Kiváncsi Edit

Edit egy huszonkét éves, kövér lány volt, aki mindig is öntudatosnak érezte magát a testével kapcsolatban. Puha, gömbölyű formái miatt ritkán mert közeledni a fiúkhoz, de belül forrt benne a vágy. A mostohabátyja, Dávid, huszonhat éves, izmos srác volt, aki már régóta észrevette Edit kíváncsi pillantásait. Egyik este, amikor egyedül voltak otthon, Edit összeszedte a bátorságát, és a nappaliban odalépett hozzá, ahol Dávid a kanapén ült és tévét nézett.
– Dávid... – kezdte Edit remegő hangon, arcán piros foltok jelentek meg. – Tudod, én... sosem voltam még fiúval igazán. De szeretnék megtanulni, hogyan kell... kézzel kielégíteni valakit. Megtanítanál rá? Te vagy az egyetlen, akiben megbízom.
Dávid meglepetten nézett rá, de a szeme csillogott a váratlan izgalomtól. Edit kövér teste feszesen állt előtte, a szűk pólója kiemelte hatalmas melleit és domború hasát. Dávid érezte, ahogy a farka megmozdul a nadrágjában.
– Komolyan gondolod? – kérdezte rekedten, de már mosolygott. – Oké, hugi, ha ennyire akarod. Gyere ide, ülj mellém.
Edit leült mellé a kanapéra, a combjai összeértek Dávidéval. Dávid lehúzta a cipzárt a nadrágján, és elővette a farkát, ami már félig kemény volt. Vastag, eres tagja lüktetett a levegőben, Edit szemei tágra nyíltak a látványtól.
– Először is, fogd meg finoman – mondta Dávid, és Edit kezét a farkára vezette. Edit puha, kövér ujjai rásimultak a meleg bőrre, érezte a lüktetést a tenyerében. – Igen, így... simogasd lassan fel-le. Érzed, ahogy keményedik?
Edit bólintott, a szíve hevesen vert. A keze remegve mozgott, felfelé húzta a bőrt a makkig, majd lefelé. Dávid felnyögött, a hangja mély és lihegő.
– Ó, ez jó... gyorsítsd egy kicsit. Használd a hüvelykujjadat a makk körül, dörzsöld meg.
Edit még közelebb húzódott Dávidhoz a kanapén, a combjuk most már teljesen összepréselődött. A levegő szinte vibrált köztük a feszültségtől. Dávid farka már teljesen keményen állt, a makk fényes volt az előváladéktól.
– Fogd meg rendesen, hugi – lihegte Dávid, a hangja mély és reszelős. – Ne csak simogasd... verd már. Keményen.
Edit puha ujjai ráfonódtak a vastag rúdra, szorosabban, mint az előbb. Lassan elkezdte fel-le mozgatni a kezét, de most már határozottabban, ritmusosan. A saját lélegzete szaporább lett, a puncija lüktetett a bugyijában.
– Basszd meg... igen... ilyen kemény... – lihegte Edit, a szeme Dávid arcán. – Imádom érezni, ahogy duzzad a kezemben... basszál, Dávid, ez... ez túl izgató...