Gondolkozz másként!
Megjelenés: 2023. november 10.
Hossz: 15 145 karakter
Elolvasva: 1 768 alkalommal
Ezen írás Kékég és Kexi 69 közös munkája.
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Csengett a telóm. Kiírta ugyan, de számomra ismeretlen volt a szám. Akkor értem haza, ezért semmi kedvem nem volt egy unatkozó nyugdíjassal beszélgetni. Másodjára unott ingerültséggel vettem fel.
– Halló! – szóltam bele.
– Szia Sziszi! Miben zavartalak meg? – Ismert volt a hanglejtés, de hirtelen nem tudtam hova tenni.
– Szia, ki vagy? – Még szinte ki sem mondtam, rájöttem. Kati, az unokanagynéném. Ők hívtak Sziszinek. – Bocsi, Kata! Szia! Erőteljesebb a hangod, mint amit megszoktam!
– Na, csak, hogy rájöttél! – Köszörülte meg a torkát. – Egy ügyféllel volt megbeszélésem, és benne ragadtam – magyarázkodott, már a megszokott csacsogással.
– Figyelj csajszi! Hagyjuk most a tiszteletköröket! Holnap napközben tudnánk találkozni?
– Öööööö – gondolkodtam.
– Nagyitól tudtam meg keresztanyu számát, ő adta meg a tiédet. – Hadarta, szinte csak azért, hogy időt adjon. – Tehát mikor? Ja, reggel nem jó!
– Így – kizárásos alapon – ebédszünetben, egy és kettő között, vagy... vagy mivel hosszús vagyok, öt után. – Mint egy gép, már válaszolt is.
– Ok 17: 04-kor várlak a hivatal előtt. Nálad alszom, majd dumálunk!
– Fél hat és én albiban lakom, vegyél ki a szállodában egy szobát. Amúgy miről van szó?
– Szerettem veled aludni anno! Dumcsizunk, mint régen. Nem telefon téma! Na, szia! Már süket is lett a telefonom.
Tudtam Tatától, hogy Kati huszonhét évesen már karriert épített. Most huszonnyolc, és egy újgazdag, kormányközeli pasi élettársa, és cégének ügyvezetője. Hiába tanár végzettségű, kemény üzletasszony. Legalábbis Tata szerint.
Másnap egy fehér Audiban ülve, az ablakon zongoráztatta ujjait.
– Ülj be! – Hangja parancsoló volt. A kocsiban ölelt meg, pusziztunk, mint régen. Homlok, két arc, majd ajak. Titkos jel, hogy örök barátnők maradunk.
– Kell nekem egy jó munkaügyis. Ez te vagy. A jövő héten kezdesz. Nem! Elengednek! A polgid a párom haverja. Gyerünk, együnk! Van valami jó hely ebben a... porfészekben?
– Ja, a sarki kifőzde. De nekem van kajám otthon, rendeltem. – Válaszoltam.
– Sziszi! Én fizetem! Már nyomkodta is a Guglit. Vacsora alatt elmondta, hogy mi lesz a munkám, a pénzem a versenyszféra előkelő besorolásában, és amíg nem tudunk lakást venni, nagyinál ellakhatom.
– Halló! – szóltam bele.
– Szia Sziszi! Miben zavartalak meg? – Ismert volt a hanglejtés, de hirtelen nem tudtam hova tenni.
– Szia, ki vagy? – Még szinte ki sem mondtam, rájöttem. Kati, az unokanagynéném. Ők hívtak Sziszinek. – Bocsi, Kata! Szia! Erőteljesebb a hangod, mint amit megszoktam!
– Na, csak, hogy rájöttél! – Köszörülte meg a torkát. – Egy ügyféllel volt megbeszélésem, és benne ragadtam – magyarázkodott, már a megszokott csacsogással.
– Figyelj csajszi! Hagyjuk most a tiszteletköröket! Holnap napközben tudnánk találkozni?
– Öööööö – gondolkodtam.
– Nagyitól tudtam meg keresztanyu számát, ő adta meg a tiédet. – Hadarta, szinte csak azért, hogy időt adjon. – Tehát mikor? Ja, reggel nem jó!
– Így – kizárásos alapon – ebédszünetben, egy és kettő között, vagy... vagy mivel hosszús vagyok, öt után. – Mint egy gép, már válaszolt is.
– Ok 17: 04-kor várlak a hivatal előtt. Nálad alszom, majd dumálunk!
– Fél hat és én albiban lakom, vegyél ki a szállodában egy szobát. Amúgy miről van szó?
– Szerettem veled aludni anno! Dumcsizunk, mint régen. Nem telefon téma! Na, szia! Már süket is lett a telefonom.
Tudtam Tatától, hogy Kati huszonhét évesen már karriert épített. Most huszonnyolc, és egy újgazdag, kormányközeli pasi élettársa, és cégének ügyvezetője. Hiába tanár végzettségű, kemény üzletasszony. Legalábbis Tata szerint.
Másnap egy fehér Audiban ülve, az ablakon zongoráztatta ujjait.
– Ülj be! – Hangja parancsoló volt. A kocsiban ölelt meg, pusziztunk, mint régen. Homlok, két arc, majd ajak. Titkos jel, hogy örök barátnők maradunk.
– Kell nekem egy jó munkaügyis. Ez te vagy. A jövő héten kezdesz. Nem! Elengednek! A polgid a párom haverja. Gyerünk, együnk! Van valami jó hely ebben a... porfészekben?
– Ja, a sarki kifőzde. De nekem van kajám otthon, rendeltem. – Válaszoltam.
– Sziszi! Én fizetem! Már nyomkodta is a Guglit. Vacsora alatt elmondta, hogy mi lesz a munkám, a pénzem a versenyszféra előkelő besorolásában, és amíg nem tudunk lakást venni, nagyinál ellakhatom.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 7 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
"az én felfogásom szerint az iró dolga nem a kőgazdag emberek nyavalygásainak rögzitése, hanem felfedezni valamit, ami a valós élet valós problémája"
gondolattal, mert a tükör (akár görbe tükör) tartása is lehet írói feladat ...
És azt gondolom, hogy igenis valós társadalmi probléma, hogy van egy olyan újgazdag réteg, aki jódolgában nem tudja mivel üsse el a közember számára oly drága időt.
Személy szerint tőlem távol áll ez a újgazdag, hedonista életforma, amikor valaki 28 évesen már egy kormányközeli pasihoz dögözik, melynek cége olyan gazdag, hogy cseppet sem okoz gondot, hogy egy frissen felvett, gyakorlatlan embernek Reanault Cliót lökjön a segge alá, miközben nem vár tőle komolyabb munkát. Mondom: nem írigylem, s nyitott szemmel járó emberként látom, hogy egyre több ilyen ember van, de az én felfogásom szerint az iró dolga nem a kőgazdag emberek nyavalygásainak rögzitése, hanem felfedezni valamit, ami a valós élet valós problémája. És ez még a pornó műfajra is vonatkozik.
Amit írtam, a legkevésbé sem birálat. A sztori olvasmányos, és ahogy Arya is írja délutáni kávé és desszert mellet egész kellemes olvasmány. Történetesen én más szemmel látom a világot. Még az is lehet, hogy bennem van a hiba.