Afrikai pár

Tavaly a feleségemmel Rékával elhatároztuk, hogy hosszú idő után lazítunk, és a félretett pénzből elmegyünk valahova messzebb nyaralni. Europán kívülre, a karibi Szent Márton (vagy Saint – Martin) szigetére esett a választás, amiről nagyon jókat hallottunk korábban barátoktól, illetve a Neten.
Egyből magával ragadt minket az egész hely varázsa, a napsütés és a barátságos emberek, a pezsgés, és persze a tenger.
Most nem ezeket kezdem el részletezni (bár ezt is tudnám hosszasan). Amiről most írni szeretnék, az a szállodában történt velünk.
Minden nap a szálloda önkiszolgáló kis éttermi részén reggeliztünk, ahol már az első nap barátságosan köszönt nekünk egy fekete férfi, és az ő szintén fekete felesége. Másnap is itt kezdtünk, hogy legyen energiánk a városnézésre, és ismét belépett a pár, de most egyenesen az asztalunkhoz sétáltak, és barátságosan megkérdezték angolul, hogy csatlakozhatnak-e hozzánk. Bár meg kell vallanom, hogy nagyon nehezen ismerkedünk idegenekkel, valahogy éreztük rajtuk, hogy kedves emberek, így – mivel amúgy is túl udvariasak tudunk néha lenni – odaengedtük őket. Angolul beszélgettünk, amit egyikünk sem beszélt tökéletesen, de azért jól megértettük egymást. Nagyon jó hangulatban telt el ez a reggeli, ahogyan a másnapi is ugyanígy...
A férfi egy erős testfelépítésű, de nem túl nagy termetű, rövid hajú ember volt, hozzám hasonlóan. A felesége pedig egy átlagos testalkatú, bár szép kerek, "hagymafenekű", és a feleségemhez hasonlóan elég bögyös lány volt, hosszú, hullámos fekete hajjal és elég igéző macska szemekkel. Már elsőre megtudtuk, hogy a lányt Kalishának, míg férjét Kamaunak hívják és Dél – Afrikából jöttek ide kikapcsolódni.
Az ezt követő napon is mellénk huppant le ez az afrikai pár a reggelinél. Ezt akkor már szinte vártuk is: jó társaság voltak. Majd este, miután visszatértünk a feleségemmel este a városnézés után, kiszúrtam őket egy asztalnál az éttermi részen. Bár feleségem nem igazán szerette volna, mégis odavittem az asztalukhoz, és kérdeztem, hogy velük tarthatunk-e a vacsorához. Ők szívélyesen beleegyeztek.
A vacsora után is maradtunk, és iszogattunk kicsit a bárban, és úgy tűnt nem csak az én párom csípett be elég hamar az italozástól, hanem Kalisha is.