NOV.
13.
2023
Kellemes tavaszi reggel van. Minden okom megvan rá, hogy jó kedvem legyen egész nap.
Vagy talán mégsem? Ha ma valaki megint elrontja a kedvem, annak egy jó nagyot behúzok.
A fürdőszobában állok a tükör előtt és azon gondolkodom, hogy borotválkozzam vagy szakállt növesszek. Mindkettő mellett szólnak érvek. Ha nem borotválkozom, akkor minden nap nyerek öt percet. Ha borotválkozom, akkor elég jó fiúnak nézek ki. Persze ez csak a főnökömnek tetszene igazán.
Azt hiszem ez a rádió zavar az elmélkedésben. Mikor odanyúlok, hogy kikapcsoljam, felfigyelek a bemondó izgatott hangjára. Bár be sem kapcsoltam volna ezt a dögöt, akkor nyertem volna egy nyugalmas félórát.
A bemondó azt – a...
A szexuálisan érett férfiak, akiknek még nincs vagy már nincs rendszeres nemi életben részük, a mai korban időnként arra vetemednek, hogy a világhálón pornográf filmeket keressenek és nézegessenek. Igaz, az alkotásoknak legalább 90 százaléka egy kaptafára épülő, csapnivaló fércmű, mivel valószínűleg csak azok az ötletek érvényesülnek, amelyek tiszta testiségre koncentrálnak a tömegigény kielégítése érdekében. A kifinomult ízlésűek, akik erotikát, gyengédséget is szívesen látnának viszont a képernyőn, csalódásra – és hosszabb keresgélésre kényszerülnek.
Így járt a Férfi is, aki olyan kisfilmre bukkant, amely nagyon is életszerű helyzetet ábrázolt (egy folyton úton levő üzletasszony...
Huszonöt éves közgazdászként majd egy éve a Bosch pénzügyi csoportvezetője vagyok. Férjem is a cégnél dolgozik fejlesztőmérnökként. Minden vezetői részlegnek évente volt egy hétvégi csapatépítő tréning. Péntek délben elmehettünk munkából, hogy 15 órára leérjünk egyénileg, vagy összetársulva, Velencére a hotelbe. Kicsit késtem. Pont be tudtam jelentkezni, szobakártyát átvenni, mire kezdődött a HR vezető köszöntője. Rövid programismertető, majd aki akar fürdik, sétál pihen. Vacsora este hatkor.
Szerencsémre én Ágit, meg Zsuzsit kaptam szobatársnak, és nem valamelyik magának való idősebb kolleginát. Ági nemrég jött vissza szülésiről, és az otthoni gőzt röhögéssel ereszti ki az...
Tavaly nyáron, egy családi összejövetelre voltam hivatalos, az unokaöcsém születésnapjára. 18 éves lett a srác, ez mérföldkő egy ember életében, a buli is ennek megfelelő volumenű volt.
A család egyik közeli barátjának krimóját bérelték ki az estére, tekepályával, korlátlan fogyasztással stb. Sajnálatos módon a menyasszonyom vidéki elfoglaltsága miatt nem tarthatott velem, de teljes bizalmat élvezve egyedül is jól éreztem magam.
A sokadik...
Rendben, legyen. Elküldöm neki a képeket, köztudott, hogy nekem úgysem sikerülne lekicsinyíteni őket... Kíváncsi vagyok, mit fog hozzájuk szólni, hiszen már vagy két éve nem láttuk egymást. Az utolsó találkozásunk emlékezetes maradt, de nem a szó pozitív értelmében. Egy buliban, némi alkoholtól becsípve másztam rá, amit persze viszonzott, olyannyira, hogy a fél buli láthatta, ahogy kezei a felsőm alá igyekeznek. Ezzel egyetlen probléma volt, ő...
Mindig is benne voltam ebben abban, de ilyesmit eleve elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha ehhez hasonló helyzetbe kerülnék főleg, hogy részt is vegyek benne,
azt meg végképp, hogy pont a legjobb barátnőim vetik föl az ötletet. Nem vágytam efféle kalandokra, vagy legalább is nem éreztem úgy, hogy képes lennék ellazulni hozzá,
de úgy látszik az élet a fantáziánknál is bizarrabb dolgokat tud produkálni. Azzal kezdődött, amikor a...
Csengett a telóm. Kiírta ugyan, de számomra ismeretlen volt a szám. Akkor értem haza, ezért semmi kedvem nem volt egy unatkozó nyugdíjassal beszélgetni. Másodjára unott ingerültséggel vettem fel.
– Halló! – szóltam bele.
– Szia Sziszi! Miben zavartalak meg? – Ismert volt a hanglejtés, de hirtelen nem tudtam hova tenni.
– Szia, ki vagy? – Még szinte ki sem mondtam, rájöttem. Kati, az unokanagynéném. Ők hívtak Sziszinek. – Bocsi, Kata! Szia! Erőteljesebb a hangod, mint amit megszoktam!
– Na, csak, hogy rájöttél! – Köszörülte meg a torkát. – Egy ügyféllel volt megbeszélésem, és benne ragadtam – magyarázkodott, már a megszokott csacsogással.
– Figyelj csajszi!...
17. fejezet
Minderről persze semmi fogalmam sem volt, csak annyit tudtam, hogy szeptember elsején valóban be kell vonulnom. Teltek-múltak a napok, és ez a dátum egyre közeledett.
– Rosszat sejtek, mondta könnyeit törölgetve.
– Ne aggódj, nagyi!
– Aranyos vagy, Ákoska! De tisztában vagyok azzal, hogy én egy idős nő vagyok, te pedig egy életerős fiú, aki vágyik az új élményekre. Nem én vagyok a társad. Nekem már megereszkedtek a melleim, löttyedtek az izmaim, foltos a bőröm. Én már nem tudok gyereket szülni neked.
– Ami kettőnk történt azt nem lehet kitörölni az emlékeimből!
– Tizenegy hónap alatt, amíg távol vagy, sok minden történhet. ...
Van egy barátom, akivel elválaszthatatlanok voltunk kiskorunk óta. Együtt nőttünk fel, sok mindenen megosztoztunk, 20 éves korunk körül némelyik olyan lányon is, akik semmit sem jentettek számunkra csak a test gyönyörét. Együtt fedeztük fel a testünket. Abban az időben úgy 14 évesen, elég gátlásosak voltunk, nem igazán mertünk a lányokhoz szólni. Volt egy szomszédlány Regina, aki 12 éves volt. Rajtunk kívül nem volt barátnője, meg senki akihez vonzódott volna. Hiába mondtuk neki, hogy maradjon otthon, nem lányoknak való az, amit mi csinálunk, ő mindig kikönyörögte, hogy velünk lehessen. Mi, Lacival már 12 éves korunkban méregettük, kinek vastagabb a karja, kinek nagyobb a fütyköse. Ezt...
20. fejezet
Szeptember elsején valóban be kellett vonulnom. Az anyám és Baksa Andi kísért el a vasútállomásig. Egyikőjüket sem kértem erre, de anyám titokban reménykedett, hogy össze tud minket boronálni. Ennek persze nem sok esélye volt.
Nem tudtam eldönteni, hogy tisztában volt-e a nagymamám iránti vonzalmammal és így próbálta elterelni a figyelmemet, vagy egyszerűen csak egy kéretlen „anyai óhaj” volt a részéről. Akár is volt a célja, ennek megvalósulásának semmi esélye sem volt.
A bakonyi vasútállomáson már várt egy katonai teherautó, onnan szállították be az újoncokat a szigorúan titkos laktanyánkba.
Az épület előtt a megafonból mozgalmi dalok szóltak.
Szállj,...
