Hírek

SZEPT.
7.
2016

Baráti segítség

Egy meleg nyári délután történt velem mindez. A legjobb barátom Karesz felhívott, nincs e kedvem elkísérni őt egy kis biciklitúrára. Mivel nem volt más dolgom és amúgy is egyedül voltam otthon, gondoltam vele tartok, jót tesz egy kis kiruccanás a magányomból. Letekertünk vagy 10 km-t, ami nekem már nagyon soknak tűnt, hiszen régen nem tekertem már, meg a hőség is nagy volt. Karesz még bírta volna, de tekintettel volt rám, így haza indultunk. Mivel nagyon jól elbeszélgettünk, beinvitáltam egy üdítőre, amire azonnal igent mondott. Mielőtt bementünk volna a lakásba gondoltam, vigyük le a pincébe a bicikliket (bérházban lakom) levittük a pincehelyisgégbe a bringákat. Míg én azzal voltam elfoglalva, hogy a sok bicikli közé sz enyémet is normálisan helyre tegyem, közben azt ecseteltem Karesznak, hogy mennyire megizzasztott, és kicsúszott a számon egy olyan kijelentés, hogy minden ruhadarabom átnedvesedett.


Angyalok bora

2222 ősze.
Éjjel van. 40 perc múlva éjfél.
A kanapén ülve, szüntelen kínzó gondolataimba merülten várom a megváltó hangot.
A jó öreg mennyei sistergést. És már le is főtt a kávé! Kérem engedje meg, hogy kimenjek egy cigarettára! Á, az erkélyem! Milyen felemelő érzés is volt annak idején éjszakánként kijönni ide a város tetejére a feleségemmel. Átölelni őt, és a nyaka tövét kóstolva, pimasz ujjaimmal a dekoltázsa alá merészkedve szerelmes szavakat súgni neki, miközben gyönyörűséges kislányunk az igazak álmát aludta odabenn. De bárhogy próbálom felidézni a pillanatot, újra és újra az a kép villan be, amikor utoljára találkoztunk.
A háztömbünk melletti sikátorban vártak rám. Egy szemetes konténerben. Holtan.
Ők voltak az első áldozatai az Angyalok bora nevű szer indította járványnak.


SZEPT.
6.
2016

A betörés

Harmincnyolc éves vagyok, Mici, a hétéves kislány és Danika, a két és féléves kisfiú anyukája. Férjem, Ákos, egy olyan cégnél dolgozik, mely beléptető rendszereket telepít, gyakran küldik őt vidékre, ahonnan csak másnap, harmadnap keveredik haza, rendszerint holtfáradtan. Ez is egy olyan estének indult, amit magányosan reméltem eltölteni, de végül egészen másképp alakult…
Aznap a szokásosnál is később végeztem, rohantam a csemetékért, először a nagylányt hoztam el az iskolából, majd a kicsiért mentem a bölcsibe. A fejem tele volt az irodai gondokkal: a főnököm különmunkát adott, hétvégére is be akart rendelni, pont akkor, amikor Ákossal és a gyerekekkel kirándulást terveztünk. Na, abból se lesz már semmi, gondoltam.
Hazaértünk, korán sötétedett, november vége felé járt, hideg, nyálkás pára borított mindent: a kocsimat, a háztetőket, a szomszéd ház ablakait. Felkapcsoltam a fűtést a kihűlt lakásban.


A Vezér

A sok keresgélés és állásinterjúk véget nem érő sora után, végül Budapesten találtam munkát. Nem rajongtam kimondottan az ötletért, nem igazán kedveltem a nagyvárosi életet, de most nem volt más választásom, így hát felköltöztem a fővárosban.
Az első heteket a Pesten élő nagybátyámnál töltöttem. Azt mondta, amíg kialakul valami, amíg találok egy normális lakást, lakhatok nála. Bogaras, cinikus és szőrszálhasogató típus volt, de megfelelt, hogy meg engedte, ott lakjam, és még fizetnem sem kellett. Egyedül élt, pár évvel azelőtt vált el a feleségétől, és bár csak 48 éves volt, nem volt senkije.
Már az első napokban megkeserítette az életemet a különböző hülyeségeivel, de én csak nyeltem és vártam az alkalmat, amikor elköltözhetek.


SZEPT.
5.
2016

Egy teljesen normális család 3. rész

Dávid másnap reggel azt hitte, hogy valami furcsa álom volt, ami tegnap este történt, de aztán rájött, hogy valóság volt. Felöltözött és kiment a konyhába reggelizni. Ő volt az utolsó, ezért anyja rosszallóan nézett rá, de nem szólt semmit. Anikó jó kislányként ette a tükörtojást és itta a kakaót – úgy nézett ki, mint egy ártatlan kislány. Ez mulattatta Dávidot – főleg, ha a tegnap este történtekre gondolt. Halkan kuncogott.
Reggeli után Anikóval átment a szobájába, mert a lány a computerén akart játszani.
– Min nevetgéltél az előbb? – kérdezte a lány, amikor kettesben voltak.
– Hogy megint olyan illemtudó kislány voltál – felelte nevetve Dávid. – Teljesen más, mint tegnap este. Még melltartó is van rajtad.
– Gondoltam. És hogy tetszem neked jobban?


Egy asszony élete lánya születésnapja után 2. rész

Reggel sokáig nem keltem ki az ágyból. Egyrészt, mert másnapos voltam, másrészt meg sok minden volt, amit végig kellett gondolnom. Ott volt a férjemmel való kapcsolat, hogy tudomásul kell vennem, hogy szeretője van. És a tegnapi vad nap, a moziban, az ismeretlen kocsijában és a lányom születésnapi bulija, ahol nemcsak melleim kerültek közszemlére, de a nagyfarkú Zoli és egy ismeretlen is megdugott.
Úgy dél lehetett mikor a lányom bejött a szobámba és mellém bújt. 19 éves volt, utoljára ez talán 8-10 éve lehetett. Elmondta, hogy annyira büszke rám a tegnap estéért és hogy mennyire sajnál a férjem miatt. De arra kér, ne váljak el, inkább nekem is legyen szeretőm. Sokáig beszélgettünk és nagyon közel kerültünk egymáshoz.
A férjem délután jött meg, nem esett szó a szeretőjéről, semleges dolgokról beszélgettünk, ami miatt megnyugodott.


SZEPT.
2.
2016

Húgommal és barátnőjével a Balaton Soundon

Sziasztok! Bence vagyok, és a következő események köztem, a húgom Fanni, és a barátnője közt történtek meg.
Én egy 18 éves, sportos alkatú, jóképűnek mondott srác vagyok. Kissé visszahúzódóbb természetem miatt viszont sosem voltam egy nagy nőcsábász. Húgom 16 éves, és egy igazi szexbomba. Feszes, popsik, nagy, kerek cicik, vállig érő sötétbarna haj, és kék szemek. Imádják a pasik, és erre szemérmetlen öltözködési stílusával még rátesz egy lapáttal.
Idén azzal a feltétellel, hogy rajta tartom a szemem rábeszélte a szüleinket, hogy elengedjék velem, és egy barátnőjével a Balaton Soundra. A barátnőjét Timinek hívják, és 17 éves. Pont az esetem. Szőke haj, izmos combok, gömbölyű hátsó, nem túl nagy, de annál formásabb cicik. Korábban mikor nálunk volt már párszor találkoztam vele, de még sosem volt alkalmunk komolyabban beszélgetni.


A csoda 1. rész - Saci

Még nem ébredtem fel teljesen, de valahol az agyam legmélyén már hallottam a halk motoszkálást, neszezést. Lassan tértem magamhoz, a hajnali fény szemembe sütött az ablakon keresztül.
Ó! Karcsi készülődik. Aztán megéreztem Gréti súlyát a karomon, ami már eléggé el volt zsibbadva. Kinyitottam a szemem, és azt láttam, amit éreztem is. Gréti szája kissé nyitva volt, és a karomra csorgott a nyála. Elmosolyodtam. Úgy aludt, mint egy kisgyerek, hozzám bújva magzati pózban. Most én aludtam középen, így én élvezhettem mellemen Gréti bársonyos bőrrét, a hátamhoz Karcsi mellkas szőre simult megnyugtatóan és óvó kajai igyekezek átfogni, mind a kettőnket. Szerettem így szendvicsben lenni. A két ember közt, akiket mindennél a világon jobban szeretek.