A+ A-

Albérlet a fővárosban

Borzasztóan örültem, amikor értesítettek, hogy megkaphatom a fővárosi állást. Nem volt nekem semmi bajom a kisvárossal, ahol éltem, volt nagyjából minden, rendezett családi viszonyok, vőlegény, hébe-hóba el is mentünk szórakozni, csakhát munkalehetőség... Ezen a téren siralmas volt. Dolgoztam egy kis cégnél, de utáltam bejárni. Megalázóan bugyuta, aktatologatós munka, pitiáner intrikus kollégák, brrr...
Most viszont felelősségteljes munkám lesz! A fővárosban. Hirtelen belémnyilallt, hogy hol fogok én lakni? Oké, már több mint három hónapja leveleztünk az állásról, és kétszer voltam fönt interjún, és biztattak, hogy megkapom, de csütörtökön kaptam a levelet, hogy hétfőn jelentkezzek, mert már ennél a hónapzárásnál számítanak rám.
Hogy találok én három nap alatt albérletet? Hotelre nem volt pénzem... Akkor jutott eszembe András és Zoli. Ők már több mint egy éve a fővárosban dolgoztak, és együtt béreltek egy albérletet. András a bátyám jóbarátja volt, sokszor járt nálunk, néha ott is aludt, őt nagyon jól ismertem. Zoli is velük egyidős volt, de nem osztálytársuk, őt csak futólag ismertem, köszöntünk egymásnak az utcán és ennyi.
Elkértem a bátyámtól az András számát, felhívtam, és megkérdeztem hogy meghúzhatnám-e magam náluk, amíg találok valamit. Megbeszélte Zolival, és visszahívott hogy rendben van. Húha, ha ezt a vőlegényem megtudja....
Istivel, a vőlegényemmel furán alakultak a dolgok az utóbbi időben. Már bő három éve jártunk, és fél éve eljegyeztük egymást, így legalább anyámnak nem járt a szája, ha Isti nagynéha nálam aludt. De az esküvő nem lett kitűzve, meg semmi sem lett jobb az eljegyzés óta, ugyanolyan munkamániás volt, és rengeteg utazással járt a munkája, és csudamód mindig hétvégére torlódott fel. Így aztán nagyon ritkán voltunk együtt, most is már három hete elmúlt, hogy legutóbb szexeltünk, és ezen az elmenetelem előtti hétvégén sem volt itthon. De ez őt láthatólag nem zavarta.
Vasárnap este betoppantam a nagy utazótáskámmal ideiglenes szállásadóimhoz, Andráshoz és Zolihoz. Egy szép másfélszobás lakást béreltek, a félszoba Zolié volt, a nagyszobát pedig, amelyben egy méretes franciaágy terpeszkedett, András uralta.
- Oda cuccolhatsz be, hozzám, ott van több hely - mondta András.
Ezen megdöbbentem. Ha engem kérdeztek volna, én úgy képzeltem volna el, hogy arra a kis időre, amíg ott vagyok, összeköltöznek, és nekem hagyják a kisszobát. De nem mertem beleszólni. Most akkor Andrással kell aludnom egy ágyban? Húha, ha ezt a vőlegényem megtudja... És vajon akar tőlem András valamit? Magas, vékony, barna szemű, fekete hajú srác volt, tulajdonképpen jóképű, sőt, már meztelenül is láttam, mikor nálunk aludt. De sosem férfiként gondoltam rá, hanem csak mint a bátyám haverjára.
Erősen elhatároztam, hogy nem bátorítom semmivel. Sosem öltöztem át vagy vetkőztem le a jelenlétében, mindig kivonultam a fürdőszobába. Mikor hálóingben voltam, mindig betettem az MP3-lejátszó füldugóit a fülembe, hogy ha valami kínosat kezd mondani, úgy tegyek, mintha nem hallanám. Meg ilyesmik.
Így telt az első hét. Az új munka nagyszerű volt: hamar megértettem a szabályokat, odafigyeltek arra, amit mondtam, segítettek, nagyon jól éreztem magam. Pénteken viszont bejelentették, hogy elmaradás van, szombaton be kell jönni túlórázni. Nincs kibúvó, főleg nekem próbaidősnek nincs. Szomorúan hívtam fel Istit a hírrel, hogy nem tudok hazamenni, illetve egy rövid napért nem érdemes. Egykedvűen fogadta, annyit mondott, hogy "Jól van, cica". Engem meg az marcangolt, hogy már több mint négy hete nem érintett férfikéz, dehát mit csináltam volna...
A két új lakótársammal nagyon hamar megbarátkoztam, Zolival is, akit addig alig ismertem. Zoli alacsonyabb volt Andrásnál, pont akkora, mint én, göndör barna haja volt, és huncut zöld szeme. És dőlt belőle a hülyeség. András is rengeteg vicces történettel traktált kezdeti csetlés-botlásaikról, amikor még újak voltak a fővárosban, de a nagy hülyéskedéseket Zoli kezdeményezte. Aránylag későig dolgoztunk mind a hárman, de az estéket együtt töltöttük. Kétszer is főztem nekik a hét során, megnyalták mind a tíz ujjukat, egyszer moziban voltunk, egyszer pedig lementünk egy közeli kocsmába, melegszendvicset ettünk és sok sört ittunk rá, és gurultunk az asztal alá a röhögéstől, annyi hülyeséget szedtek ki magukból a srácok. Eléggé berúgtunk, még énekeltünk is hazafelé menet egy picit.
Szóval eljött a szombat, a túlórával terhelt, és nem mentem haza hétvégére. Zoliandrásék cégénél viszont vállalati banzájt szerveztek, hogy milyen évforduló alkalmából, már nem tudom, mindenesetre az angol főnökük azt mondta, hogy mindenki hozhat magával egy "spouse"-t, azaz házastársat vagy élettársat. Mivel aktuálisan egyikük sem rendelkezett "spouse"-al, engem győzködtek, hogy tartsak velük.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.95 pont (130 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 listike 2014. 05. 11. vasárnap 07:02
Nagyon jó.
#7 charli64 2012. 10. 31. szerda 15:29
Tényleg jó.
#6 tiborg 2012. 06. 27. szerda 08:02
kituno....tovabb...tovabb...
#5 SilentG 2012. 03. 12. hétfő 18:53
Nagyon betalált! Egyetértek: folytatás megrendelve! :P
#4 v-ir-a 2011. 06. 19. vasárnap 21:35
nagyon jóóó...folytatást kérek smile
#3 flexus 2011. 06. 17. péntek 19:29
Végre egy történet, ahol ügyeltek a helyesírásra is és jó is volt a sztori. Írj még bátran, megéri.
#2 zyzy7 2011. 06. 11. szombat 11:47
szerintem szupi a történet
#1 Törté-Net 2011. 06. 10. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?