ÁPR.
14.
2025
Nudista üdülőhely 4. rész
családi, gruppen, hetero, nyaralás, szabadban-természetben, leskelődés, anya, fia, 3D
3. rész
Másnap reggeli készítés közben éppen ez jár az eszemben, hogy milyen finom volt és ma előételként elfogadnék ismét egy olyant. Hamarosan meg is kapom és bár ekkor már tudom, hogy nem a férjem az mégis boldogan fogadom a hátulról érkező kényeztetést. Arra gondolok közben, hogy a srácnak ugyan picit ma kisebb lett, de mégis jó érzés, mikor belém nyomta. Szerencsére ma nincs levél diktálás, azt előző este mind elintéztük a férjemmel, mert ma délelőtt szokásos klubbeli összejövetelre hivatalos. Természetesen utána sem ellenkeztem, sőt, boldogan fogadtam, amikor elment bennem. Imádom érezni magamban a forróságot, de veszélyes dolog ha mindenkitől elfogadom. Sok betegség okozója...
Teveháton érkeztek meg, a térkép által kijelölt helyszínre, a Nílus mentén, Kairótól délre. Dr. Sullivan kartográfus precíz munkájának hála egy kisebb, mindössze egy hektáros területre le tudták szűkíteni a keresési helyszínt. A professzor, amint megtalálták a koordinátákat, kitűzte a számítások, és a korabeli feljegyzések alapján megkapott, százszor száz méteres négyzet négy sarkát.
– Azért ez még így is elhúzódhat, akár hónapokra is – nézett végig a végtelen sivatag apró kis elkerített szegletén Dr. Curvesmith, a régész társaság vezetője, és a küldetés ötletadó atyja. Az ő fején is, akárcsak a többieknek, kockás arab kendő volt autentikusan felkötve. Bár a tucatnyi férfiból álló...
Napok, pontosabban három nap, hetvennyolc óra és négyezer a fene sem tudja már, hány perc telt el azóta, hogy szendvicsbe fogta Kait az a két szép ember.
Persze nem mintha számolta volna az időt, csak az bántotta őt kurvára, hogy azóta nem is keresték. Azonban hogyan is keresték volna, amikor ez a balga válasz helyett elszaladt a klotyóra. Abban reménykedett, hogy ha végzett, még mindig ott lesznek. De mit is képzelt: ilyen kaliberű emberek rá fognak várni, amikor bárkit magukévá tehetnek, sőt, bárki boldogan mond nekik igent? Idegesen és kimerülten vergődött az ágyban, mert nem is aludt napok óta, vagy legalábbis alig.
Létezik ilyen vágy, ami ennyire emészti az...
– Gyerünk, Rose. A tanárod vár rád!
Lehajtottam a fejemet, a kezébe kapaszkodtam.
– Rose – sóhajtott fel ingerülten a Mami. Letérdelt a poros kövezetre, és előrehajolt, hogy a szemembe nézhessen.
– Megbeszéltük ezt, Rose. Tudom, hogy hiányzik a régi iskolád, de ez egy szép új iskola érted? Nézd a boldog kisfiúkat és kislányokat. Gyerünk, szerelmem, nagyszerű lesz!
A fejemet rázva temettem az arcomat a nyakába.
– Első nap? – Hallottam, ahogy egy másik nő megkérdezte a mamát.
– Első nap itt, igen – válaszolta anyám sóhajtva.
– Melyik osztályba jár?
– Az első évben azt hiszem Mrs. Jacksonnal.
– Ó, az én Leámat is ő tanítja. Lea? El tudod...
Kriszta és Szilvi panelban éltek anyukkal és nevelőapjukkal. A 73 négyzetméteres panelban két szoba volt az egyikben a szülők a másikon a két testvér osztozott.
Szilvi két évvel volt idősebb húgánál. Fiatal anyjuk korán lett várandós egyedüli leányanyaként szült. Szilvi születése után két évvel lett újra terhes Krisztával. Két gyerekkel, egyedül egy idő után döntést kellett hoznia a továbbiakról. Ekkor ismerkedett meg a jóval, idősebb Istvánnal. A férfinak volt lakása, így a két lánnyal hozzá költözött.
A két lány együtt nevelkedett egy szobában. Szilvi vékony csinos lány volt, kicsi lógó mellekkel. Nem szerette a melleit, de gyorsan rájött, hogy a pasikat más módon is el lehet...
Egy rokonlátogatás során 17 éves lányként unalmamban sétára indulok a környéken. Az ismeretlen füves, lankás térségben alig veszem észre egy betonbunker bejáratát, amit benőtt a gaz. Mivel az ajtó nyitva áll bekukkantok. Egyetlen csigalépcső vezet csak le egy rozsdás korlát mellett egy alagsorba, ahová valahonnan mégis besüt a nap, mert csupán félhomály van. Egy hatalmas hodályba érkezek, ahol másfél méter átmérőjű négyszög alapzatú betonoszlopokon kívül ameddig a szem ellát semmi sincs. Meg kéne, hogy lepjen a tisztaság, ami bent fogad, de engem mégis a fény forrása foglalkoztat. Elindulok abba az irányba, ahonnan a világosság árad és közben azon tépelődök, hogy az egy másik bejárat-e...
– Hé édesem, korán jöttél. – Amanda szájon csókolta Sonját, és gyengéden megsimogatta az arcát.
– Szia... igen... mert nagyon hiányoztál – suttogta Sonja. Átkarolta Amandát, és testét szorosan magához szorította, lágyan megcsókolta, és a nyelvét simán Amanda szájába tolta.
Finoman simogatta a háta mentén, a szép puha fenekét dagasztotta és közben kedvesen nyelvezte barátnőjét.
– Gyere! – Amanda behúzta Sonját a nappaliba.
Rálökte Sonját a kanapéra, és letérdelt:
– Remélem, elég időnk lesz – ránézett és feltolta a rugalmas, piros nyári ruháját.
Mohón méregette barátnője vörös nejlonba bújtatott lábait a hozzá illő harisnyatartóval. Vágyakozva bámulta a meztelenre...
