztőség ilyen. Folyamatosan özönlenek a főiskolai gyakornokok – főként fiatal lányok – és ott vannak a szokásos producerek és hír-riporterek, szintén többnyire fiatal nők. Ez egy olyan iparág, amely vonzó a lányok számára, amikor karrierjükön gondolkodnak; és persze a hozzám hasonló strébereknek is vonzó.
Van egy másik dolog is a tévéhíradó üzletággal kapcsolatban ami széles körben ismert: hajlamos a szépséget jutalmazni ha az éteres tehetségekről van szó. Nincs más dolgod mint megnézni a nagy országos hírhálózatokat és látni, hogy a csinos lányok és jóképű fiúk felkerülnek az adások élére és ez itt a News...
Lassan egy hónap telt el azóta az ominózus nap óta, amikor Anne szóba hozta, vagy inkább engedélyt adott Kai és Alan házasságára. A szerelmesek nagyon boldogok voltak, mégsem akarták az esküvőt elsietni.
Alan úgy gondolta, azon kívül, hogy határtalanul boldog, megvárja a babájuk születését, ha már a felesége ekkora áldozatot hozott értük. Korábban évekig őrlődött, hogyan tegye hivatalossá szerelmével a kapcsolatukat, most meg gondolatban állandóan tervezgeti a nagy napot. Gondolta, muszáj tökéletesnek lennie, hiszen ez lesz szerelme életének legszebb napja! A külön szobát, amit megkaptak ketten, vajon hányszor vették már használatba? Hányszor hajtották ott igába egymás imádott...
A falu utolsó utcáinak egyikében, – ahol a düledező kerítések már inkább csak jelképek, mint határok voltak, – éltem születésem óta. Ebben a poros kis utcában neveltem egyetlen kislányomat, Orsit. Nem volt mellettem társ, csak a közelben lakó két nagymama. Két idős asszony, a Horváth Mama és a Kovács Mama, ahogy a falu emlegette őket, akik hol egy tányér meleg levest hoztak át, hol az óvodába kísérték Orsit, ha én épp a Fáji tanyán dolgoztam.
Nem volt könnyű, de nem panaszkodom. Orsi a faluszélén, az utcán ott nőtt fel, ott tanulta meg, hogy az élet nem kérdez, csak pakol a válladra. Egyedül neveltem, amióta világra jött. Az anyjáról annyit mondtam neki, hogy az ő születésekor meghalt. Ő...
Zitával az éjszaka után kómásan, csendben, kávét liter szám öntve magunkba éltük túl külön – külön a napot. Persze este áthívtam magamhoz. Anya és apa ezen időben már bekuckóznak, szoba wc-re járnak így miénk volt a ház. Zita szabadon pucérkodhatott... és akkor – amikor már mindent láttam – Zita elmosolyodott. Nem szólt semmit. Nem is kellett. Csak feküdt az ágyamban. Nem vetettem rá magam, csak mellé és bele bújtam, de nem siettünk sehova. Lassan haladtunk a kielégülésünk felé. Inkább olyan volt, mint két ember, akik hosszú ideje sodródnak ugyanazon a lassú áramlaton és most végre partot értek. Megérkeztek a gyönyör álomszép világába.
Az az éjszaka, az első, a tegnapi, csak...
