A majdnem elfeledett vágy

Már három napja erre az eseményre készülődtem. Valamelyik rokonunk készült férjhez menni. Különösebben nem izgatott, hogy kicsoda mivel nem nagyon tartjuk a kapcsolatot a rokonokkal, de azért ha meghívást kapunk bizonyos családi eseményekre készségesen megjelenünk, családostul mindenestül, talpig kinyalva, ahogy azt kell. Anyámnak amúgy is különösen fontos volt a külső, meg a megjelenés. Én annyira nem voltam oda ezért, de élveztem a masszázst, a kozmetikát, a manikűrt, pedikűrt, szoláriumozást és minden egyéb nőcis programot az anyukámmal. Jól esett a feltöltődés, kívül belül vonzónak éreztem magam. Rám fért.
Ugye elérkezett az esküvő napja, 10 óra fele felkeltem, belebújtam köntösömbe, megittam egy kávét a teraszon és elszívtam hozzá egy cigit. Jó volt itthon lenni, amióta főiskolába járok nem igazán voltam itthon. Elkezdtem készülődni. Éreztem, hogy ez a nap különleges lesz. Belenéztem a tükörbe és vonzóbbnak találtam magam, mint valaha. Felvettem fekete , melyen világos rózsaszín strasszok voltak, az egész ruha hozzám simult és kiemelte az alakom, mely valljuk be nem éppen volt kifogásolható, mivel rendszeresen futottam, sétáltam és tornáztam. Sminkeltem, majd megérkezett a fodrász, aki hosszú szőke hajamból dögös hullámos frizurát varázsolt nekem. Végre elindultunk.
Sugározhatott belőlem a maga biztosság és a boldogság mivel sorra kaptam az elismerő pillantásokat a jelenlévő férfiaktól és nőktől. Még a polgári szertartáson kiszúrtam a tömegből egy ismerős arcot és látszott, hogy ő is észre vett engem, de csak a lagzin tudtam odamenni hozzá, a vacsora után. Ricsi hatalmas mosollyal az arcán fogadott. Én inkább meglepett voltam. Már rég nem beszéltem vele. Tehát meg is volt a közös témánk. Ahogy elmélyültünk a beszélgetésben és ahogyan közben fogyasztottuk az egyre jobban felidéződött bennem minden régi vágy és érzés, hogy ő az akivel ennyi idő után is milyen közel állunk egymáshoz.
Hiszen tényleg úgy beszélgettünk, mintha még mindig olyan viszonyban lennénk mint régen.