A+ A-

Olvadó jéghegy 1. rész

Hogy ki vagyok? Teljesen mindegy. Szólíts mondjuk...királynak. Nem mintha olyan nagy szám lennék, csak éppen...van ez a hobbim. Nevezzük inkább szenvedélynek. Ráadásul nem is egy, hanem kettő. A másik a hegymászás.
- Szeretsz szopni?
- Mmh - mormogta halkan.
- Miért? - kérdeztem. Kivette a szájából farkam. Akkor már oda mertem adni neki - hadd játszadozzon vele.
Mert... - szemét a semmibe fúrta, a választ kereste. Dákómat billegtette az ujjai között.
- Mert. - mondta végül, mintha magától értetődő lenne. Rámnevetett, aztán megint kényeztetni kezdett ajkaival. Pokolian jól csinálta. A gyönyörtől a plafont néztem, de a közelgő mennyországot láttam. Az ő orgazmusait már nem is számoltam.
Hogy ki vagyok? Teljesen mindegy. Szólíts mondjuk...királynak. Nem mintha olyan nagy szám lennék, csak éppen van ez a...hobbim. Nevezzük inkább szenvedélynek. Ráadásul nem is egy, hanem kettő. A másik a hegymászás. Abban az mozgat, hogy a csúcsra jussak. A szexben pedig az, hogy a csúcsra juttassak. Nem egyszerű, szeretlek - gyere - bújjunk - ágyba - szex. Nem. Olyasmi, ami királlyá koronáz. Legalábbis szeretek ezzel hízelegni magamnak. Érzelmek kizárva - ez fontos. Udvarlás sincs. Csak és kizárólag szex. A bármire kapható nők viszont nem érdekelnek. Csakis a királynők. Ez kissé megnehezíti a dolgom, de ez az, ami királlyá koronáz. Az utcán szoktam kiszúrni őket. Számít a járása, az arca. Kevéssé az alakja. Büszkének kell lennie, hogy legyen, amit letörhetek. követem őket hazáig. Legjobb, ha falun laknak - ott nincs nagy mozgolódás az utcán. Esetleg panelházban. Ott a néptelenséghez párosul a közöny. Számomra néhány nap megfigyelés az előjáték. munkahely, baráti kör, kedvtelés - mindet számba veszem, mielőtt valamelyik testrészét. Egyedülállónak kell lennie, és egyedül is kell laknia. Mikor minden körülményt földerítek, akcióba lépek. Három fő fegyverem a sötétség (youtube.com/watch?v=sthRYIB91P8), lefegyverző udvariasság és kloroform. Kimaradás késő estig vagy kutyasétáltatás - előbb vagy utóbb fölbukkannak. Nem mondanám, hogy mindegy mi az ok. - kilel a hideg a szabadidőruhás királynőktől. mondvacsinált okkal váltok velük néhány szót, aztán, amikor hátat fordítanak, szájukra tapasztom a rongyot. nem vagyok erőszakos. Nem szükséges. A szer kábé két másodperc alatt hat. Nyikkanni sincs idejük. Mire szoktak ébredni? Hatalmas franciaágy közepén fekszenek kiterítve. Kezük - lábuk lekötözve. A ruhát rajtuk szoktam hagyni. Nem akarom, hogy 100% - ig kiszolgáltatottnak érezzék magukat. Félhomály van, gyertyák és finom muzsikaszó. Persze ettől függetlenül pánikolnak. Pánikolnának, ha kevéssel az ébredés előtt nem fecskendeznék beléjük egy kis házi készítésű drogot. Nem sokat, épp csak annyit, amennyi egy félórácskára elég. Utána a szabad akarat igazítja lépteiket. Éppen ez a lényeg. Képes vagyok - e olyan szintű gyönyörben részesíteni őket, hogy feledjék a múltat és a körülményeket. Hogy visszajöjjenek időnként egy újabb adagért, anélkül, hogy bármi másban reménykednének. Ez vonz a hegymászásban is. Vagy a csúcs, vagy a halál. Nem szeretem a középutas életet. Mindezt halk, meggyőző hangon közlöm velük. A dolog kísérleti jellegét persze elhallgatom. Csupán annyit mondok, hogy egyetlen éjszakát kérek, aztán lesz, ami lesz. Mindazonáltal nagyon lassan nyomulok előre. Nyomulásnak nem is igen nevezném. Csók kizárt. Túl bensőséges - különösen a nőknek. Csak elidegenítené őket. A módszerem sok álmatlan éjszaka és még több kínkeservvel betört királynő eredménye. Sokáig mellőzöm az érintést. Mint most is.
Legalábbis kézzel. Helyette pávatollat vettem elő. A kar és a láb alsó részét cirógattam hosszasan. Közben nyugtató hangon ismételgettem, hogy semmi ok az aggodalomra. Elmondtam neki, hogy sokszor csináltam már ezt, és a végén mindenki nagyon elégedett volt. Fáradhatatlanul simogattam lebilincselt kezét - lábát. Fölhívtam rá a figyelmét, hogy nem hallhatott semmiféle kéjgyilkosról az utóbbi időben, tehát nem is lehetek azonos vele. Csöppet sem nyugodott meg - nem hibáztattam érte. Tudtam előre, hogy ez lesz. Nem is azért nyugtatgattam. Hanem, mert abban bíztam, hogy idővel lecsapódik benne. Azután, hogy kezelésbe veszem a testét. Legalábbis eddig mindig ez történt. De most még rémülten cikázott jobbra - balra a szeme. Fölcsúsztattam a tollat a felkarra és a combra. Percekig időztem itt is, aztán úgy döntöttem, hogy ideje továbblépni. Halk szavakkal az értésére adtam, hogy muszáj lemeztelenítenem őt ahhoz, hogy teljes és emlékezetes legyen a gyönyör. De egyáltalán nem siettem. Húsz - harminc perc is elröppent talán. Már azt gondolhatta - talán gondolta is - , hogy letettem a tervemről. Ehelyett kést vettem elő. Remegett a tekintete. Hirtelen mozdulat nélkül, egyenként eltávolítottam a blúzáról a gombokat. Aztán a szoknyája következett. Nem sokkolni akartam őt azzal, hogy ölőszerszámot használtam. Nekem sem okozott semmiféle örömet. Korai lett volna megérinteni. És volt még egy ok - arról később.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.65 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2017. 10. 21. szombat 07:23
Hát fantáziája, az van. Én akkor sem tennék ilyent. Nem akarok uralkodni, csak örömöt szerezni és kapni - ebben a sorrendben, vagy egyszerre.
#5 listike 2014. 06. 8. vasárnap 13:25
Nagyon beteges.
#4 Bikmakkocska 2012. 11. 12. hétfő 12:15
Fantáziadús, színes, 10 pont.
#3 genius33 2012. 02. 5. vasárnap 07:52
Érdekesnek mondanám de nemrossz smile
#2 v-ir-a 2012. 02. 1. szerda 21:59
egy kissé beteg emberre vall, főként az eleje...már csak az hiányzik " normális vagyok, megmondták a hangok"....
#1 Törté-Net 2012. 01. 26. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?