Hírek

FEB.
2.
2015

Most pénteken 3. rész

- Jó lenne cigizni, nem? - vetette fel a srác - Lemegyünk? Vagy nyissuk ki az ablakot?
- Szerintem maradjunk. - válaszolta a párom - Csak megússzuk valahogy - és már nyílt is az ablak.
- "Na, most kell felhívnom a kicsikét..." - gondoltam - "...úgyis ráér" - s már csöngött is a telefonja a szomszédban.
- A párom... - még hallottam a fürdőszoba felé araszolva. Először azt hittem nem veszi fel, de végül is miért ne tette volna.
- Szia, mizújs? - kezdtem.
- Semmi különös. S veled? - válaszolt.
- Akartam egy kicsit irigykedni, hogy milyen jó neked, mert már otthon lehetsz... - próbáltam folytatni a csevegést.
- Á, még nem vagyok... - vágott a szavamba.
- Hogy-hogy? - kérdeztem máris vissza, némi csodálkozást tettetve.


JAN.
30.
2015

Véletlenek pedig vannak!

Máig is örömmel gondolok arra a napra, amikor találkoztam életem legcsodálatosabb nőjével. Huszonkét éves voltam akkor, és magányos, unalmas hétköznapokkal telt az idő. Voltak persze barátaim, de a csajozás sosem volt erősségem. A nagy duma, a merész, határozott fellépés nem az én stílusom volt. Sokkal jobban tetszettek a romantikus pillanatok. Persze én is őrülten vágytam a szex csodálatos érzésére, hiszen ezerrel dolgoztak bennem a hormonok, de a lányok nem vettek igazán komolyan, én pedig nem is mertem kezdeményezni. Gyáva voltam, mi tagadás.
Aznap egy Karácsony esti haverokkal töltött kártyaparti után indultam haza a fiatommal. Hideg, esős idő volt. Valószínűleg az ünnepek miatt a két város között tíz percnyi autózás után még egy teremtett lélekkel sem találkoztam. Pedig nem volt még késő, csak este nyolc körül járt az idő. Egy enyhe kanyar után láttam...


Istennő az albérletben

Az alábbiak 2010 januárjában-februárjában történtek, pár hónappal azután, hogy munkahelyemen – a gazdasági válság begyűrűző hatásaként – jelentős létszámleépítést voltak kénytelenek bejelenteni. Akkoriban 24 éves voltam, az volt az első munkahelyem, „majdnem friss diplomásként” meglehetősen kellemetlenül jött a dolog, ráadásul a barátnőm pár héttel korábban ejtett, szóval boldogság-indexem ama bizonyos béka hátsója alatt tanyázott. Nem hibáztatom a céget, tényleg nagyon rosszul ment akkoriban az üzlet, és hát tőlem volt, úgymond, a legkönnyebb megszabadulniuk, ráadásul nem voltam házas, nem voltak gyerekeim. Szerencsére akadt valamennyi félretett pénzem és kaptam egyhavi végkielégítést is a cégtől, aminek nagyon örültem, mert nem telt még le a három évem sem, így törvényileg nem illetett volna meg semmilyen extra pénz.


JAN.
29.
2015

Észrevétlen szerelem 6. rész

Aznap este, amikor már kitudja hanyadszor jártam meg az utat a fénymásolóig, visszatérve Diane-t az asztalom sarkán ülve találtam. Fél úton megtorpantam, és egy sor különböző dolog rohant át az agyamon, hogy aztán megpillantsam a kezében tartott, összetekert papírokat. Tervrajzok.
Sóhajtottam egy nagyot. Szóval tényleg terjeszkedni akar. Kibővíti az irodát és... megszabadul tőlem. Gyorsan összeszedtem magam, hátra feszítettem a vállaimat, és oda sétáltam az asztalhoz.
Rám mosolygott, amikor oda értem, én pedig válaszként szintén magamra erőltettem egy mosolyt.
– Jessica – kezdte –, bizonyára emlékszel, párszor beszéltünk arról, hogy kiterjesszük a mi kis vállalkozásunkat.


Elcsábított az anyósom 2. rész

Mint ahogy megígértem el is hoztam a legfrissebb kalandom az anyósommal. Szóval történt, hogy lementünk a nejemmel a szüleihez húsvétozni. Egész jó volt a hangulat… az asszony vihogott az anyjával, az após ivott mint a kefekötő, én meg elvegyültem a társasággal. Kicsit beszélgettem a hölgyekkel, kicsit iszogattam az apóssal. A lényeg, hogy jó hangulatban eltöltöttük a húsvét vasárnapi délutánt. Aztán elbúcsúztunk. Amikor a nejem az apjától köszönt el én az anyósomnak dobtam egy puszit. Ő meg úgy, hogy senki ne lássa belemarkolt a fenekembe, de akkorát, hogy megugrottam. Nem mintha addig nem járt volna az agyam a már átélt „anyósos kalandokon” most mégis majd’ megőrültem. Gyorsan elindultam az autó felé, mert közben jött már a nejem is kifelé a házból. Hazaértünk, átöltöztünk a nejem berakta mosni a ruhákat, és - mint alapos háziasszony - mosás előtt...


JAN.
28.
2015

Riley 7. fejezet

Egy héttel később Riley anyja telefonált, hogy megtudja, minden rendben van-e. A lány a hátán feküdt a kanapén, a feje Trevor ölében. A puha, piros kasmírpulóvert felhúzta a nyakáig, rózsaszínű mellbimbója keményen meredezett, és a férfi folyamatosan ingerelte, miközben DVD-t néztek. Riley farmerjának cipzárja is nyitva volt, és Trevor az egyik hosszú ujjával épp lassú köröket írt le a csiklója körül.
Nemrég jöttek vissza a Szabadság-szobortól. A két férfi ugyan morgolódott, amikor Riley megkérte őket, hogy vigyék el megnézni, de végül beadták a derekukat. Cade most épp a klubban volt, valamilyen számla ügyet kellett elrendeznie, ő és Trevor pedig úgy döntöttek, hogy filmet néznek, amíg rá várnak.


Az első szárnyeregetésem a strandon

Elöljáróban mesélnék kicsit magamról. 20 éves nem feminim, de vékony testalkatú srác vagyok. A "sötét oldal" körülbeül 16 éves koromban kezdett el vonzani, de a pornó és a fantáziálások szintjén maradtam és folytattam a szoknyák hajkurászását. Élveztem sőt még most is élvezem úgyhogy gondolom akkor biszex vagyok. Több száz oldalon át taglalhatnám, hogy mikről fantáziáltam de az alábbi megtörtént eset is köztük van. Node lássuk azt az ominózus esetet ami egyébként most nyáron történt.
A szüleim állandóan szekálnak azzal, hogy menjek már el velük strandra én meg állandóan lekoptatom őket mivel 20 évesen az ember már nem a szüleivel jár strandolni. Most az egyszer viszont beadtam a derekam egyrészt mert nem volt jobb dolgom másrészt mert lehetett sokat autózni én meg imádok vezetni viszont nincs saját autóm, harmadrészt pedig feleleveníteni a gyerekkori...


JAN.
27.
2015

Az első alkalom

Néhány évvel ezelőtt történt meg amit most megosztok veletek. Ez volt az első gruppen élményem és sosem fogom elfelejteni!
Volt egy gyerekkori barátom, nevezzük öt Péternek. Péter vállalkozó volt és elég kötetlen munkaidőben dolgozott. Feleségével akkoriban már nem éltek túl jól ezért érthető volt, hogy nem nagyon szeretett otthon lenni. Mindennaposak voltak náluk a veszekedések. A felesége fűvel, fával…tehát ha tehette munka utána barátainál múlatta az időt. Sokszor nálunk is aludt, mert nem volt kedve otthon veszekedni. Én akkoriban még egy gyárban robotoltam és mellette építgettem a vállalkozásomat, amit akkor még másodállásban csináltam. 30 éves voltam és bírtam a 16-20 órás munkanapokat. Általában a műszak lejárta után mentem "maszekolni" ahogy az lenni szokott.