Maszatolás

A szocializmus vége felé, amikor már kezdtek új szelek fújni, és a vadkapitalizmus kezdte bontogatni húsevő virágait, bekerültem egy frissen alakult értékesítői csapatba. A vezetőség „természetesen” irreális célértékeket adott meg, de ezek eléréséhez minden tőle telhetőt megtett. A menedzsment fixa ideája volt, hogy „egy csapatként könnyebb”, és a munkatársak összessége még nem csapat, ezért a továbbképzéseken a szakmai ismeretek elsajátítása közben csapatépítő feladatokkal is bőven elláttak bennünket.
Így került sor egy négynapos csapatépítő tréning megszervezésére is. Ott nem csak az értékesítendő termékek előnyös és hátrányos tulajdonságait, – a konkurens termékekkel összehasonlítva – tudtuk meg, hanem az üzletkötés/értékesítés pszichológiájába is alaposan alámerültünk.
A tréningre csütörtökön este, meló után érkeztünk, egy eldugott bakonyi falu határától néhány kilométerre kialakított faházas, sátras, erdei táborba. Az első este gyakorlatilag eseménytelenül telt el, mivel a kollégákkal szinte csak látásból ismertük egymást. Becuccoltunk, bevackoltunk, mindenki behúzódott. Tipikus vénasszonyok nyara volt, olyan, amikor napközben lemelegszik az emberről még a pólóing is, de napnyugta után gyorsan esik a hőmérséklet, és hajnalban bizony erősen dideregsz.
A barátnőmmel – Zsófival – kereszthuzatot csináltunk, mert a faházban a nappali hőség bent rekedt, tipikusan áporodott levegőt hagyva maga után, amiben keveredett a festett fa és a linóleum kipárolgása. Aztán hajnalban már bántuk, hogy kihűtöttük a bungit, mert a fellelhető összes takarót és ágyneműt magunkra terítve, összebújva vacogtunk
Zsófival akkor már több, mint fél éve együtt voltunk, félszavakból, szemvillanásokból értettük egymást, sőt kialakult egyfajta – általam csak „agyközi kapcsolat”-nak hívott – kommunikáció is, amikor az egyikőnk erőteljes gondolatait a másikunk jó eséllyel tudta venni anélkül, hogy láttuk, vagy hallottuk volna egymást. Ezt a kommunikációt ki is használtuk a csapatépítő feladatok során, amit a többiek eleinte furcsálltak, bundának gyanították, vagy azt gondolták, előre tudtuk a megoldandó feladatot. Mi csak somolyogtunk a feltételezéseken, de volt egy éltes korú (akkoriban, hozzám képest éltes, ma már inkább MILF-nek titulálnám) beképzelt, nagypofájú, pártvonalon befutott nőszemély, aki egész nap beszólogatott, kóstolgatott.