Ismeretlen erő

Sötétség és halálos csend volt abban a kis apartmanban, amit a hétvégére kivettem. Eltekintve a levelek zizegésétől, mikor a szél letépte őket a faágakról és szétszórta a verandán, valamint a sziklákra csapódó csendes vízzuhatagtól, ez a hely pontosan olyan volt, amilyet akartam. Csend és nyugalom honolt, nincs telefonhívás, sem szomszédok, más dolgom sincs, mint ülök és pihenek. Lassan megbékélek azzal, hogy felbomlik a házasságom.
A csontomig fáradt voltam, így hát becsuktam magam mögött az ajtót és körülnéztem a szobában. A nappaliban nyílt tűzhely volt és kényelmes bútorok, a konyha korszerű, az összes modern felszereléssel, a fürdőszoba ragyogott, az illatos törülközők vastagok és puhák, a fürdő csábító.
Az apartman többi helyiségéhez képest a hálószoba igen furcsa volt, régimódi bútorokkal berendezve. A baldachinos ágy , pihetollal töltött vánkosokkal és dunyhával afféle misztikus érzetet keltett. Azon tűnődtem, vajon ki más aludhatott már ebben az ágyban és miért.
–  Valószínűleg nászutasok – mormogtam magamban, miközben az ágyneműt vizsgáltam, amely ropogósan friss volt.
Elpakoltam azt a kevés holmimat, amit magammal hoztam, és nekiláttam, hogy tüzet szítsak a kandallóban, s meggyújtsam a gyertyákat. Ahhoz most túl fáradt voltam, hogy beüljek a fürdőbe, így hát felkaptam a hálóingemet és kibontottam egy üveg .
Ledőltem és élveztem, hogy egymagam vagyok. Aztán elmerengtem a jövőmön. A szél fütyült, és a távoli mennydörgés jelezte, közeleg az eső. A harmadik pohár boromnál tartottam és épp odanyúltam érte, hogy felvegyem, mikor jeges borzongás futott végig a gerincemen, a szoba hirtelen lehűlt.
Riadtan néztem körbe a szobában. Semmi! Kiugrottam az ágyból, megvizsgáltam az ajtókat és az ablakokat. Zárva voltak. Néhány súlyos esőcsepp paskolta a bádogtetőt, valószínűleg ettől hűlt le a levegő. Vállat vonva hessegettem el idegességemet, és visszabújtam az ágyba, kényelmesen elhelyezkedtem, ám eközben a gyertyák pislákolni kezdtek, hosszú árnyékokat vetve a falakra, és csaknem kialudtak, de aztán ismét lángra lobbantak.
Tudtam, hogy bezártam az ablakokat és az ajtókat, melyek tökéletesen csukódtak. Akkor mitől kezdtek pislogni a gyertyák? Hisz nem volt huzat sehol. Nyugtalanságom visszatért, én pedig erőnek erejével igyekeztem elfojtani a rám törő pánikot.