JÚL.
1.
2022
Hideg, téli este volt. A hó nagy pelyhekben hullott alá, fehér köpönyegével bevonva a várost és Eve szívét. Valaha ez a szív dobogott. Most várt. Ahogy a hűvös szél átjárta minden csontját, összébb húzta magán a kabátját. Nézte az embereket, akik a hóesés elől menekülve szaporábbra vették lépteiket. Mindenki sietett csak ő nem. Neki már nem volt hova mennie. Csak bandukolt lassan és némán gondolataiba mélyedve. Elmosolyodott, ahogy az emlékek megrohanták és elborították elméjét. Karácsony volt, ő és Eric együtt készülődtek a szentestére. A férfi a fával foglalatoskodott, míg a lány a konyhában főzte az ebédet. Egész napjukat átjárta a szeretet és az egymás iránt érzett szerelem, tisztelet....
Egy forró napsütéses nyáron. Megyek át a barátnőmhöz, úgy hívják, hogy Tiffany. Becsöngettem. Anyukája nyitotta ki az ajtót. Találkoztam már vele is többször. Nem úgy viselkedett velem most ahogy szokott. Nyitja ki az ajtót. Fehér nadrágban volt, fehér magassarkúban. Fehér, kék csíkos ingben függőlegesen festve. Fehér szürke csíkos felsőben. Fekete hosszú a haja. Szeme meg a szája világos színűre fényezve. Sminkelt arc Fehér gyöngyöt viselt.
Nyitotta ki az ajtót, és üdvözölt.
– Szia! Milyen szép vagy! – dicsért.
– Köszönöm! Tiffanyhoz jöttem. Jól van?
– Minden okés vele. Itthon van.
– Milyen szép vagy. Gyere csak be! – engedett be.
Becsukta az ajtót, és végig a...
John Fenington megállt a galérián, és végignézett az alul hömpölygő tömegen. Régen nem volt jelmezes farsangi táncesten; nyolc éve, felesége halála óta nem találta a helyét, nem járt mulatságokra. Hat évet távol, Angliában élt, kutatott...
Most eljött, mert meglepődésére a szervezők kézzel írt levélben hívták meg, őt, az egy félévre érkezett vendégprofesszort! Megtudta, hogy ezen az egyetemen az oktatóknak is „kötelező” részt venni a félévet kezdő jelmezbálon. Igazából a rendezők kérdése lepte meg, fejezzék be a mondatot: „Azért választottam ezt a karaktert, mert ma éjszakára... ”. A válaszokat éjfélkor, az állarcok levétele után a honlapon teszik közzé névvel, elérhetőséggel és a jelmez...
1. rész
Kennynek a diszpécsernek kuncogás volt a hangjában, amikor elküldött a címre, így már a megérkezésem előtt is feszült voltam. Valaminek történnie kellett, mert Kenny a diszpécser nem igazán volt egy kacagós típus.
"Egy partin történt balesetről érkezett jelentés. A hívó nem volt hajlandó pontosabbat mondani, csak annyit, hogy a jelek szerint egy sztriptíztáncosról van szó, vége. "
"Egy micsoda? vége" Mikey, a társam, élesen átpillantott az anyósülésről. Egy sztriptíztáncos. Én marószerekre, vagy festékre gondoltam, terpentinre, meg ilyen szarságokra. Talán belégzési sérülés, vagy vegyi égés? És ki a fene fest este tízkor? Hirtelen átfutott az agyam a furgon hátuljában...
Kényelmesen autóztam a szokatlan decemberi napsütésben, az idő ragyogó volt, bár a rádió közelgő hidegfrontról és változatos összetételű csapadékról beszélt. Az autó motorja dorombolt, csak néha találkoztam másik járművel, így bőven volt időm a tájban gyönyörködni.
A fény váratlanul ölelt körül, élesen, szinte természetellenesen. Meglepődni sem volt időm, ott ült mellettem az anyósülésen. Meglepődve pillantgattam oldalra, jól nézett ki, a betegség nyomai eltűntek... de csak néha láthattam egy-egy felvillanás erejéig,
– Matrica...? – a hangja is a régi.
– Nem kell... nem autópálya...
Nem állom meg, újra és újra rápillantok, a fehér inge felső gombja kigombolva, sose szerette...
Sziasztok. Olvastam a napokban egy történetet ahol a nevelt lány lebukott az apa elött. Hasonló a sztori, csak nekem nevelt fiam van. Nem élek már az anyjával, de a fiúval tartjuk a kapcsolatot. 49éves vagyok és majd 10 éves a történet. Majd 4éve éltem már Judittal és a fiával Alexal. A fiú gimibe járt, kollégista volt. Abban az évben az anyja külföldön dolgozott én itt helyben. Nagyon ritka volt, hogy mindhárman itthon lettünk volna. Alexröl annyit, nagyon vékonyka, nagyon lányos fiú volt. Az anyja mondta egyszer, szerinte meleg a fia. Nem gondoltam annak, amíg nem jött az a nap. Hétvége volt, Alex otthon volt, én is, az anyja külföldön. Nem fogok mentegetőzni mert nincs miért, csak úgy...
Jóska!
Mióta az eszemet tudom, együtt alszunk. Nagyon jól jött ez hideg téli éjszakákon, amikor összebújva melegítettük egymást, mert szenünk se volt sok és éjszakára mindig hideg lett. Azt, hogy szeretem-e, nem tudom. Egyszerűen az életem része, mint a levegő és a kaja. Egyébként a húgomat Ildinek hívják és 14 éves. Én 15 éves vagyok, Jóska. Ildi néha istentelenül idegesítő tud lenni. A szüleink már 40 felettiek és nem igazán érnek rá, ránk figyelni. Szerintem türelmük sincs hozzá. Egy egyszoba konyhás, tanácsi lakásban élünk négyen a szüleinkkel, pontosabban már csak hárman, mert Apánk egy hónapja elköltözött tőlünk, azóta semmit nem hallottunk róla. Ildi, azon kívül, hogy néha bolond...
Sokáig feküdtünk ott, éreztem a leheletét, miután elaludt a karjaimban. Fantasztikus befejezése volt életem legcsodálatosabb napjának. Minden, ami miatt stresszeltem, elolvadt. Jenny, mintha egy emberöltővel ezelőtt létezett volna, és minden neheztelés, amit iránta éreztem, egyszerűen eltűnt. Hogyan is lehetnék dühös rá, amikor a tettei, bármilyen szörnyűek is voltak, elvezettek Ava-hoz?
Ahogy az éjszaka kissé lehűlt, felkaptam Avát, és bevittem az ágyba. Levetkőztem, és csatlakoztam hozzá a könnyű takaró alatt, ahol átkaroltam, és álomba merültem. Elégedett, és boldog voltam, és csak reménykedtem, hogy mindaz, amit átéltem, nem csak álom volt.
Másnap reggel arra nyitottam ki a...
