A+ A-

Vizsga után 2. rész

– Gyere! – ziháltam, miközben elzártam a csapot. – Te is kapsz tőlem valamit.
Nem tiltakozott. Nem szólt semmit, csak engedte, hogy kézen fogjam, és kivezessem a zuhanyzóból. Úgy, ahogy voltunk, meztelenül és vizesen indultunk a lakás belseje felé. Sorra téptem fel az ajtókat, míg végül el nem értük széles ágyamat.
Gyorsan a hátára löktem őt, és még mielőtt bármit is tehetett volna, fölé magasodtam. Egyik kezemmel megtámaszkodtam válla mellett a lepedőn, másikat pedig hasára helyeztem, miközben ismét hevesen megcsókoltam.
Hasán nyugvó kezem viszont nem maradt sokáig egy helyben. Amint ajkaim az övéihez értek, elindult lefelé, és behatolt combjai közé, melyeket ő engedelmesen széttárt nekem.
Éreztem, hogy a hév, amivel csókol, gyengül, ezért felemeltem a fejem, és rá néztem. Figyeltem azt az angyali arcot, ahogy az élvezettől elnyílt szájjal, lehunyt szemekkel hever ott az ágyamon. Még sötét haja is úgy terült szét feje körül, mint valamiféle glória. Arcizmai megrezdültek minden egyes alkalommal, amikor félig kihúzott ujjamat visszalöktem barlangjába.
Egyre gyorsítottam a tempón, és mosolyogva figyeltem, ahogy arcizmai vonaglanak, ajkai közül pedig egyre hangosabb nyögések törnek elő. Egy hirtelen gondolattól vezérelve mutatóujjam mellé középső ujjamat is belé löktem, mire ő halkan felsikkantott, zihálása pedig olyan ütemet vett fel, mint egy régi autó motorjának zakatoló alapjárata.
Hüvelykujjamat csiklójára illesztettem, és gyengéden masszíroztam a kis pöcköt, amitől ő fészkelődni kezdett alattam, mint egy sajtkukac. Éreztem, hogy kelyhében egyre forróbb lesz a helyzet, míg nem szemei hirtelen felpattantak, barlangja pedig ujjaimra feszül. Lélegzete elakadt, majd, pillanatnyi hatásszünet után, hangos nyögés tört elő belőle. A végtelen gyönyör nyögése.
Fáradtan terültem el mellette, tekintetemet azonban továbbra sem tudtam levenni angyali arcáról, amin most túlvilági mosoly terült szét, miközben laposakat pislogott.
– Ez valami csodálatos volt – sóhajtott fel végül. – El sem hiszem, hogy mindig kihozod belőlem ezt.
Felkönyököltem, és mosolyogva figyeltem boldog arckifejezését. Imádtam ezt a lányt. Nem tudom megmagyarázni miért és hogyan. Ha az ember szerelmes, minden csodálatosnak és egyszerűnek tetszik. Szinte csak lebegsz a levegőben, és másra sem tudsz gondolni, mint hogy milyen szép az élet, és mennyire szereted azt az illetőt. De vele más volt. Az ő közelségében semmi ilyesmit nem éreztem. Nem borította el az elmémet rózsaszín köd, nem kezdtem hülyeségeket beszélni, és nem éreztem különös késztetést arra, hogy valami meggondolatlanságot csináljak. Ha pedig távol volt… azt nem állítom, hogy nem hiányzott, de nem úgy, mint a vágyakozása tárgyától elszakított szerelmesnek szíve egyetlen virágszála.
Viszont akkor is hazudnék, ha azt mondanám, csak a teste kellett. Nem titkolom, ezért a csodálatos, karcsú alakért, ezekért a ruganyos tagokért, ezért a puha bőrért, selymes hajért, csillogó barna szemekért és angyali mosolyért ölni tudtam volna. Talán el sem tudom képzelni, mit meg nem tettem volna érte, hogy az enyém lehessen, ha nem vetette volna önként magát a karjaim közé. Ez így tény, de nem minden. Nem tudom megmagyarázni, mit érzek iránta. Szeretem, mint egy barátot, egy testvért, bár ez kapcsolatunk viszonyait elnézve, kicsit perverzül hangzik. Nem vagyok belé szerelmes, ez egyértelmű, de közelsége mégis határtalan boldogsággal tölt el.
De persze ezen nincs is mit csodálkozni. Hiszen ki nem örülne annak, ha egy ilyen szép lány rámosolyog. Ha átöleli, hozzábújik, és szavak nélkül is az értésére adja, ő is akarja…
De mégis elbizonytalanodtam. Igen. Abban nincs semmi furcsa, hogy én vágyom rá. De ő…
– Mi a baj? – szakította el gondolataim fonalát kissé aggodalmas hangja.
Amikor rá pillantottam, már nem azt az önfeledt, boldog arcot láttam, hanem kutató barna szemeit, ahogy összevont szemöldökei alól méregetnek.
– Semmi – vágtam rá azonnal. – Én csak… Nem értem, miért.
– Mit miért? – nézett rám értetlenül.
– Miért vagy velem? – mondtam ki végül, hogy aztán azonnal átkozni kezdjem magam ostobaságom miatt, amikor valódi érzelmeim ellenére mégis úgy viselkedtem, mint egy bugyuta szerelmes kamasz.
Ő viszont egyáltalán nem vette zokon kérdésemet. Sőt, hangosan felnevetett.
– Ezek után még kérdezned kell? – simított végig arcomon. – A fél karomat is odaadnám, hogy mégegyszer érezzem ezt a csodát… Hogy mégegyszer átélhessem ezt a gyönyört.
Keze lejjebb csúszott, és végigsimította nyakamat, oldalamat, ujjbegyeivel megérintette egyik mellemet.
– Csak ennyi? – válaszoltam halkan. Magam sem tudom, miből volt több a hangomban. Csalódottságból, megkönnyebbülésből, sértettségből, tréfálkozó vidámságból… – Nem hiszem el, hogy ne kaphatnád meg ezt akárki mástól is.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.07 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 vakon53 2016. 02. 3. szerda 15:58
Netörődjél a fikózókkal folytazsd.
#9 cscsu50 2016. 02. 3. szerda 15:28
elmegy
#8 papi 2016. 02. 3. szerda 11:31
Elmegy
#7 zsuzsika 2016. 02. 3. szerda 11:08
Nem egy kiemelkedő történet.
#6 veteran 2016. 02. 3. szerda 09:26
Nem tetszik.
#5 rockycellar 2016. 02. 3. szerda 08:27
elmegy egynek
#4 genius33 2016. 02. 3. szerda 07:02
Lehetne jobb is, de nemrossz.
#3 feherfabia 2016. 02. 3. szerda 05:40
Nem tetszett!
#2 A57L 2016. 02. 3. szerda 04:48
Jó történet,de többet vártam.
#1 Törté-Net 2016. 02. 3. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?