A nagy mellű tanárnő elcsábítja tanítványát

– Szia – nyitott mosolyogva ajtót Tina. Már várta a fiút. Ahogy kissé zavartan álldogált a teraszon, egyszeriben a saját fiára emlékeztette, és ettől melegség öntötte el. – Gyere be – invitálta, félreállva kicsit, kezével a nappali felé intve.
– Köszönöm – mormogta halkan a fiú, és sietve lépte át a küszöböt. A lakásban jóleső meleg fogadta, ezért egyből a kabátjához nyúlt, hogy kigombolja, de nem bújt ki belőle, amíg Tina a fogasra nem mutatott.
– Tedd csak oda – mondta, és nem tudta abbahagyni a mosolygást, ahogy figyelte a fiú tétova, kicsit kapkodó mozdulatait. Szemlátomást zavarban volt, és nem csak a kinti hidegtől pirosodott az arca. Lassan kihámozta magát a kabátból, felakasztotta a helyére, és körülnézett a lakásban.
Tina mindig is büszke volt a berendezésre, kezdve már a tágas és világos előtéren, ami barátságos hangulatot és melegséget árasztott. Tina próbálta a modernitást ötvözni a kényelemmel és az otthonossággal, amikor kiválasztotta a bútorokat, a dísztárgyakat, a szőnyeket és a falburkolatot, és minden betérő arcán úgy látta, hogy ez igazán jól sikerült.
– Gyere csak, térj beljebb – mondta kedvesen, és maga is elindult a nappali felé, ahol az üvegasztal mellett vonzóan süppedős, puha bőrfotelek és egy kanapé várta, hogy helyet foglaljanak rajta.
Kissé bűntudata volt, amiért szánt szándékkal ilyen hivalkodó ruhát vett fel, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy játszadozzon kicsit. Sokszor látta már a fiú elbambuló tekintetén az osztályban, hogy tetszik neki, és bár tudta, hogy ez nem helyén való, azért jólesően simogatta az önérzetét. Hiába volt sokkal idősebb, érezte, hogy még nagyon is jól néz ki, és szeretett tetszeni a férfiaknak. Mindig felizgatta, ha fiatalabb pasik bámulták meg, szerette érezni a vágyat, amit kelt bennük, elismerő és csodáló tekintetük pedig olyan energiákkal töltötte fel, amire szüksége volt, hogy igazi nőnek érezze magát. Ahogy előre engedte a fiút a nappali ajtajában, mosolyogva megigazította fehér blúzát, amin hanyag módon elmulasztotta begombolni a felső három gombot, és sötét színű, feszes szoknyáját, ami hamar felcsúszott a combján, ha nem figyelt, vagy óvatlan mozdulatokat tett.
– Ülj csak le – mutatott a kanapé felé egy hanyag és laza mozdulattal, hangjában pedig vidámság és melegség csendült.