MÁRC.
1.
2019
Másnap reggel Julia ébredt korábban, Sylvia még mélyen aludt, és Julia értetlenkedve a történteken, gyorsan felkapkodta a ruháit, írt egy szívecskét egy cetlire, hogy mégse lépjen le szó nélkül, majd kiosont szépen halkan a lakásból.
Ezt végig kell gondolnia. Elhatározta, hogy elmegy futni a parkba. Pamut térdnadrágba öltözött, melyben azért jól kivehető volt a feneke formája és végre egy testhez álló rugalmas felsőt vett fel, alatta sport melltartóval, ami féken tartotta futás közben rakoncátlankodó melleit. Így valóban kényelmes volt és most már egy ideje jól is érezte magát benne. A zsákruhákat elrakta. Tudta, hogy azért 40 felett már nem fog annyira kihívó ruhákat hordani, mint 20 évesen, de legalább kicsit többet mutat, mint korábban, az ízlésesség határain belül.
Szarvason táboroztunk, a Hármas-Körös holtága, a Kákafok mellett, az Anna-liget fái alatt, s egy boldog hetet töltöttünk el fürdéssel, úszással, a városban való sétával, vagy épp az Arborétumban végzett egyszerűbb önkéntes munkákkal; és persze sok-sok játékkal és ökörködéssel. Mondjuk az én korosztályomból elég kevesen voltunk, a többség ötödik és hatodik után volt, vagy épp a hetedik-nyolcadik között. De még mint volt nyolcadikosok, mi sem voltunk épp az a korcsoport, amely azzal a gondolattal érkezett volna a táborba, hogy itt majd már bármi komolyabb nemi tapasztalatszerzésre lehetőség adódhatna. Természetesen már mindenki erősen mutatta, hogy kész lenne rá, mindenkinek nagy volt a szája, de a valóságban még kicsik voltunk ahhoz, hogy ha arra kerül a sor, akkor merjünk is lépni.
Szombat délután volt. Kánikula. Nem olyan régen értem haza. Zuhanyoztam, majd kimentem a kertbe és befeküdtem a medencébe. Jól esett a hűs vízben pihenni. Gondoltam egyet, levettem a fürdőnacimat és kidobtam a székre. Senki nem láthatott ide, gondtalanul szunyókáltam egy kicsit. A kertajtó csapódására figyeltem fel,de nem mozdultam, tudtam csak Petra lehet az. Neki van kulcsa.
- Na így ki lehet bírni - hallottam, de nem az ő hangja volt. Felnéztem és Ági állt ott vigyorogva, kezében a fürdőnacimmal.
- Ne ijedj meg, Petra kért meg jöjjek el, mert dolga van a városban.
Néha csináltak ilyet, én nem bántam mert a melót ő is elvégezte. Látta, meglepődtem kicsit. Végig néztem rajta. Apró miniszoknya, ujjatlan rövid ing volt rajta és egy papucs. Nagyon jól nézett ki.
“Tetszett a kisfilmed! :)”
“Hoppá! :) Mit mondott?”
“Hogy gyere! :)”
“Most ott van nálad??”
“Aha”
“Repülök…………….. Várjatok meg MINDENNEL! %)”
Persze nem vártuk meg. Amíg Rita úton volt eljátszadoztunk Nikivel. De semmi durvaság, kis szopás, pici nyalás, lassú, finom dugás. De semmi elélvezés. Legalábbis részemről…
Niki elég izgatott volt hogy mi lesz. Persze én ins, de én inkább kiváncsi voltam, ő meg picit zavarban volt és aggódott. De mikor csengettek mondtam neki, hogy nyisson ajtót ő. Nevetett és felkapta a pólomat, abban ment ajtót nyitni. Rita szuper cuki fejet vágott mikor meglátta, elpirult és halkan ráköszönt. Hah, finomkodik itt, meg szerénykedik, aztán később meg..
- Iszunk valamit? - kérdeztem.
Julia pár nap múlva, egyik este át is ugrott barátnője lakására, egy üveg bort és egy tál friss gyümölcsöt szorongatva a kezében, ezzel köszönve meg a kedves ajándékot, amit Sylviától kapott.
Hogy oldódjon a hangulat, egy italt kért, bár nem szokott inni, de most úgy érezte, hogy igazán ráférne. Akkor talán könnyedebben elő tudná adni a vívódását is. Sylvia rose bort töltött neki, és ahogy Julia mesélt szépen lassan el is kortyolgatták az egész üveggel.
Sylvia egy újabb üveg bort nyitott. Határozottan ecsetelte, hogy nem kell szégyellnie magát, nyugodtan térjen vissza a szépségszalonba, mintha semmi sem történt volna és használja ki, hogy ha még egyszer ilyen lehetőség adódna, főleg, ha tényleg annyira fantasztikus volt. Ismerve Sylviát, ő biztosan visszamenne, ha őt érte volna ilyen szerencse. Pláne ha ahhoz a férfihoz kerül kezelésre, aki őt ilyen gyöngédségben részesítette.
Mikor először megtörtént, az úgy egy éve volt, de vissza kell mennem 18 éves koromig, mikor főiskolára mentem, talán így jobban érthető lesz. 1987 őszén elköltöztem otthonról, főiskolára mentem, ami kb. 2 órára volt szüleim lakásától. A főiskola mindent megtett, hogy be tudja fogadni a növekvő számú tanulni vágyókat, és a korlátozott számú kollégiumi helyeket úgy bővítették, hogy a kétágyas szobákból háromágyasakat alakítottak ki.
Nos, én soha nem voltam túlzottam közösségi ember, nem is ismertem senkit a főiskoláról, szüleim segítettek szállást találni a főiskolán kívül. Találtam is egy nagyszerű egy hálószobás lakást egy saroknyira a főiskolától, és ami a lényeg, olcsó volt, eléggé nagy, és háziállatot is lehetett tartani. Ez nagyon fontos volt, mivel szüleim nem akarták, hogy egyedül legyek, viszont én nem akartam senkivel sem megosztani a lakásomat.
A konyhában éppen végeztem a nyári szünetnek köszönhetően késői reggelimmel, amikor megjelent Chris és Amy. A bátyám és a húgom a tippem szerint a partra készült, de azért megkérdeztem:
- Hová mentek?
- A vízpartra. -felelte Chris a sejtésemnek megfelelően.
- Én is mehetek?
Az egymással váltott pillantásukból láttam hogy nem szívesen vinnének magukkal. Ez egy kicsit fájt még akkor is, ha volt már alkalmam hozzászokni. Ikrek voltak és pár évvel nálam idősebbként mindig is közelebb voltak egymáshoz, mint hozzám. Nem hagytam nekik esélyt a válaszra.
- Nem baj, majd találok más elfoglaltságot. -mondtam beletörődően.
Sajnos anya, aki a többiek reggelizésből megmaradt tányérjait mosogatta, nem hagyta ennyiben.
- Miért nem viszitek magatokkal a kishúgotokat? Nem bánt senkit. -mondta.
Még kába volt a fejem az átéltek miatt. Gondolkoznom kéne, hogy mi volt és legfőképpen, hogy hogyan tovább. Nem ment. Elővettem jól bevált módszeremet és elkezdtem újra takarítani, rendet rakni. A búbánatosságom elmúlt. Jöttek helyette a gondolatok. Mi lesz most? Hogyan tovább? Zsu egyre jobban tetszett. Vágytam rá. Nem csak testileg, de mindenhogyan. Persze Hugira is. Na, jó nagy kavarty lett bennem. Minden esetre, ha rájuk gondoltam, férfiasságom azonnal ágaskodni kezdett. Akár mennyire nem akarom, Zsu és Hugi maszturbálása minduntalan a fantáziámba tolakodott. Két isteni nő! Csak el ne szúrjam.
Felhívtam Zsu-t a munkám (inkább meditációm) végeztével, hogy mikor várhatók. Leszúrt jól.
- Te azt hiszed, hogy mi állandóan ráérünk? Nekünk semmi dolgunk? Te, hogyhogy így ráérsz?
