AUG.
23.
2024
Enyhén ringatózva haladtunk befelé. Egyre csökkent a fák által áteresztett fény. Visszaemlékezve, annak idején hosszabban kellett menni a tisztásig, de talán az emlékek, a kerékpár akkori tolása csapta be az agyam. Kocsival gyorsabban haladtunk. Hirtelen tört ránk a tisztást betöltő napfény. Hunyorogva álltam meg a tisztás szélén lévő méretes farakás mellett. Évával egyszerre léptünk ki a kocsiból. Tiszta levegő járta át a belsőnket. Szótlanul öleltük egymást, csókolózni kezdtünk. Biztos mindkettőnk fejében más emlékek cikáztak, de a testiség felszínre törését már a pillanat heve hozta ki belőlünk. Éva bontotta az ölelésünket, gyerekesen szaladgált, repülést imitálva.
– De jó, de...
Egy Dunántúli kis faluban láttam meg a napvilágot. A szüleim voltak a falu értelmiségei. Az apám a tanácselnök, az anyám a tanító. Összejártunk a másik két értelmiségi házaspárral, a jegyzőékkel és a dokiékkal. Hetente-kéthetente volt kártyaparti hol nálunk, hol valamelyik másik házaspárnál. Ilyenkor mi, gyerekek kergetőztünk, rohangásztunk, bújócskáztunk, fogócskáztunk. Nyugodt volt az élet, építettük a szocializmust, senki nem rohant sehova. Igaz – most már ennyi idős fejjel tudom – hogy hiánygazdaság volt, de ebből én gyerekfejjel nem érzékeltem semmit. Úgy éreztem, hogy mindenünk megvolt. Mindig volt otthon friss tojás, frissen fejt tehéntej, tavasztól őszig friss zöldség, gyümölcs....
Másnap reggel a nagy csomagokkal elindultak a reptérre. Tamás megnyugtatta a lányt, hogy bármennyi csomagot hozhat és adott neki ajándékba egy bőröndszettet, de arra is figyelmeztette, hogy ahová mennek ott is lehet mindent kapni. Lili nem vitte túlzásba a pakolást, amin a férfi meg is lepődött. Ő ahhoz volt szokva, hogy a nők, akikkel utazott az egész gardróbjukat bepakolták, és amikor odaértek, akkor mégis arról panaszkodtak, hogy mennyi mindent otthon hagytak. A lány panaszára is fölkészült. A repülőút neki már nem jelentett nagy élményt, megszokta és nem foglalkozott vele. Úgy viselkedett, mintha csak kocsival ruccanna át egyik helyről, a másikra, de a lány csodaként élte meg a repülést...
Jutinak beütött egy érettségi találkozó, előfordul az ilyen. Még mielőtt nagyon elkezdtem volna készülődni, lehűtött hogy a szervező csaj előre szólt, hogy ez még házastárs nélkül, mert volt aki már házas, de többség még nem, és ne legyen már ciki. Szóval tyúkbuli lesz.
Kora délután befuvaroztam a sulihoz, és megdumáltuk hogy éjfél körül a Park étteremnél, mert utána ott van a bankett, legfeljebb majd várok egy kicsit ha még jól érzik magukat. Éjfélkor meg is jelenek, látok ott még másik két kocsit amiben szintén egy-egy férjnek kinéző alak kornyadozik, mások is várják a saját feleségüket.
A Park étterem üvegfalú, és földig érő függönyökkel van megoldva az elszeparálás, odasétálok,...
Harminchét éves voltam, amikor az egész elkezdődött, de kezdjük a múlttal. Anyámék fiatal házasként – még szerény körülmények között – vállalták a bátyámat. Anya azt mondta, hogy második gyerek csak akkor lesz, amikor mindkettőnek mindent megadhatnak, így bátyám után tíz évvel születtem. Apánk kaparta a pénzt a családi kasszába, Anya nevelt bennünket. Jó testvérek voltunk Zolival – a bátyámmal, – de sokat terrorizált, főleg amikor a nőügyeiben kellett falazni. Volt, hogy az én szobámban szexelt a csajokkal, míg én tanultam, miközben az asztal alatt vertem a farkam. A szexuális felvilágosítás nagy többségét így szereztem be.
Zoli bátyám külkereskedelmi egyetemet végzett. Én a sok...
Noémi kiárusítása
Egy idő után Noémi nagy szégyenkezve bevallja Lacinak, hogy neki igazából az a fétise, ha megerőszakolják. Ezt Laci hiszi is, meg nem is, de vigasztalja a lányt.
– Semmi baj édes. Az álmairól senki sem tehet. De ha neked az tetszik, hogy néha elpaskolják a feneked, csak szólj és megteszem. Igaz ugyan, hogy utálom az erőszakot, főleg a nőkkel szemben nem követnék el olyat, de mondjuk egy szerepjáték során...
Noémi ennyiben hagyja, mert még ennyit is félve vallott csak be, hát még ha elmondaná neki, hogy ő az igazi erőszakot kedveli és nem a lanyha szerepjátékos paskolgatást, talán minden ismerőse a szájára venné és még többen megutálnák. Pillanatnyilag ugyan...
– Persze, hogy akarok. Veled bármit, bármikor.
– Azért ne légy ennyire biztos bennem!
– De én a halálba is mennék veled. Már megértem a gyönyört, már sínen a lányom élete, anya meg erős asszony.
– Drága vagy Csillagom, de azért nem vagyok még olyan öreg.
– Nem is! – Vágtam rá azonnal. – Milyen szintre?
– Orál.
– Szopatás?
– Vulgárisan igen.
– Hajrá! – Térdeltem elé.
– Hé, mit csinálsz?
– Tudod, amióta megmutattad nekem a csodát, én is olvasgattam. Előbb puszi, nyalás, majd szájba véve szopás és szájbabaszás. Ennyi. – Hangosan felnevetett, amint elhadartam.
– Ennyi. Valóban ennyi, de mégsem. Te nem egy ribanc vagy, egy kurva, egy semmi nő, aki ezt...
