SZEPT.
2.
2024
(Prológus
„Az alvó hercegnőt megcsókolta a jóképű hős, és ő azonnal felébredt. ”
Így ér véget a történet. Nem igaz? Határozottan ez a vége.
Nos utálom, hogy én mondjam el neked, de a dolgok éppen akkor kezdtek érdekessé válni. Miért nem hallottad a mese többi részét? Mert Hans (keresztény fundamentalista) Andersen és reakciós barátai szerették leegyszerűsíteni a dolgokat. Kedvelték az olyan fogalmakat, mint „boldogan éltek, míg meg nem haltak”, „jó és gonosz”. És persze különösen kedvelték a védtelen lányokat akik bajba jutottak. Kizárólag keresztény-fundamentalista alapon...
És ott volt még a szex is! Az összes elmesélt történetből kihagyták – vagy elkenték – az összes...
Tizennyolc éves és 8 hónapos vagyok. A bár öltözőjében, ahol pultos vagyok, két padot összetolva, sírva fekszem. Reggel hatkor jön Márti, a takarítónő, aki állítólag régen szintén bárpultozott, de valamiért inkább a takarítást vállalta harminchat évesen, csinosan és dekoratívan.
– Szia, Böbe! Hát te? – Látta a kisírt szememet, a szétkent sminkemet. Leguggolt elém. Én csak bömböltem, ahogy kijött belőlem.
– Az a geci, buzi, strici megcsalt egy nálam fiatalabb csajjal. A rohadék azt hitte, hogy mindent eltűrők neki. De sebaj! Az összes velem szembejövő pasival kefélni fogok! – Tört ki belőlem egyszuszra.
– Nyugi, kicsi lány! – Nézett fel a faliújságra. – Ma is, holnap is...
Egy hétköznap reggelen, a borongós májusi hetek után végre napsütésre ébredt a város.
Az ablakomon kihajolva, mélyet szívva a nyár eleji meleglevegő előhullámaiból, kedvem támadt lenézni az utcára a régóta elhanyagolt hobbimnak szentelni néhány órát a városi forgatag egyik közeli oázisának egy szegletén egy padon ülve, kívülálló szemlélődőként elmélyedni a csendéletben, melyet egy kopott rajztábla és néhány régi színes ceruza segítségével...
Pilláim lassan csukódnak... érzékeim kezdenek eltompulni... lebegek az ébrenlét és álom határán. A nap, mely imént még az ernyő alól kilógó lábam bőrét pirongatta, hirtelen a látóhatár szélére kerül. Érzem még melegét, de tüze már nem éget, csak szememet szurkálja lassan halványuló sugaraival. Alattam a forró homok lassan átváltozik... egy autó ülése... egyik kezem a kormányon... a másik kezedet fogja még. Oldalra fordítom fejem, s a kép lassan...
– A feleséged vagyok, tehát tisztelned kell! – ért hisztijének végére Michelle. Szemeibe könnyek gyűltek, melyeket egy zsebkendővel óvatosan letörölt. Eztán sietve a tükör elé ült, hogy rendbe szedje sminkjét. Arca teljesen kipirult, szemfestéke elmosódott. Aprókat zihált. A düh egész testét emésztette. Összeveszett a nemrég munkából hazatért férjével, és ezt alkalmasnak vélte arra, hogy a több hónapja gyűlő feszültséget kiadja.
Férje nem...
Tizenhároom évesen a megszokott anyai nagyszülőknél telt a nyaram. Tatám vasutas volt, soha nem volt otthon. Mamám napszámosként reggel öttől tízig a földeken robotolt, majd otthon a házi teendők, majd tizenöttől-tizennyolc óráig ismét a földek. Rám a hat évvel idősebb nagynéném vigyázott, aki fodrász volt, és otthon nyírta, dauerolta, festette a fejeket. Én kulcsos utcagyerek voltam, éledező nemi élettel, ami a farokverésben merült ki.
...
Kb. 20 perc szunyókálás után arra ébredtem, hogy Andris kimozdult alólam, és öltözni kezdett.
– Bocsi, elzsibbadt a karom, és különben is mennünk kellene, mert mindjárt zárnak a boltok, és be kell szereznem még néhány dolgot.
– Ne haragudj, hogy feltartottalak! – Tápászkodtam fel én is.
– Ily módon gyakrabban is feltarthatnál! Apropo. Hol töltöd az ünnepeket és a szilvesztert?
– Hazamegyek a szüleimhez, majd csak az első tanítási napra jövök vissza. – Válaszoltam.
– Jól teszed! Viszont 31-én reggel találkoznunk kell!
– Miért? – Értetlenkedtem, és egy kicsit csalódott is voltam, hogy nem akar korábban találkozni.
– Mert be kell adjuk a pályázatot és a...
Zoltán vagyok, alig túl a negyvenen, és immár 22 éve házas. Van két gyermekünk, akik már kirepültek a szülői fészekből. Én egyetemet végzett műszaki ember vagyok, alaptermészetem a nyugodtság, ami viszont nem jellemző a feleségemre, Ágira, ő inkább pezsgő, robbanékony alkat. Ő informatikus, szintén egyetemet végzett. Egész házasságunkból a megismerkedésünk volt a legérdekesebb.
Egyik barátom hívott el egy buliba, ahol egyetemi évfolyamtársai voltak, vegyesen lányok és fiúk. Én rajta kívül senkit nem ismertem, így békés magányomban letelepedtem egy kanapéra, és kólát iszogatva – nem vagyok nagy szeszivó – néztem a viháncoló, táncoló társaságot. Különösen egy lány ragadta meg a...
Begyepesedett, harmincegy éves nő vagyok. Egy három éves – kényszerített, de boldognak hitt – kapcsolatból repültem, egy fiatalabb nő miatt. Majdnem belehaltam az önsajnálatomba, míg végül megráztam magam, és elkezdtem a munkámnak élni. Kozmetikusként egyre több új női és férfi vendégem lett. Sokszor reggel hét órától este kilencig is dolgoztam. Ritkán, de még a hétvégéket is végig nyomtam. Az, hogy jól éreztem magam, eltörpült a befolyt havi összegek mellett. Fél év után az ovitól az érettségiig a legjobb barátnőm, padtársam, bulizó társam rávett, hogy ismét rúgjunk ki a hámból. Félspiccesre ittuk magunkat, úgy éreztük, jól vagyunk. Egyre több alkalmat hoztunk össze.
Egy ilyen buli után...
Egy napló írása sokféle örömet tud okozni. Később átlapozva, jó érzéssel gondolunk az emlékeinkre és a régi barátokra. Idősebb korban megnevettet az a sok bolondság és tréfa, amibe az ember fiatal korában belekeveredett. Én soha nem rendszeresen vezettem a naplómat, hanem időnként nekiültem és az elmúlt időszak történéseit papírra vetettem. Mostanában, mint idős asszony, közel a halálhoz, naplómat olvasva, újra meg újra átélem az ifjúságomat. A természetemből adódóan, nagyon különös dolgokba, eseményekbe sodródtam, de mindig az vezérelt, hogy másoknak ne okozzak kellemetlenséget, fájdalmat. Viszont a választott hivatásomnak, a kurválkodásnak, nagyon sok veszekedés, kiabálás és pletyka volt a...
