Éva története 5. rész - A második büntetés

Nagyszerűen indul a szombat reggel, bár furcsán esik a járás a tegnap éjszakai látogatók munkájának köszönhetően. Ahogy a három férfi távozott a lakásból Géza kissé ugyan felébredt, de nem tért teljesen magához... pár szónyi motyogás után máris újra elnyomta az álom, de a karját átvetette a melleden így tudtán kívül megfosztott a mosakodás lehetőségétől, amit úgy éreztél a belőled csurgó ondó mennyiségéből, hogy bőven rád férne. Hacsak nem akartál volna reggel magyarázkodásba kezdeni a gyanús foltok végett, az egyetlen kéznél lévő lehetőséggel álltad útját a lepedő előtt a kifolyó forró magnak, az ujjaiddal. Újra és újra megmerítve a lábad között, szépen módszeresen letörölgetted a combod belsejéről, a puncid és fenéklyukad körül és közvetlen belsejéből is és más lehetőség nem lévén szépen módszeresen le is nyalogattad az ujjaidról, eltűntetve a nyomokat. Testednek hála friss, meleg és folyós maradt, a saját levedtől kissé hígabb formában de semmivel sem volt kellemetlenebb íze mint bármikor az ajtó előtt.

Ahogy mint torta után, lenyalogattad az ujjaid szépen lassan álomba merültél finoman átkarolva a férjedet. Reggel, alig fél órával ezelőtt, ahogy a szemed kipattant te is teli energiával keltél ki az ágyból, bár nagy hévvel kaptad fel a telefonod mikor láttad, hogy egy üzeneted érkezett, nem az írt akire számítottál. Feri írta, hogy kicsit később, csak kora délután érkezik haza.

"Hát, ezek szerint ráérek! " – vontad meg a válladat, és mosolyogva ütöttél bele két tojást a serpenyőbe, hogy finom reggelivel ébreszd Gézát. A tojás fehérjéjének állaga mosolyt csalt az arcodra és eljátszol a gondolattal, hogy a nyelvedre csurgatod, de habókos gondolatokhoz hűen ezt is elhessegette a következő pillanat.

Ahogy kész a tojás, a szalonna tálcára kerülve máris kész az ágyba-reggeli. A szobába érve Géza még mindig alszik ez esélyt ad még egyszer gyorsan átpillantani a helyedet, hogy nem maradtak e árulkodó jelek. Majdnem felnevetsz hogy milyen ügyesek voltak az ujjaid a takarítás során... egy kis kuncogás fel is szakad és ezzel fel is ébresztetted Gézát, aki lassan kinyitja a szemét és amikor meglát felül széles mosollyal az arcán.

– Aszta mindenit! Mindig így akarok ébredni!
– Kócosan? – incselkedsz vele.
– Inkább tele tállal, ledér asszonykával! – most már tele szájjal vigyorogva veszi maga elé a tálcát az ágyban ülve.