Kurvát játszik a feleségem 1. rész

Feleségemmel, Krisztivel az elmúlt fél évben veszekedtünk, amibe jócskán belejátszott, hogy az anyagi helyzetünk nem volt túl rózsás. A viták, veszekedések egy idő után kihatottak a szexuális életünkre is, az utóbbi hónapokban már nem is voltunk egymással. Már-már arra gondoltam, hogy valakit kéne találni, akivel a felesleges energiát le tudnám vezetni, hogy ne magamnak kelljen mindig csinálni, amikor rám mosolygott a szerencse, és a lottón öt találatom volt. (Talán tényleg igaz a mondás, hogy akinek nincs szerencséje a szerelemben, annak szerencséje van a szerencsejátékokban. ) A szerencsés húzás óta már öt hét telt el, és a pénz megérkezett az elmúlt hetekben különböző bankoknál nyitott számláimra. Krisztinek nem árultam el, hogy pénz állt a házhoz, mert elhatároztam, hogy megpróbálom rendbe hozni a házasságunkat így, hogy már az anyagi terhek nem fogják nyomni a vállunkat. Egy kétszemélyes wellness hétvégére foglaltam szállás a Balaton mellé, és péntekre szabadságot vettem ki, hogy előkészítsem az utazást. Miután Kriszti elvitte a gyerekeket iskolába, és utána elment dolgozni, gyorsan összepakoltam a magunkkal viendő ruhákat, és a már jó ideje a hálószoba szekrény polcán "porosodó" szexuális segédeszközöket, amikkel régebben annyit kényeztettem Krisztit. Persze kellet néhány frissebb dolog is, így elmentem a kedvenc szex boltomba, hogy új síkosítót, libidó krémet, játékszert, és egy eddig még nem próbált szert, egy anál lazító sprayt vegyek. Anyósommal megbeszéltem, hogy a gyerekeket elviszi az iskolából magához. A virágosnál vettem egy csokor vörös rózsát, és egy nagy levegőt véve elindultam Kriszti munkahelyéhez, mivel lassan közeledett a pénteki, korábbi munkaidő vége. Szerencsére a kijáratnál találtam parkoló helyet. Alig egy-két perc volt hátra a munkaidőből, mikor felhívtam telefonon.
– Szia, kicsim – kezdtem bele a mondandómba – itt várlak lenn a munkahelyed bejáratánál. Siess, ahogy tudsz, mert van egy meglepetésem.
Egy nem túl biztató, "Jó majd igyekszem" volt a válasz, és tényleg igyekezhetett, mert alig öt perc múlva kilépett az ajtón. Meglepődve nézett rám, ahogy ott álltam az autó mellett a nagy csokor virággal (tény és való, az utóbbi években nem sűrűn vettem neki virágot).
– Ez a meglepetés kérdezte – miközben átvette a csokrot.
– Nem, ez csak a bevezetés – mondtam, miközben egy rövid csókot adtam ajkára. – Gyere, ülj be és mennyünk.
– Hova? – jött az újabb kérdés.