A+ A-

Olvadó jéghegy 2. rész

A bokáján köröztem a hüvelykujjammal. A testét néztem, a gyönyörűt. Mind az összes dombokat, hajlatokat, völgyeket. Sóvárogtam rá, persze, hogy bejárjam őket, de tudtam, hogy nincs még itt az ideje. Soha nem okozott gondot az önmegtartóztatás. Szükséges is volt, hogy semmiképpen se az - amúgy bennem élő - vadállatot lássák, ha rám pillantanak. A kialakult taktika szerint mindig megvártam a fölkínálkozást. Hogy aztán ez nyílt - e és szégyentelen, vagy szemérmes, ráutaló - az engem már nem érdekelt. Legjobban a kettő sajátos keveréke tudta fölkorbácsolni a vágyaimat. A hüvelykujjammal hosszan köröztem a bokáján, vártam, hogy magához térjen. Hogy valami módon fölvegye velem a kapcsolatot. Végül rám nézett. Haja csapzottan a szemébe hullott, nem láttam a tekintetét, de a fejét fölemelte egy pillanatra. Aztán visszahanyatlott a párnára és magzati pózba gömbölyödött.
- Jó - mondtam - ezt vedd föl, nehogy megfázz.
Hálóköntöst terítettem rá, és kimentem a fürdőszobába. Bedugaszoltam a kádat és megeresztettem a vizet, én pedig beálltam a tus alá. Gyorsan lecsutakoltam magam, könyökömmel ellenőriztem a leeresztett vizet. Illatos fürdősókat hintettem bele, fürdőhabot csorgattam, rózsaszirmot négy marokkal szórtam, aztán fölöltöztem. A zakót hagytam a kád melletti széken - hadd szokja, hogy férfi van a háznál. Amikor visszatértem a hálóba, ugyanabban a pózban feküdt, ahogy otthagytam. A köpenyt időközben fölvette, szemét a semmibe fúrta. Kezemet nyújtottam - nem reagált. Pillanatig vártam, aztán fölnyaláboltam és kivittem a fürdőbe. Óvatosan tettem le.
- Fürödj meg - mondtam. Gyorsan javítottam:
- Megfürödhetsz... Ha akarsz - tettem hozzá bátortalanul.
Megzavart a szótlansága, a közönye.
- Én máshol leszek.
Először szólalt meg:
- És aztán?
- Aztán? A szekrényben találsz ruhát. Nem a legújabb divat, de szabályszerűen takar. Van ott némi pénz is, taxira. Ha akarsz, elmész. Ha akarsz, maradsz.
Kissé zavartan nézett rám. Valahová a szemem mellé.
- És mi van, ha elmegyek? - kérdezte.
Nem lepett meg, hogy erre kíváncsi. Mindig ez történik. Nyilván attól fél, hogy ki akarom belőle kényszeríteni a szándékait, és amennyiben azok számomra kedvezőtlenek, borzasztó büntetést von magára. Neki, az elődeinek sem volt fogalma, mit jelentenek számomra a nők. De persze nem hibáztattam őket.
- Mi van, ha elmész? Nem leszel itt - mondtam flegmán.
- És ha maradok? - próbálta leplezni a szándékát.
- Majd meglátod. De nem fog fájni, ígérem. Most fürödj meg. Ha akarsz - behúztam magam után az ajtót, és a szomszédos mellékhelyiségbe mentem.
Azt tudni kell, hogy a tükör mellett titkos kémlelőnyílás van, ami a WC - ből nyílik. Most is, mint rendesen, szememet a résre tapasztva lehúztam nadrágom cipzárját és megfigyelőállásba helyezkedtem. Hiába, ez engem boldoggá tesz. A bejáratott forgatókönyv szerint szükséges volt az előzetes megkönnyebbülés, hogy kellő ideig és intenzitással tudjak teljesíteni. Egyelőre nem sok örömem volt a látványban. Sokáig csak állt ott, kezét összekulcsolva ágyéka előtt. Mintha védte volna magát. Vagy talán szégyellte az átélt gyönyöröket. A gesztus jelentésén morfondíroztam, amikor hirtelen leült a kád szélére. De rögtön megint fölállt.
Karját összefonta maga előtt, arcát egyik tenyerén megtámasztotta. Lassan körbenézett. Az ajtóhoz ment, óvatosan kinyitotta. Látván, hogy nem vagyok ott, megnyugodhatott, mert visszatérvén a kádhoz, egészen természetes mozdulattal engedte le magáról a köpenyt. A fények és az árnyékok tökéletes testet gyúrtak egybe. A rákent anyag pajkos farsangi csillogással vonta be alabástrom bőrét. Kezdődik, gondoltam izgatottan, s hasonlóan természetes mozdulattal vettem elő nadrágomból félkemény vesszőmet. A kád peremére ült. A póz akár egy hiperszupermodellé. Lábait átvetette egymáson. Az alsót a padlóra tette, a felsőn a gyönyörű lábfejét feszítette majdnem olyan egyenesre, amilyen egyenesen a férfiasságom szökkent szárba sima meztelensége láttán. Egyik kezével a kád kávájába kapaszkodott, másikkal oda - vissza kavarva a vizet, ellenőrizte a hőmérsékletet. Aztán a csobbanás és azonmód átváltozott sellővé. Háttal helyezkedett el a forró vízben. A gőz misztikus ködbe burkolta remekművű testét. Elgyöngített a látvány, ahogy eddig copfba kötött haját kontyba tornyozta föl. Mintha csak az idegeimet kötötte volna takaros csokrétába. Vágytam rá, hogy megtegye, de jelenleg még elég ziláltak voltak, s a golyócskáim csiklandozása vacak megnyugvást ígért csupán. Egyelőre türelmesnek kellett lennem. És beérnem azzal, hogy a szemem lakik jól. Keveset láttam, de azt annál hálásabban habzsoltam. Az arcát fröcskölte vízzel, a fülét mosta, a nyakát dörzsölte. A karjait szappanozta alaposan - oda már kentem a cuccból alig egy órácskával korábban. Távoli volt az élmény. - Mintha csak két hete történt volna - sóhajtottam föl. Karját magasra emelve a hónalját csutakolta, egyiket a másik után, aztán a melleit.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.16 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 Andreas6 2017. 10. 21. szombat 07:30
Eltekintve attól, hogy hogyan kezdődött a történet az első részben, nagyon jó.
#4 Bikmakkocska 2012. 11. 12. hétfő 12:12
Nagyon jó!
#3 Pierre19 2012. 02. 7. kedd 08:16
Jó a történet, és főleg nincs túlírva.
#2 x124 2012. 02. 2. csütörtök 19:33
#1 Törté-Net 2012. 02. 2. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?