A+ A-

Emma

Első történetem
Emma az ágyán ült.
- Nem lehet igaz- - gondolta - Ilyen egyszerűen nincs.
Tényleg rossz, amikor az embernek egyszerre lenne kedve sírni, zokogni, és teljes szívéből nevetni. Ezt az érzést csak átélni lehet, leírni nem. Megoldásként Emma a párnáját kezdte ütni, majd nevetett és végül kijött egy könnycsepp a szeméből.
- Ha valaki látna, azt hinné, megőrültem - szólalt meg fennhangon.
- Pontosan - válaszolt egy hang a háta mögött.
Emma hirtelen megfordult. Ekkor eljött az a pillanat, amikor azt hitte, hogy tényleg megzakkant. Az a férfi állt előtte, aki ezt az egészet kiváltotta belőle.
Pár órával ezelőtt
Emma a munkából tartott hazafelé, amikor találkozott egykori szerelmével. A férfi épp egy buszról szállt le.
- Gábor?
- Emma? Szia!
- Szia! Hát te meg mit keresel itt? Mikor is költöztél el? Öt éve?
- Öt és fél. És egy munka kapcsán jöttem vissza.
- Itt fogsz dolgozni?
- Hm... Nem. Igazából nem én keresek munkát, hanem munkát akarok adni valakinek.
- Ez olyan... titokzatos. De ha semmi közöm hozzá, akkor hagyjuk.
- Nem. Egy ügyvédet keresek a válóperemhez.
Emma megütközve nézett a férfire. Igazából azt sem tudta, hogy házas. Illetve, hogy az volt.
- Oh, sajnálom - mondta végül.
- Semmi baj.
- Ha éppen akarsz róla, vagy bármi másról beszélni, akkor tudod hol találsz.
- Rendben Emma. Köszönöm. Akkor még látjuk egymást, de ha megbocsátasz, most sietek.
- Oké, helló!
- Szia.
Emma szinte rohant.
- Hogy én mekkora egy hülye vagyok! - gondolta magában - Ha éppen akarsz róla beszélni, tudod hol találsz?!! Miféle idióta mond ilyeneket? Tiszta hülyének nézhetett!
A helyzet az, hogy Gábor nem tudta, hogy Emma valaha is szerelmes volt belé. Jó barátok voltak, de semmi több - legalábbis Gábor szerint. Aztán Gábor összejött egy régi évfolyamtársával a gimiből, Emma pedig elfogadta a legelső kínálkozó alkalmat egy pizzafutár személyében. 3 hétig bírták egymást, aztán Emma szakított vele.
Emma felrohant a lakásába, ahol tovább gondolkodott a történteken, amikor is felbukkant Gábor.
- Jesszusom! De megijesztettél!
- Ne haragudj.
- Semmi baj - kapkodta a levegőt Emma - Máris megtaláltad az ügyvédet?
- Nem, most ebédszünetet tart, úgyhogy majd csak körülbelül egy óra múlva tudok vele beszélni.
- Értelek.
- Aztán meg gondoltam, hogy úgyis régen beszéltünk, hát eljövök hozzád. Csengettem, senki sem jött ki, de az ajtó nyitva volt, úgyhogy beléptem.
- A csengő tegnap romlott el, és még nem értek ki megjavítani. Az ajtót pedig elfelejtettem bezárni.
- Aha. De, az igazat megvallva, nem erre számítottam.
- Öh, mármint?
- Hát hogy fél órával a találkozásunk után a párnádat sírva - nevetve vered agyon, majd kijelented, hogy ha valaki látna, azt hinné, hogy megőrültél.
Emma zavartan nevetett.
- Tudod, ööö... az egyik barátnőm... vagyis a főbérlőm hívott.
- A főbérlő a barátnőd?
- Nem. Csak Barbarát akartam mondani, és véletlenül barátnőmet mondtam.
- A főbérlőt Barbarának hívják?
- Mi? Ja ... igen. Figyelj, Gabi. Ha megbocsátasz, kimennék a mosdóra.
- Persze, menj csak. De ugye nincs baj?
- Baj? Á, dehogy. Érezd magad otthon!- mondta Emma, aztán bezárta maga után a mosdó ajtaját. Zihálva nézett a tükörbe és próbált valami hihetőt kitalálni, hogy miért is hívhatta a főbérlője, aki a valóságban nem is hívta. Mi több, a főbérlőt nem is Barbarának hívják. Az óramutató csak haladt előre. Emmának úgy tűnt, mintha minden perc a másodperc töredéke lenne. Félt azoktól a kérdésektől, amik esetleg várhatják, ha kimegy. Végül nagy levegőt vett és kilépett a mosdóból.
- Csak nyugi, csak nyugi, csak nyugi, csak nyugi - hajtogatta magában, ahogy végigsétált lábujjhegyen a folyosón. A szobába lépve Gábor sejtelmes mosollyal fogadta.
- Megnyugodtál? - kérdezte.
- Én? Miért?
- Öh... ezek szerint nem.
- Ja, az előbbire célzol? Persze. Ne haragudj, mostanában nagyon szétszórt vagyok.
- Szerintem is. Például még azt is összekeverted, hogy telefonon 3 órája beszéltél utoljára és akkor is egy Zsuzsa nevezetű valakivel.
- Ezt honnan tudod?
- Szóval nem is tagadod.
- Dehogynem! De te belenéztél a híváslistámba?
- Azt mondtad, érezzem magam otthon. Én csak eleget tettem a kérésnek. Tehát halljam mi ez az egész?
- Ehhez neked semmi közöd - válaszolta indulatosan Emma, bár hangjába vegyült némi kétségbeesés.
- Igen? Szóval, te tudni akarod, hogy én miért válok el a feleségemtől, de én annyit nem tudhatok meg, hogy mi a fene bajod van azóta, amióta ideértem.
Emma hallgatott. Erre tényleg nem tudott mit mondani. Illetve tudott volna, csak akkor mindent be kell vallania Gábornak.
- Hallgatlak - törte meg a csendet Gábor - vagy akár el is mehetek, és nem látsz többet.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 zsuzsika 2015. 01. 6. kedd 08:13
Közepes.
#4 listike 2014. 10. 9. csütörtök 17:07
Szép.
#3 A57L 2014. 02. 8. szombat 09:36
Elmegy.
#2 genius33 2013. 01. 12. szombat 09:17
Emma e holnap nyes
#1 Törté-Net 2011. 06. 9. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?