OKT.
24.
2016
Még azon az ominózus nyaralást követő nyáron megcsináltam a jogsit, és munkát kezdtem keresni külföldön. Találtam is egy frankó, jól fizető munkát Hollandiában. Egy Habovo Grup nevü cég lakóparkokat épített 2000 - 2500 euró nettó havi fizetésért. Beadtam az önéletrajzom és vártam a féjleményeket. Beadtam még máshova is a biztonság kedvéért, de nagyon szerettem volna, ha ez a holland munka jön össze. El kellett telnie egy kis időnek mire visszaigazolást kaptam bárhonnan is, de addig csak lézengtem, vártam és vártam na és persze sokat legyeskedtem tesómék körül. Egy meleg szombat délután áthívtak magukhoz grillezni. Persze mivel sok dolgom nem volt, mentem szíves örömest. Fogtam anyámék kocsiját, és Vikiék felé vettem az irányt. Imádtam azt az autót. BMW 330 D. Többet nem is kell nagyon mondanom róla, maximum annyit, hogy 3000 cm3, 245 LE, 520 Nm, magyarul egy guruló álom.
Mindig is imádtunk meztelenkedni - otthon is...
Végre tavasz van, süt a nap, minket is kicsalt a jóidõ. Van egy hely vidéken, ahová rendszeresen járunk nyáron szeretkezni. Felkerekedtünk hát, hogy újra hódoljunk egymásnak a szabadban...
Az egész út izgatott várakozással és a bányató partján eltöltött szép emlékek felidézésével telt... Mire odaértünk teljesen úrrá lett rajtunk az egymás utáni vágy. Nevetve csókolóztunk a kocsiban, majd kiszálltunk és kipakoltuk az összes holminkat a bányapartona A tó szokás szerint csendes, a környék kihalt volt...
Kiterítettük a gyékényeket, polifoam-okat, a puha takarókat és ruháinkat ledobálva nevetve öleltük egymást... Felállítottuk a szélfogó sátrat és kirakodtuk az enni-innivalókat....
Viharos éjszaka volt. A generátor odakint köhögött, miközben az eső a tetőt verte. A benti egyetlen szobát néhány asztali lámpa és a kandalló fénye tette barátságossá. Az egyik falnál egy régi, hívogatóan melegnek tűnő ágy állt, puha vörös takaróval. A kunyhó másik fele kényelmes nappalinak volt kialakítva. Az új barátnőmmel, Kate - tel egy hosszú hétvégére jöttünk fel ide. Biztos voltam benne, hogy a séta az erdőben,a csendes elzártság, és egy - két üveg vörösbor az öreg ágy rázkódásához és nyikorgásához fog vezetni. Nem jártunk messzire a kunyhótól, amikor a vihar kitört, de a futás sem mentett meg attól minket, hogy bőrig ázzunk. Nevetve bezúdultunk az ajtón. Ahogy becsuktam az ajtót és Kate felé fordultam, az idő lelassult. Gyönyörű volt, ahogy tetőtől talpig átázva a hosszú haját csavarta. A nedves pólója a testére tapadt és halványan láttatni engedte a melleit.
Mankát hugom barátnõi közt ismertem meg, elõször, egy telefonnal felvett videót láttam róla, ahol a kamerával huncudkodott, és öltögette a nyelvét, meg fogdosta a melleit. Már akkor megfogalmazódott bennem a vágy, hogy nekünk dolgunk kell, hogy legyen egymással! Az a fajta nõ volt akit ha nincs kiöltözve, nem nézek meg. Alacsony, olyan kis bögyös-faros volt, de valahogy mindig úgy tartotta magát, hogy igazán nem lehetett kivenni az alakját.
Szende arc, szõke haj, kissé hajlott hát. Ám Mankánk pont nem a szendeségérõl volt híres! Mert bizony ha úgy tartotta kedve, dalra fakadt, táncra perdült, és nem volt szemérmes senki elõtt. Ilyenkor nyoma sem volt a hajlott hátnak, minden mozdulata érzéki volt és szexi. Meglepõen jól bánt a testével, de mindig a bohóckodás álarca mögé bújva produkálta magát, valljuk be egészen sikeresen.
Péntek este, ahogy a lányok tervezték, lementek az egyik újon kinézett szórakozóhelyre. Az Up!-ot élőben még szebbnek találták, és meg kellett győződniük arról, hogy sokkal színvonalasabb, mint a Rio. Az igényes dizájn, valamint a tágas tánctér ellenére a hangulat már korántsem nyűgözte le Őket annyira. A buli csak nagyon lassan indult be, és szinte kizárólag az egész nyáron játszott slágerek szóltak.
Másnap fáradtabban ugyan, de bevállalták a másik helyet is. Lorena sosem bulizott végig két egymást követő éjjelt, de már mindenképp ki szerette volna próbálni.
A Mix hasonlóan elegáns stílust képviselt, de ott újabb és minőségibb zenék szóltak, ezért a lányok a második klubban érezték jobban magukat. Az odajáró nők életkora 18-tól egészen 30 év felettig terjedt, és úgy tűnt a legtöbbjük vadászni jár oda, így Lorena megállapította, hogy a diszkóban hatalmas lesz a konkurencia...
Mrs Gibson volt a kedvenc matematikatanárom. A harmincas évei végén járt és férjezett volt. A többi tanárhoz hasonlóan lazán öltözött, de bármi is volt rajta, nem tudta elrejteni a formás testét. Az órákon többnyire csak bámultam és fantáziáltam róla. Ritkán vett fel szoknyát, de amikor igen, akkor mindig megpróbáltam alá lesni, ha az asztalára ült. Néha jutalomként vethettem egy pillantást a bugyijára. Szerettem nézni a hátsója mozgását, amikor a táblára írt.
15 - en voltunk a csoportjában, 9 fiú és 6 lány. Mi, fiúk nem voltunk igazán jók matematikából és néhányunk viselkedése időnként minősíthetetlen volt. Egy rakás izgatott fiúval és előttük egy csinos tanárnővel nem volt csoda, hogy a légkör időnként szexuálisan túlfűtött volt. Néhány fiú ráutaló megjegyzéseket tett, de Mrs Gibson tolerálta ezeket és néha még finoman vissza is vágott, amikor a csengetés előtt a lányok többsége nem volt a teremben.
Majdnem két hét telt el azóta, hogy láttuk egymást és azóta csak telefonon tudtunk beszélgetni, ilyen egy házasságban élő Nő, de most végre újra kettesben voltunk. Csak ő és én egy kis szállodai szobában, ahol nem kellett attól tartanunk, hogy bárki is megzavar bennünket. Ahogy beléptünk egymásnak estünk. Forró csókokkal halmoztuk el egymás száját, arcát, nyakát� aztán ő lassan kibontakozott az ölelésemből. A kezét a mellkasomnak támasztotta, úgy tartott egy kis távolságot. A szemembe nézett:
- Várj! Előttünk az egész éjszaka. Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen.
Mi tagadás, számomra így is az volt, de nem sürgettem, hiszen másnap délig miénk volt a szoba. Mikor látta rajtam, hogy kicsit sikerült lehiggadnom hátat fordított és bement a fürdőszobába. Néhány pillanat múlva már hallottam is a víz csobogását. Ekkor vettem észre, hogy úgy állok az ajtó mellett, mint akinek földbe gyökerezett a lába.
A nő belépett a helyiségbe, ahol már minden el volt készítve… Az asztalon külön féle ostorok, nádpálca, korbácsok, bilincsek, kötelek, szájpeckek…
Várta a megfelelő pillanatot, hogy magához hívassa őt. Megigazította harisnyáját, ami épp hogy csak kikandikált a hosszú szárú csizma tetejéből. Imádta a feketét… Olyan sötét, mint ő maga. Még egyszer körbe sétált mindent. A gyertyák égtek, a tűz is a kandallóban, és ő is égett belülről. Pontosan tudta, hogy mi fog történni az éjjel, és még ő is félt tőle. Mi lesz, ha túl messzire megy…
A férfit pontban fél12kor vezették be a lakosztályba, még épp éjfél előtt, amikor felébrednek a szörnyek. De időben, hogy egy már biztos talpon legyen.
A nő egy sötét sarokból nézte, ahogy letérdel az ajtóban. Hangokat nem hallott, így nem tudta, mi mást tegyen. Szépen térdre ereszkedett, ráül a hátsó lábaira, amiket kis terpeszbe nyitott szét. Kezei a combjain, háta merev.
