A+ A-

Édes délután

- Hahó, itt vagy? - kérdezi Kati, a barátnőm, mikor véletlenül elgondolkodva bámultam a tanárom.
- Ööö, igen, persze - nyögöm ki, és elkapom a tekintetem.
- Ne bámuld már őt, tudod, hogy nincs esélyed nála.
Mindig is utáltam Katiban, hogy ennyire pesszimista. Már miért ne lenne esélyem nála? Hiszen mindenki azt pletykálja, hogy már volt egy diákjával viszonya. Igaz, annak már pár éve, de akkor is. Ha egyszer megtette, másodszor is meg fogja tenni. És amúgy is, már nem sokáig leszek a diákja, két hónap múlva érettségizem.
Volt valami Gáborban, a biosztanárban, ami nagyon megfogott. Talán a férfias tartása, hogy mindenhez volt véleménye. Hogy látszólag nyers volt, belül mégis nagyon kedves. Ezt már sikerült megtapasztalnom, mikor a jobb jegyért kellett felelnem. Azt hittem, szívatni fog, közben úgy segített, ahogy tudott. Nem volt a kedvenc tantárgyam a biosz, de ő még ezt az utálatos tantárgyat is széppé varázsolta.
De nem voltam egyedül abban, hogy Gábor után epekedtem. Több osztálytársamnak, sőt, évfolyamtársamnak is tetszett, bár nyíltan nem merték bevallani, csak a bizalmasaiknak, de én tudtam róla. Jól értettem a hírszerzéshez. Elég népszerű diák voltam, sokakkal tartottam jó vagy rossz kapcsolatot, így sok dologról is tudtam.
Az meg, hogy Gábor hány diákot fektetett meg, az rejtély volt számomra is. De nem tűnt annak a fajta pasinak, aki nem használná ki a lehetőségeit. Ezt tudtam jól. Annál jobban ismertem az ilyen férfiakat.
Már az utolsó óránk volt, ráadásul péntek délután, így már senki sem figyelt a tananyagra. Elégedetten konstatáltam én is, hogy két perc és vége az órának. Gábor pedig hirtelen abbahagyta a mondanivalóját, és egy köszönés kíséretében sietősen kiviharzott az osztályból. Elképzelni sem tudtam, hogy hova siet ennyire.
Mi Katival nem terveztünk semmit erre a délutánra, ami picit fura is volt, mivel péntek lévén mindig beülünk valahova, és estig ott szórakozunk. De most a barátnőmnek valami családi gondja akadt, és le kellett fújnia. Így hát egyedül sétáltam az állomás felé, hogy elérjem a buszt. Azonban félúton eszembe villant, hogy az iskolában felejtettem a mobilom. Méghozzá a padomban. Tudtam, hogy még ha a buszt sem érem el, muszáj visszabaktatnom a suliba. Imádkoztam, hogy még ott legyen, ahol hagytam, és nem lopta el senki, mert elég drága kütyü volt.
De szerencsére pontosan ott volt, ahol lennie kellett. Az iskola kihalt volt, pedig még csak 30 perc telt azóta, hogy vége lett az utolsó órának is. Csak pár takarító szorgoskodott, a tanárok zöme már félúton volt haza. A kihalt iskola csendje kissé megrémisztett, de egyben eszembe villant egy ötlet: meg kellene keresni Gábort, hát ha még itt van. Tudtam, hogy hülyeség, főleg azután, hogy óráról is úgy elsietett, de egy próbát megért. Felmentem az emeletre, ahol az összes biosztanár irodája volt. Ahogy egyre közeledtem, hirtelen furcsa hangokra lettem figyelmes a hatalmas csendben. Zihálások és nyögések szűrődtek ki Gábor irodájából. Közelebb mentem, és láttam, hogy nincs bezárva az ajtó, sőt, résnyire nyitva is van, de csak épp annyira, hogy bekukucskálhassak. Persze kíváncsi voltam, mi történik bent, így benéztem. Azt hittem, hogy leejtem a táskámat a megdöbbenéstől, mikor megláttam Gábort az egyik évfolyamtársammal, Fannival csókolózni! De láthatóan nem csak csókolózni akartak, ugyanis Fannin már csak melltartó és bugyi volt, Gábor inge pedig ki volt gombolva. Tudtam, hogy elérkezett az alkalom, amire annyira vágytam. Egy-két másodpercig elnéztem, ahogy Fanni teste reszket a vágytól, és nagyon élvezi, ahogy a tanárom a mellét kényezteti. Nekem sem kellett több, hirtelen kitártam az ajtót, és hangosan megköszörültem a torkom. Erre a párocska azonnal szétrebbent. Fanni kétségbeesetten próbálta maga köré tekerni a blúzát, Gábor arcán meg félelem söpört át.
- Úristen, Dóri, mit csinálsz itt?
- Hát azt én is kérdezhetném, hogy maguk mit csinálnak itt?
- Ez nem az, aminek látszik. Mi csak...
- Igen, tudom jól, hogy mi ez. Most nyugodtan elmehetnék az igazgatóhoz, és kirúgathatnám, de...
Nem hagyta, hogy befejezzem, amit elkezdtem. Elém lépett, és egész testével a falhoz szorított. Soha nem voltam még ennyire közel hozzá, éreztem, hogy jobban ver a szívem, mint kellene. A szám csak pár centire volt az övéhez, és tekintete mélyen az enyémbe fúródott.
- Tudom, hogy oda vagy értem. Azt hitted, nem veszem észre, hogy mennyire vágysz rám?
Megrészegített az illata, testének közelsége. Egyre inkább tudtam, hogy akarom őt, most rögtön és bármi áron. Az ajkai egyre közeledtek, míg végül megcsókolt úgy, ahogy soha senki eddig. Először csak az ajkaimba harapott lágyan, majd nyelvével beljebb furakodott, és hatalmas csókcsatában törtünk ki. Olyan volt, mintha nem is ott lettem volna, hanem egyenesen a mennyországban. Nőnek éreztem magam mellette, nem csak egy 18 éves gimnazistának, hanem egy igazi, érett, tapasztalt nőnek.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.88 pont (56 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 sikamika 2016. 09. 25. vasárnap 01:02
nem lett rossz
#9 rockycellar 2014. 05. 7. szerda 19:06
nem rossz
#8 Rinaldo 2014. 04. 19. szombat 12:22
Szuper.
#7 feherfabia 2014. 04. 17. csütörtök 07:01
8P
#6 genius33 2014. 04. 16. szerda 13:11
Van pár elirás de nemrossz smile
#5 veteran 2014. 04. 16. szerda 09:01
Szerintem ez is volt már.
#4 zsuzsika 2014. 04. 16. szerda 08:32
Közepes.
#3 Andreas6 2014. 04. 16. szerda 06:48
Ilyenből már nagyon sok volt, és ez sem különb a többinél.
#2 papi 2014. 04. 16. szerda 05:07
Nem rossz
#1 Törté-Net 2014. 04. 16. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?