Meztelen kórterem

Art, a kedves és huncut Art bajba került. A kulcscsontja, meg két bordája törött el, mert gyakorlatilag rázuhantam. Igaz, akkor észre sem vettem, hogy valami nincs rendjén.
A fiúk hívtak mentőt és persze elintézték az ügyet.
Estére, hálából felhívtam magamhoz Micket, hogy megköszönjem a segítséget és megtudjam, hogy mi van Arttal.
Ezt végül is csak reggel mondta el, mert eszméletlenül kifárasztott. Tényleg bármeddig bírta.
Másnap úgy döntöttem, hogy bemegyek a kórházba – még kocsonyás lábakkal – tisztázni, hogy sajnálom, és hogy kész vagyok vállalni a felelősséget is.

Már rögtön az ajtóban Andival futottam össze, aki karikás szemmel viharzott el mellettem. Észre sem vett, de ugyanoda tartottunk, így lélekben felkészültem rá, hogy kitépi a hajam majd.

Art egy magánszobában feküdt és Andi éppen a kezeit fogta. Valamit suttogott neki, mikor kopogtam a nyitott ajtóban. Mindkettő egyszerre nézett rám és legszívesebben elszaladtam volna. Aztán Andi, aki izmos volt, mint egy párduc, felpattant és elém állt.
– Te voltál?! – lökte be az ajtót közben, elzárva a könnyű menekülés útját.
– Hagyd életem, nem szándékos volt és én szúrtam el – mondta Art az ágyról, de kevés sikerrel, mert a barátnője belémkapaszkodott és a falnak vágott. Hagytam, mert gondoltam így könnyebben megúszom. Nem mintha szerettem volna összecseszni a hajamat, vagy beszerezni pár foltot, de valahogy ilyesmire számítottam. Nem is védekeztem, csak magamhoz szorítottam a dühös és ijedt lányt, hogy talán így hamarabb lenyugszik. Erősebb voltam, ezt éreztem, Andi meg megpróbált megtépni. Ott viaskodtunk a falnál, míg végül ellépett és letépte a könnyű kis ingemet, amit a langyos napra kerestem. Alatta sportmelltartó és a bőröm. Kicsit mérges lettem, mert így tuti, hogy nem húzom fel újra, de ha ennyivel megúsztam, akkor oké. Ám nem hagyta abba, a szoknya után kapott és itt már tényleg nem tudtam, hogy mit csináljak, így lekevertem egy pofont neki és rákiáltottam, hogy álljon le.
– Te szemét kis kurva! – kiáltotta és újra odakapott, ezúttal sikerrel. A szoros és combközépig takaró anyag engedett, hangos reccsenéssel maradt a kezében és ott álltam előttük egy szál melltartóban, meg a könnyű kis szandiban.
– Hol a bugyid? – kiáltott rám, míg Art csatlakozott:
– Uhh, ez a vagány csaj!
Andi kapcsolt, megperdült és ránézett.